Háromszor dacolni és meghalni (12.)

12. fejezet
A jóslat és az áruló

Egy fárasztó munka után, az aurorok vezetője még bent tartotta a négyest az irodáéban, ráadásul fél órát váratta őket. James és Frank szívesebben lett volna otthon, hogy tudják a családdal minden rendben. Siriusék egyszerűen csak fáradtak és éhesek voltak.
- Bocsássanak meg, hogy megvárattam magukat – lépett be egy eléggé fiatal auror, akit Jamesék már láttak, de nem a saját részlegüknél. - A nevem Rufus Scrimgeour, és én vagyok az új aurorparancsnok helyettes.
- Gratulálunk – mérte végig a férfit Sirius. - Ön fiatalos, és energikus, biztos jó vezető lesz – tette hozzá gúnyos mosollyal.
- Köszönöm – válaszolt amaz rezzenéstelen arccal. - Na lássuk, a csoportba tartozik James Potter.
- Jelen – sóhajtott a megnevezett, majd kezet rázott az új vezetővel.
- Sirius Black, egy Black – nézett fel csodálkozó tekintettel.
- Látszik magán az értelem, és a vezetés – gúnyolódott tovább Sirius. - Igen, egy Black, talán zavarja? Kirk parancsnoknak semmi baja nem volt vele, bár, ha maga lesz az új parancsnok...
- Ha nem akar repülni az állásából... - fenyegetett Scrimgeour.
- Mordont miért cserélték le? - kérdezte James egy hirtelen ötlettől.
- Majd nyugdíjba megy. Talán egy-két év múlva. Ja! És, mert öreg, szenilis és őrült – válaszolt amaz
- Nem őrült – morogta Remus. - Ha Kirik elmegy, akkor maga lesz az aurorparancsnokság vezetője?
- Talált – mosolygott a férfi, majd újra Siriusra nézett. - Tehát maga a Black.
- Talált, hogy az ön szavaival éljek – hajolt meg komikusan.
- Remus Lupin?
- Jelen – válaszolt a férfi, majd az órára nézett. Délután hat óra volt, és teliholdas este. Minél hamarabb haza kellene mennie.

- Ön talán beteg? - nézett végig rajta Scrimgeour. - Olyan sápadt, és gyengének tűnik...
- Nem – szólt gyorsan James. - Csak... vérszegény – Sirius és Remus meghökkenve néztek rá. - Attól sápadt.
- Az már gyógyítható...
- Az enyém visszatérő, majdnem minden hónapban – kapcsolt Lupin.
- Rendben, nézzük tovább Frank Longbottom.
- Jelen – szólalt meg végre a negyedik férfi is.
- Lily Potter – kérdezte kis mosollyal a szája szegletében Srcimgeour. Hiszen látta, hogy egyetlen nő sincs a szobában.
- Nincs itt – válaszolt könnyedén James.
- Talán beteg? - nézett fel a parancsnok helyettes.
- Szülési szabadságon van – kotyogott bele Sirius. - Akárcsak Alice Longbottom, őt se keresse.
- Oh, és mikor szülnek?
- Már szültek – válaszolt Frank összehúzott szemmel. - Júliusban.
- Hm... az pont tíz hónapja volt. Miért nem jöttek be dolgozni?
- Mert nem olyanok, mint maga lenne – morgott Black. - Ők nem hagyják a fiukat egy dadára, vagy házimanóra, hanem maguk nevelik. Tudja ez lesz az új családmodell. Bár maga biztos sorsára hagyná a fiát, egy házimanó kezében – gúnyolódott tovább. Scrimgeour arcán vörös hullám futott végig, de ennek ellenére higgadtan szólalt meg.
- Értem. Holnap szükségem lesz öt jó aurorra. Maguk mellett döntöttem, és önökhöz csatlakozik Mordon is.
- Nekem holnap nem jó. A feleségem beteg, mellette a helyem – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Frank.
- De a holnapi megbízatás fontos. Van egy tanunk, aki állítólag tudja, hol van a halálfalók tábora. Azt kell megtudni, hogy igazat mondott e, ha igen, akkor a teljes aurori állományt odaküldöm.
- De akkor sem hagyom magára Alice-t – válaszolt Frank. Scrimgeour Jameshez fordult.
- Maguk megtennék, hogy egy napra rábízzák valakire a fiukat? Egyetlen nap.
- Arra gondol, hogy Lily egy napra jöjjön vissza dolgozni?
- Csak egy nap – nézett a férfi szemébe.
- Megpróbálom rábeszélni – sóhajtott James.
- Köszönöm. Akkor holnap délután kettőkor találkozzunk itt. Elmehetnek.

Az ajtó halkan kattant, majd kinyílt, és két férfi lépett be rajta. James levette a vékony kabátját, majd felakasztotta. Sirius szintén. Levette a cipőjét, majd sóhajtva megjegyezte.
- Remélem, meghalok, mire ez aurorparancsnok lesz.
- Nem mondj ilyet. Lily! Megjöttünk! - kiáltott fel az emeletre. Választ nem kapott. Összenézett Siriusszal, majd elindultak fel. Mikor a lépcső felénél tartottak, Lily felkiáltott.
- Harry! - a kisfiú négykézláb megjelent a lépcső tetején, majd elindult volna lefele, valószínűleg gurulva, ha James gyorsan fel nem szalad, és el nem kapja. Lily rémült arccal sietett ki a szobából, majd mikor meglátta őket megnyugodott. - Hála az égnek...

- Mi történt? - simogatta meg Harry fejét James.
- Egy pillanatra nem figyeltem rá, és már el is tűnt. De egész nap ezt csinálta. Folyton a lépcső felé! Szia Sirius – adott egy puszit a férfi arcára, majd elvette Harryt Jamestől. - Hát szabad megrémítened anyádat? - a kisfiú felkacagott. - Örülök, hogy neked tetszik... - azzal bevitte a szobájába, majd berakta egy elkerített területre. A másik kettő követte.
- Ha ebben van, akkor, hogy szökhetett el? - kérdezte Sirius.
- Remek kérdés, ezen már én is agyaltam, de csak akkor történik meg, amikor senki nem látja. Különben mi volt a parancsnokságon, miért maradtatok ilyen sokáig?
- Új parancsnok helyettesünk van – mondta James. - Rufus Scrimgrour. Már össze is szűrte a levet Siriusszal.
- Gratulálok – nézett vidáman a férfira. - És Mordon?
- Állítólag egy-két év, és nyugdíjba megy – válaszolt a férje - Izé, Lily kellenél holnap.
- Mint auror, James, de akkor mi lesz Harryvel?
- Hát, gondos kezek közé adjuk.
- Alice? - kérdezte a nő, de aztán megrázta a fejét. - Nem hiszen ő beteg. Franknak pedig egy „mászógép” is elég.
- Inkább a Roxfort?
- Tessék? - hökkent meg Sirius is és Lily is.
- McGalagony professzor biztos vigyázna rá, ráadásul hétvége van. Holnap szombat. Na?

- Természetesen szívesen vigyázok Harryre! - mondta elbűvölve az tanárnő másnap, Dumbledore irodájában, miközben a kisfiút nézte. - Elbűvölő gyermek.
- És gyors! - mondta Lily.
- Emiatt nem aggódjanak – szólt Dumbledore derűsen. - Nem lesz vele gond. Meddig kéne rá vigyázni?
- Holnapig – válaszolt James. - Bár nem tudjuk pontosan meddig tart a dolog, de remélem nem tovább holnapnál.
- Rendben. És most bocsássanak meg, de mennem kell. Kasszandra Trelawney ükunokája keresett meg, hogy szeretne jóslástant tanítani, bár, valószínűleg visszautasítom. Nem igazán szeretném, ha lenne jóslástan – azzal felállt. - Professzor nem sokára jövök. Lily, James sok szerencsét. - azzal kisietett az irodából, le a bejáratig, mindenkinek derűsen köszönve. Elindult kifele a birtokról, egészen le Roxmortsig, és ott be a Szárnyas Vadkanba. Odabent nem ültek sokan. Volt egy nagy vastagkeretes, furcsán öltözött nő, egy fekete csuklyás férfi, és pár szegényebb ember. Dumbledore nem okozott nagy feltűnést, ugyanis volt, hogy a Három Seprű helyett ide jött szabadidejében. Lassan a nőhöz lépkedett.
- Miss Trelawney? - kérdezte halkan. A nő felnézett.
- Láttam, hogy ide fog jönni először, ezért nem jeleztem – válaszolt a nő, majd kezet nyújtott. - Sybil Trelawney.
- Üdvözlöm, Albus Dumbledore vagyok.
- Tudom, láttam – válaszolt a nő.
- Menjünk fel, egy nyugalmas szobába, ahol beszélgethetünk – ajánlotta a professzor, rosszalló tekintettel.
- Rendben – állt fel a nő, majd elindultak az egyik szobába. Volt bent egy asztal, egymással szemben foglaltak helyet.

- Jósoljon nekem valamit – sóhajtott az igazgató. - Trelawney megfogta a kezét, majd hirtelen mintha áram rázta volna meg, majd megdermedt. Szeme a semmibe meredt, és görcsösen megszorította az igazgató kezét.
- Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... – mondta túlvilági hangon. Dumbledore feszülten, és most már érdeklődve figyelte. - Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, – folytatta a jósnő. - S a hetedik hónap halála szüli őt.... - Mikor befejezte a sort, valami robaj hangzott odakintről. Az ajtó benyílt, és Perselus Piton esett be rajta. Dumbledore felállt, Trelawney pedig, még mindig önkívületi állapotba arra fordította a fejét. A Szárnyas Vadkan tulajdonosa ekkor ért fel. Mikor meglátta a hallgatózót, odaszólt a két emberének:
- Dobjátok ki! - Piton elcipelték, de Sybil folytatta.
- A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, - hangzott tovább a szöveg. - De benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. - Dumbledore nézte a jósnőt, azt hitte vége a jóslatnak, de Trelawney újra megszólalt. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik... Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli - A nő szemei visszatértek a valóságba. Megdörzsölte a homlokát, majd buta mosollyal az igazgatóra nézett. - Mit is mondott?
- Fel van véve. Költözzön be a Roxfortba, most pedig, ha megbocsát, mennem kell.
- Természetesen, és köszönöm, bár én ezt előre láttam már!

- Háromszor... háromszor... - töprengett a professzor. - Háromszor dacoltak vele. - valaki kopogott az ajtón, majd McGalagony professzor lépett be, a kisfiúval a karján.
- Hívatott?
- Professzor mondja, kik azok, aki már háromszor szembe néztek Voldemorttal, de mind a háromszor túlélték?
- Van négy ilyen ember, de csak ők.
- Kik? - nézett fel az igazgató, de szemében látszott, hogy pontosan tudja.
- Lily, James, Frank és Alice.
- Más nem, biztos, hogy nem. Valamikor a közelmúltban. - erősködött a professzor. Végül is a jóslat a jövőt említette. Vagy a múltat, már elhangzott egyszer, csak ő nem tudott róla? Visszaidézett jövendölés?
- Valami gond van? - kérdezte,
- Nem semmi. Nem fontos, csak gondolkodtam... még valami. Neville Longbottom mikor született?
- Július 30.
- Köszönöm. Elmehet – sóhajtott a professzor.

A barlangba, melyben Voldemort az ideje utóbbi részét töltötte, most csak két ember volt. Piton és a Nagyúr.
- Mi híreket hoztál?
- Kihallgattam egy beszélgetést, ami Sybil Trelawney és Dumbledore között zajlott le. A nő jósolt az igazgatónak, és valódi jóslat hangzott el.
- Beszélj! - állt fel Voldemort.
- A jóslat így hangzott: „Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, S a hetedik hónap halála szüli őt...”
- Ennyi? - nézett rá.
- Ennyit hallottam.
- Hívd ide Bellát! - parancsolta Voldemort. Piton meghajolt, majd távozott, pár perc múlva Lestrange lépett be.
- Hívattál, Nagyúr?
- Igen, Bella. Mond, kik azok, akik háromszor csúsztak ki a markomból? - kérdezte töprengve.
- Potterék, és Longbottomék, Nagyúr.
- Más nincs?
- Még a közelében sincs a háromnak – válaszolt Bella csodálkozva.
- Mond meg nekem, tudod e, mikor született Potterék fia...
- Azt hiszem július végén, akárcsak Longbottoméknak – válaszolt a nő. Ezért tudott ennyi mindent, mert gyakran kémkedett Voldemortnak. - Hívd ide nekem Pitont és Luciust, aztán te is maradj itt. - Tíz perc múlva, már mind a hárman ott álltak a Nagyúr előtt. Lucius fejet hajtott.
- Nagyúr, szeretnék hazamenni. A fiam beteg...
- Menj! - legyintett nagyvonalúan, majd miután eltűnt a maradék kettőre nézett. - Terveim vannak veletek. Holnap után elmegyek, és megölöm Harry Pottert. Ti nektek holnap este fel kell térképeznetek a ház környékét, hogy biztonságos lesz e. Érthető?
- Igen, Nagyúr – válaszolt Bella.
- Perselus?
- Igen... - válaszolt kissé meghökkenve.
- Menjetek.

- Minden rendben, Albus? - kérdezte a belépő Mordon.
- Természetesen, Alastor. Semmi bajom, csak elgondolkoztam – felállt. Ekkor érkezett a bagoly. Az ablakon keresztül egyenesen Dumbledore elé dobta a levelet, majd eltűnt. A két varázsló összenézett, majd az igazgató kinyitotta a levelet.

Dumbledore professzor
Feladom magam ma este hatkor Roxmortsban a Szárnyas Vadkan mögött. Fontos információm van a számára. Hozzon magával egy aurort is, aki letartóztat.

Perselus Piton

- Ki írt? - kérdezte recsegve Mordon.
- Piton. Feladja magát, ma hatkor. Hm. Tíz perc múlva a Szárnyas Vadkan mögött. Velem jön?
- Természetesen. - A két varázsló a szokásos úton indult el Roxmortsba, s mire leértek a Szárnyas Vadkanhoz már hatot ütött óra. Az épület mögött Ott állt Piton köpenybe burkolózva, és nézte őket.
- Jó estét – köszönt Dumbledore.
- Jó estét – biccentett Piton, majd hozzá lépett. Odaadta neki a pálcáját. - Elmondtam a Nagyúrnak – mondta, utalva a jóslat első felére. Az igazgató komoran bólintott. - Holnap után meg akarja ölni Potteréket. - folytatta. - Őket választotta a két család közül. Bellatrix Lestange holnap megy felderíteni, hogy biztonságos e a ház. Ennyit tudok mondani. - Intett, az eddig hallótávolságon kívül álló aurornak. Mordon közelebb jött, majd rászegezte a pálcáját.
- Letartóztatom, halálfaló volta miatt.
- Ki fogom hozni az Azkabanból – nézett rá az igazgató, majd bólintott. Mordon hoppanálva elvitte a volt halálfalót.