Amy Davis titkos naplója... 4. rész

február 20. -vasárnap

10:00

Egész jól kezdődött az este de utána persze minden elromlott.
Amikor lementem Chris is lent volt. Tök jól nézett ki. Tiszta feketében volt, zselézett haj-fuha tök király volt. Ő is megdicsért engem, hogy nagyon jól nézek ki, és hogy nálam senki sem lesz szebb. Pirultam rendesen.
Mikor éppen mentünk volna, már nyitottam az ajtót amikor egy hatalmas rózsacsokrot adott, adott volna de Barbara berontotott és majdnem ellökött én csak néztem. Atyám, ekkor már tudtam, hogy az estének annyi.
- Ááá ez a csokor nekem lesz, köszike - már vette ki a Chris kezéből.
Chris csak nézett.
- Akkor mehetünk?- kérdezte Barbara Christ és szerintem engem észre sem vett- gondolom épp értem indultál
- Nem egészen- mondta Chris elég idegesen- Amyvel megyek- rám mutatott
- Mi?- Barbara rám nézett én pedig Chrisre- Te ezzel akarsz menni?- nevetett
Chris odajött mellém, megfogta a kezem és elindultunk kifelé. Barbara persze utánunk loholt. Én már eléggé ideges voltam. Barbara rózsaszín ruhában volt úgyhogy nem tetszett. Barbara bepattant az autó első ülésére. Mi Chrissel csak egymást néztük.
- Figyelj, csináljunk úgy mintha észre sem vennénk- suttogta Chris
Én csak bólintottam, de nagyon ideges voltam. Beszálltunk. Amíg oda nem értünk csak egymást néztük a visszapillantó tükörben. Én eléggé ideges tekintettel néztem rá míg ő nyugtató pillantásokat vetett felém. Oda értünk.
- Légyszives lekopnál rólunk?- mondta teljesen nyugodt hangon Chris Barbarának.
- No jó- mondta Barbara sipíkolva

Itt megint egymásra néztünk Chrissel, hogy, hogy Barbara ilyen egyszerűen lekopott. Amikor bementünk a terembe majd elájultam olyan gyönyörű volt. Jó puccos hely lehetett. Ilyen bálban még sohasem voltam. Nem volt semmi. Amikor beértünk egy sereg csaj rohant felénk vagyis gondolom inkább Chris felé. Mindegyik körbe puszilgatta és egyszer csak azt vettem észre, hogy Chris elnegedte a kezemet és még be sem mutatott. Úgy látszott nagyon jól érzi magát ezekkel a tyúkokkal. No itt kész voltam. Azt hittem hazarohanok. Chris elindult egy asztal felé, gondoltam követem. Követtem. Amikor leültem volna mellé épp egy csaj odafurakodott és leült mellé. Persze a másik oldalára és vele szemben is leült egy csaj. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Eléggé zavarban voltam. Végül is találtam egy helyet. Ezután elkezdődött. Egy hapsi beszédet mondott és utána koccintottunk. Chris valahogy rám se nézett. Nagyon kétségbe voltam esve.

Ezután jött az első tánc. A keringő. Nagy meglepetésemre Chris felkért. Pedig azt hittem ezek után nem fog. Táncoltunk. Tánc közben egy szót sem szólt hozzám és olyan messze állt amennyire csak lehetett. Azt hittem elsírom magam. Mi van vele?Én nem szóltam semmit. Amikor lement a szám úgy döntöttem leülök nem folytatom tovább ezt a kínszenvedést. Chris nem nagyon tartott vissza, sőt egyáltalán. Amikor leültem, Chrishez odarohantak azok a libák. Úgy tűnt mintha rólam beszéltek volna, mert röhögtek, és rám néztek, Chris is röhögött. A libák között Barbara is ott volt. Itt már nem bírtam tovább és kirohantam az előtérbe. Sötét volt és hideg, nem volt kint senki. Jó, hogy voltak fotelek, mert le tudtam ülni és sírni. Igen sírtam. Miért volt ilyen Chris? Nem értettem. Nem érdekelt, hogy elfolyik a festékem. Legszívesebben ordítottam volna. Azt hiszem jobb lesz, ha Chrissel itt abba is hagyom. Még mindig nem jött ki utánam. Felálltam és elhatároztam, hogy haza megyek. Elindultam hazafelé, bár nem nagyon tudtam, hogy hol lehetek. Elég kihaltak voltak az utcák. Lassan sétáltam, és közben sírdogáltam. Egyszer egy koldusszerű pasi kezdett el követni. Nagyon megijedtem és szaporábbra vettem a lépéseimet. A pasi elkezdett futni és már én is futottam. Egyszer csak elkapta a karomat és egy kést tartott a kezében. Egy szó se jött ki a torkomon és csak egy nagyot nyeltem remélve, hogy ez csak egy rémálom de sajnos nem az volt.
- Ide az összes értékes cuccot vagy különben a kés a szívecskédben landol - sziszegte a pasi.
Kivoltam. A táskámat egyenesen odaadtam neki, a telefonom volt benne. A kulcsomat ki tudtam matatni és óvatosan a földre ejtettem, nehogy észrevegye, hogy kicsentem. Szerencsére nem vette észre. A fülbevalómat is kivetette, még jó, hogy csak bizsu volt.

Amikor odaadtam a táskát és a fülbevalót eltette a kését. Egy kicsit megnyugodtam. Mindig csak a földet néztem és úgy gondoltam most már elmegyek onnan amikor azt mondta a pasi:
- No jó akkor most... - gúnyosan mosolygott, elkezdett tapizni és egy üzlet kirakatához szorított
Azt hittem meghalok. Gyorsan felkaptam a kulcsomat a földről, kibújtam a keze alól és elkezdtem rohanni. Rohantam, rohantam nem tudtam, hogy hova. A pasi is rohant utánam de egyszer csak azt vettem észre, hogy lemaradt, mert felbukhatott valamiben és még hallottam ahogy utánam kiabált valamit. Nem tudtam hova menjek, amikor megpillantottam a Chris autóját. Láttam, hogy mindenfelé néz, szerintem engem kereshetett, nem ült mellette senki. Odarohantam és azonnal be is szálltam a kocsiba. Nem szóltam semmit csak lihegtem és sírtam. Reszkettem is de nem azért mert fáztam hanem mert még mindig féltem. Chris nem nagyon tudta, hogy mit mondjon.
- Mi történt hová tűntél? – meg akart ölelni, de nem hagytam.

Chris az ablakon bámult kifelé és a fejét fogta. Foghatta is mert miatta majdnem megöltek és majdnem megerőszakoltak. LEGYEN BŰNTUDATA!
Aztán elindultunk haza. Ilyen rossz bálom még sosem volt. Bementünk a házba. Én felrohantam a szobámba és átöltöztem. Nem volt még késő úgyhogy lementem TV- t nézni. Aztán bejött Chris. Én még mindig sírtam.
- Légyszives mondd el, hogy mi a baj! – kérlelt.
Én nem bírtam tovább és kirobbantam.
- Amikor belépett Barbara már akkor tudtam, hogy nem lesz jó az este. Aztán amikor odaértünk akkor az a sok liba, aztán amikor táncoltunk és rám se néztél- hadartam és sírtam
- És aztán hova tűntél?
- Kimentem az előtérbe és úgy döntöttem haza indulok, mert már nem bírtam ott, de te persze elvoltál foglalva és nem érdekeltelek- már álltam fel- aztán elindultam hazafelé amikor egy pasi megrántotta a kezemet és egy kést tartott a hasamhoz - mégjobban rázendítettem- azt mondta, hogy adjam oda az értékes cuccaimat, aztán... aztán miattad... - már kiabáltam- majdnem. . . majdnem meg. . . megerőszakolt- a földre roskadtam és sírtam ahogy csak bírtam, de csodálkoztam, hogy így eltudtam mondani, nem láttam Christ mit csinálhat.
Valami olyasmit motyogott, hogy Úristen mit tettem. Odajött hozzám és átölelt.
- Kérlek... kérlek, ne haragudj- elcsuklott a hangja, amikor pedig ránéztem sírt. Atyám sírt. Akkor lehet, hogy tényleg megbánta, amiért nem figyelt rám.
- Kérlek, ne haragudj, nagyon hülye voltam és SZERETLEK! - mondta elég hangosan.
Nem szóltam semmit csak sírtam, vagyis sírtunk.
- Esküszöm többé nem lesz ilyen, nem tudom mi ütött belém. Szeretlek
- Biztos, hogy szeretsz, biztos vagy benne?- kérdeztem könnyes szemmel
- Igen, megteszek neked bármit, amit csak kérsz – mondta.
No ez jó, de nem használhatom ki hisz én is szeretem.
- Kérlek, találd meg azt a pasit, hogy mással ez ne történjen meg.
Ezután felálltam és eljöttem.

Persze egész éjszaka nem tudtam aludni. Lementem a konyhába, szokásosan Chris is ott volt. Ahogy beléptem azonnal odarohant hozzám és átölelt. Nem elleneztem.
- Mondd csak miért voltál olyan velem a bálban, talán szégyelltél engem? - rákérdeztem, már nem sírtam.
- Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém, talán egy picit féltékennyé akartalak tenni vagy nem tudom. De szerintem ezt hagyjuk, hagyjuk ezt a témát és felejtsük el, kezdjünk mindent tisztalappal- javasolta
- Oké- adtam neki egy szájrapuszit, tök romantikus volt, mert csak a páraelszívó kis lámpája égett és csak az alul pizsamanadrág felül semmi pizsamája volt rajta. Huhh. - Szeretlek- súgtam neki
- Készen állsz?- alig hallhatóan súgta
Azonnal tudtam, hogy mire gondol és azonnal görcsbe rándult a gyomrom. Persze hogy készen álltam. Végre itt a nagy pillanat. Ez az, nagyon örültem magamban és bólintottam. Aztán pedig megtörtént, megtörtént, megcsókolt! Nagyon jó volt. Mióta megláttam, azóta vágytam erre. Öcsém. Valahogy nem úgy smárol, mint Tom, nem leszek tőle 2 cm- es távolságban a szám körül nyálas, és, és el sem tudom mondani, annyira jó volt. Ilyen az ha valaki tényleg szerelemből smárol. Jaj, de jó volt. Az este megjavult. Amikor elhúzódtunk egymástól, csak mosolyogtunk és mégegyszer megcsókolt. A mennyországban éreztem magam, majd elolvadtam.
No jó, elég az érzelgősködésből. Azt hiszem, most kikelek az ágyból - ideje lenne már.

11:00

Amikor bementem a konyhába Christ is ott találtam. Martha vasárnap nem jár be. Valahogy nem volt kedvem smárolni. Ezért mikor Chris odajött hozzám és megakart csókolni nem hagytam.
- Mi a baj?- kérdezte
- Semmi, semmi - tényleg nem volt semmi baj.

19:00

Tyűha mi volt. Agyonra lepődtem. Kb. olyan 11:30 csengettek, én mentem ajtót nyitni. Amikor kinyittam az ajtót majdnem elájultam, kb. a volt osztályom fele állt kint vagyis:Cloé, Nancy, Karen, Helen, Elaine, Greg, Tom, Peter, James és Matt. Ők azok akikkel nagyon jóban voltam és vagyok is. Csak tátott szájjal néztem rájuk.
- Meglepetés - kiáltották egyszerre.
- Sziasztok, gyertek be - mondtam meglepve.
- Nem megyünk be hanem szeretnénk ha eljönnél velünk korizni - mondta Cloé.
- Őő, oké, de...
- Ne aggódj minden el van intézve - mondta Tom és megölelt.
- 1 perc és jövök – bementem.
- Chris most elmegyek, azt hiszem nem sokára jövök, sziaaa - kiáltottam neki és felvettem a kabátomat, nem hallottam mit válaszolt.
- Ti hogy hogy itt?- kérdeztem a többiekre nézve.
- Csak megakartunk lepni és ezt a korcsolyát neked vettük, mint szülinapi ajándékot csak előre adjuk oda mert májusban már nem nagyon lesz alkalom korizni és tudjuk, hogy nagyon szeretsz korcsolyázni- mondta Nancy és a kezembe adta a korcsolyát
Én majdnem könnyeztem, aztán mindenkit körbepuszilgattam.
- És tudjátok, hogy hol van a koripálya?
- Persze hogy tudjuk - mondták kórusban.
Aztán odaértünk, felhúztuk a korcsolyát és mentünk is korizni. Imádok korcsolyázni, valamikor kisebb koromban akartam járni korisuliba, de anya nem engedte. Nagyon jól megy a korcsolyázás. Előre, hátra- igaz sajnos csak ennyit tudok, szeretnék ugrásokat és forgásokat is tudni, mindig az volt az álmom, hogy világbajnok korcsolyázó leszek, de ebből már úgy sem lesz semmi. . .
Elhülyültünk a pályán. Tom nem tud korcsolyázni, de megtanítottam, egy csomószor estünk és röhögtük. Próbálkoztam egy piruettel, de nem nagyon ment. Miután kikorcsolyáztuk magunkat elmentünk pizzázni. Nagyon jól éreztük magunkat. Hálás vagyok, hogy ilyen barátaim vannak. Egyszer majdnem elsírtam magam örömömben. Haza is kísértek. Azt mondták, hogy igyekeznek majd minél többször meglátogatni.
Hulla voltam mire hazaértem. Már itthon vagyok 1órája, de egy kicsit le kellett pihennem. Christ nem találtam itthon. Sőt még most sincs itthon, nem tudom hol lehet. Nem hiszem, hogy munkában. Remélem nem haragudott meg, amiért csak így leléptem. Kocsizúgást hallok, biztos ő az.

19:30

- Te meg hol voltál? - kérdeztem mosolyogva.
- Én is egy kicsit szórakoztam - mondta gúnyosan.
Szóval mégis csak megsértődött. Nem tudtam, hogyan engeszteljem ki. Később mikor bement a konyhába és leült olvasni valami újságot akkor odamentem hozzá és beültem az ölébe. Kicsit meglepődött
- Ugye nem haragszol?- kérdeztem szerényen
Nem nagyon figyelt rám, csak tovább bámulta az újságot. Utána pedig lekaptam, igen én, ÉN. Huh, nem volt semmi. Persze hogy nem ellenezte, mindjárt rám figyelt, még az ujságot is letette és átölelt. Jó volt. Vele minden egyes csók egy mennyország. Aztán csak ördögien mosolygott. Akkor kibékültünk. Feljöttem, mert azt mondta Chris, hogy megy zuhanyozni.

22:00

Most már az ágyamban vagyok, fáradtan. Holnap suli. A francba holnap írunk angolból. Nem baj, remélem tudni fogom, tanultam rá egy kicsit.

Február 21. - hétfő

18:00

A suliban nem volt semmi. Amikor hazaértem(14:30)nem volt itt senki. Viszont találtam egy Lap Top- ot a konyha asztalon. Mivel egész jól értek a számítógépekhez bekapcsoltam. Volt rajta internet is. Azonnal odarohantam a vezetékes telefonhoz és Cloét tárcsáztam, még szerencse, hogy fejből tudom a számát.
- Hello Cloé! Én vagyok az Amy - mondtam Cloénak.
- Szia Amy! Hogy, hogy hívtál valami baj van?- kérdezte kicsit ijedten, mert tegnap beszéltünk utoljára és az nincs még olyan messze
- Dehogyis, nincs semmi baj. Ne ijedezz! Csak azt akartam kérdezni nem lenne- e kedved csetelni? Ott mindent megdumálunk, oké?
- Oké, szuper. Tudod mi a nevem. Gyere!
Aztán letettük és rohantam is vissza a géphez. Egy kicsit azért féltem, hogy betoppanhat Chris de kockáztattam.

Amina:Hello, hello Clololo! Mi újság veled? Itt minden nagyon király.
Clololo: Puszi! Velem semmi új, még mindig járok Peterrel, de egy kicsit már unom, tudod eddig még mindig a 16éven felüliekhez voltam szokva. . . Amúgy nálunk is minden simán megy. Mondd csak Londonban vannak jó pasik?
Amina: Húúú! Itt annyi jó pasi van mint a szemét. Képzeld az osztályban, ahová most járok 14 fiú van és csak 2lány velem együtt és a pasik 70százaléka tök király.
Clololo: Szereztél már valakit?
Amina: Aha...
Clololo: Ne húzz már fel, mondd már, hogy kit?
Amina: Akinél lakom Chris. Még nem hiszem, hogy láttad.
Clololo: Fúha, és meddig jutottatok? Nem még nem láttam.
Amina: Jaj, Cloé! Smárig. Nagyon jó pasi, kedves, aranyos meg minden és ezt kapd ki 23 éves és gazdag, de nem a vagyona miatt szeretem
Clololo: No most megfogtad az Isten lábát. Majd valamikor felugrom hozzád bár tegnap voltam de nem baj. Mit szólnál a hétvégéhez?
Amina: Oké, jó lesz. Csak még meg kell kérdeznem Christ, hogy nem szervezett- e valami programot a hétvégére. Mellette nem unalmas az életem.
Clololo: Remélem nem szervez semmit. Majd hívj fel, de nekem most mennem kell, mert jött Peter- üdvözöl- és elmegyünk valahova.
Amina: Neki is üdv! Majd akkor hívlak. Ja, elveszett a mobilom, vagyis ellopták. Majd elmondom a sztorit, rengeteg mesélni valóm van. Úgyhogy majd a Chris mobiljáról vagy vezetékesről hívlak. Akkor szia, puszi, légy jó!
Clololo: Oké, szia, PUSZI!

Éppen hogy csak lecsuktam a Lap Top- ot Chris lépett be. Huh ezt megúsztam. Nem csókolt meg. Nem tudom miért nem. Most itt vagyok a szobámban, már a holnapi anyagot tudom. Azt hiszem, most elmegyek sétálni egyet.

18:30

Mégsem mentem sétálni, mert amikor lementem a konyhába és bejelentettem Chrisnek, hogy sétálni megyek csak ennyit mondott:
- Szó sem lehet róla- közben a Lap Topjába meredt és rám se nézett
- Oké- motyogtam magamban alig hallhatóan és feljöttem.
Most nem tudom, mit csináljak. Felháborító, hogy még meg sem csókolt, meg sem ölelt de még rám se nézett. Ennek meg mi a baja?Meg kellene kérdeznem.

19:00

Ja, megkérdeztem.
- Mi a bajod? - csak ennyit kérdeztem mert általában ennyiből már megértjük egymást.
- Semmi, semmi csak sok a dolgom- még mindig rám se nézett.
- Aha, jó - és a mennyezetet néztem- ugye a hétvégén nem lesz semmi bál vagy buli?- kérdeztem.
- Miért? - mindjárt rám nézett és olyan ciki volt nem tudom miért, úgy éreztem mintha az apám lenne.
- Mert már van programom - jelentettem ki.
- Tényleg? – odavetette.
- Igen – mondtam.
No ez a beszélgetés nem volt valami jó, de mi baja lehet? Nem tudtam meg, ja vagy sok a dolga. Értem, és akkor engem el kell hanyagolni? Most szét vet az ideg. Jaj. Mégegyszer próbálkozzak? Nem, nem. Most ő jön én már egyszer próbálkoztam. Várok, de mi a francot csináljak itt egyedül? Megyek Tv- t nézni.

21:00

Amikor bementem TV- t nézni kit találtam ott? Christ. Szóval nem is olyan sok a dolga. Bementem és leültem. Nem szólt egyikünk se semmit. Chris éppen focit nézett, szeretem a focit de most nem volt kedven nézni meg valami béna csapatok játszottak. Éppen felálltam, amikor Chris megszólalt
- Hova mész? Nohát még egy puszit se kapok?
Nekem tátva maradt a szám. Odamentem hozzá és adtam neki egy puszit az arcára. Rendesen meglepődött, hogy csak oda kap. Úgylátszott ez neki nem volt elég, mert elkapott és leterített a kanapéra én már csak mosolyogtam. Aztán pedig megcsókolt. Mint mindenegyes csókja ez is nagyon jó volt.
- Bocsi- súgta
Nem válaszoltam semmit csak mégegyszer megcsókoltam. Ezután pedig valami filmet néztünk de nem nagyon figyeltünk a filmre csak egymásra.
Most már zuhanyozni készülök.

22:00

Jó sokáig tartott míg elkészültem de most már ideje lenne aludni.

Február 22. - kedd

15:00

Ma nem volt semmi a suliban. Hiányoznak a régi osztálytársaim. Ma megkérdeztem Rebecát, hogy ők szoktak- e kijárni esténként a városba, mert Lutonban mindig kijártunk.
- Igen szoktunk, bocsi, hogy neked még nem szóltam- válaszolta Rebeca
Megegyeztünk, hogy ma este eljön értem Rebeca, és aztán elmegyünk arra a helyre ahová szoktak járni.
Gyorsan meg is tanulok. 18:00- ra beszéltük meg Rebecával. Christ megkérdeztem, hogy elmehetek- e. Azt mondta igen de csak 20:00- ig. Az jó.

17:30

Jajj úgy izgulok mintha randira mennék, de tök fölöslegesen izgulok. Jöhetne már Rebeca. Különben tök jól nézek ki mert rendbe hoztam az ábrázatom. Ha suliba megyek nem nagyon izgat, hogy hogy nézek ki, de ha már ilyen dologról van szó akkor ki kell tennem magamért. Ha hazajöttem leírom, hogy mi volt.

21:00

Már túl vagyok a zuhanyzáson és az ágyamban fekszem. Mi volt? Egész oké. A hely az király. Ilyen kocsma stíl de valahogy még sem az, mert nincsenek félholt részeg öreg emberek csak fiatalok voltak és a hangulat olyan családias volt. Le kell menni a , , föld alá, , . Jól néz ki a felszolgáló fiú. Amikor leértünk Rebecával már az osztály fele ott volt és még sok mindenki a suliból. Elég sok smároló párt is láttam. Azon gondolkodtam, hogy majd megmondom Chrisnek, hogy jöjjünk le ide valamikor csak a nem cigiző részbe üljünk- tudniillik egyiken sem cigizünk és én utálom a cigi füstöt- mert most a dohányzó részen ültünk ugyanis az osztály fele is ott ült és bagózott beleértve Rebecát is. No szóval. Leültünk és rendeltünk mindketten egy- egy forrócsokit. Aztán odaült mellém egy pasi. Nem ismertem, sőt még most sem tudom ki volt az de egész jól nézett ki. Kérdezősködött meg minden, tuti be volt egy kicsit csípve. Utána pedig elkezdett taperolni meg le is akart smárolni, meg olyanokat mondott nekem, hogy milyen szép vagyok meg, hogy bevállalnám-e..
- Paul szállj már le róla, látod, hogy nem akar tőled semmit- kiáltott rá Rebeca. A pasi pedig azonnal eltűnt- ő a suliban a legnagyobb nőcsábász, minden csajnak azt a dumát nyomja amit neked mondott. Ne is figyelj rá- aztán folytatta a smárolást Daniellel. Nem voltam egyedül mert a skacok az osztályból dumáltak velem. Tök jó volt. De aztán eljött a 19:30 és elkellett jönnöm. Megkértem Rebecát, hogy kísérjen haza. Haza is kísért Daniel is velünk jött. Aztán elköszöntünk és már el is tűntek. Amikor beértem Christ nem találtam, de aztán a Tv szobában láttam, hogy szundít. Nem ébresztettem fel. Azóta még nem is találkoztam vele. Holnap sajnos suli, ideje lenne már aludni. Kopognak. . .

21:30

Ki lehetett más csakis Chris. Csak egy jó éjt puszit adott ami természetesen nagyon jól esett. Olyan hosszan csókolóztunk. Azt mondta, hogy egy kicsit befekszik mellém. Ezt azért megtiltottam neki mert ki tudja mi lett volna... No ezt a témát hanyagoljuk. Erre kb. 17 éves koromig nem akarok hallani. Meg még most félek is ATTÓL, de hát ez az én koromban szerintem még normális. No tényleg hagyjuk, megyek aludni, cuppp...

00:15

Nem tudok aludni Chrisre gondolok, arra, hogy mennyire szeretem. Azt hiszem lemegyek a konyhába hátha lent lesz, mert általában ilyenkor nem tud aludni.

00:30

Nem volt lent. Kár. Mit csináljak? Nem vagyok álmos. Úgy látszik ez a Barbi csaj lekopott, mert már rég láttam. Inkább ki se mondom a nevét, mert még megjelenik. Felköltsem Christ?Nem. Dehogyis. Nem rohanhatok hozzá azonnal. Jajj. Nem is kell rohannom hozzá, mert ő rohan én hozzám, már kopog is.


Február 23. - szerda

06:30

Igen Chris volt az. Bejött.
- Valami baj van vagy csak nem tudsz aludni?- kérdezte és a szemét dörzsölte
- Nem tudok aludni, mert csak rád gondolok- kicsit cicababásra sikeredett
Aztán leült az ágyam szélére és megcsókolt. Azután bedig befeküdt mellém, de semmi rossz nem történt, ő tuti akart volna valamit, mert a takaró alatt..., de megállítottam.
- Kérlek ne - a kezét a takaró felé húztam.
Ő csak bólintott aztán pedig elaludtunk.
Most is itt fekszik mellettem olyan aranyos, úgy szeretem.
Ő is felébredt.

07:15

Már elkészültem és lassan megyek suliba. Azt mondta Chris, hogy elvisz. De jó. Indulunk. Szia.

15:00

Ma feleltem angolból kitűnőre.
Reggel, amikor a suli elé értünk láttam, hogy Rebeca és Daniel veszekednek.
- Ajaj. Megvan a napi feladatom, kibékíteni ezeket itt ketten- jegyeztem meg
- Biztos megoldod - mondta Chris és megcsókolt- legyen szép napod.
Aztán kiszálltam és odasiettem Rebecaékhoz.
- Ti meg mi a fenén veszekedtek? - kiáltottam rájuk.
- Ez a szemét megcsalt - Rebeca Danielre mutatott.
- Daniel? – kérdeztem.
- Nem én akartam a csaj mászott rám, de tényleg- feltartott kézzel mentegetőzött.
- Jobb lenne, ha ezt nyugodtan tisztáznátok és nem kiabálva az egész suli előtt - csitítgattam őket.
A harmadik szünetben már egy lócán smároltak. Ez megoldva. Most én is úgy megcsókolnám Christ- gondoltam magamban őket nézve.
Egész nap azt vártam mikor találkozom már Chrissel, de még most sincs itthon. Biztos dolgozik. Holnapra sokat kell tanulnom úgyhogy bele is kezdek, igaz nem nagyon esik jó.

18:00

Chris nemrég ért haza, hallottam, de még fel sem tudtam állni az asztaltól mert a sok lecke visszahúzott. Azt hiszem ideje lenne már abbahagyni a tanulást még megárt. No most akkor lemegyek.

19:00

Jót dumáltunk Chrissel és a kedvem is tök király lett mert Chris mondott egy jó hírt. Amikor lementem azonnal a nyakába ugrottam és megcsókoltam- erre vágytam egész nap. Aztán dumálgattunk a mai napról.
- Van egy jó hírem – kezdte.
- No mondd már - türelmetlenkedtem.
- Képzeld Barbara többé nem fog az életünkbe beleavatkozni.
- Mi? Meghalt? - egy kicsit elsápadtam.
- Amy- nevetett- dehogyis de elköltözött az államokba mert..., mert... nem tudom, miért de nem lényeges
- De jó, ez tényleg nagyon jó hír- lelkendeztem
Most már itt vagyok a szobámban és pakolnom kellene holnapra.

Kész bepakoltam. Most meg mi a francot csináljak? Nem lóghatok Chrisen egész nap. Azt hiszem, most elmegyek egy kicsit korábban zuhanyozni. Nem tudok menni, mert éppen Chris van bent. Tényleg, el is felejtettem azt mondta, hogy ma korábban lefekszik mert nagyon elfáradt.

20:30

Fúha! Amikor kiléptem az ajtómon, hogy majd már megyek zuhanyozni Chris is épp akkor jött ki. Egyetlenegy törölköző volt rajta és a teste még vizes volt. Annyira jól nézett ki, hogy nem bírtam türtőztetni magam és megcsókoltam. Láthatóan örült neki de sajnos nem nagyon tudott átölelni, mert az egyik kezével tartania kellett a törölközőjét. Csupa víz lettem tőle de megérte. Olyan volt, mint egy romantikus filmben. Már én is lezuhanyoztam és vár az ágy. Akkor megyek is. Majd holnap. Pusszancs!

Február 24. - csütörtök

07:30

Úgy gondoltam elhozlak ma a suliba kedves kis naplóm. Ma gyalog jöttem be a suliba. Már van itt egy csomó fiú. Velük most nincs kedvem dumálni, úgyhogy várom Rebecát. Ma csak 6órám van. Az első óra matek. Az egyenletekkel és egyenlőtlenségekkel egész jól megvagyok de azért remélem, hogy Mrs Coney nem lep meg egy röpdogával. Rebecá most ért be.

Matek után szünetben

Matekon nem írtunk csak gyakoroltunk. Most tesi jön úgyhogy sietnem kell átöltözni.

12:15

Már itthon vagyok. Nem tudom hogyan kerültem haza és miért. Most itt fekszem az ágyamban. Lenézek, hátha itthon van Chris.

12:45

Igen, lent találtam és azt is megtudtam, hogy hogyan és miért kerültem haza.
- Be kellett mennem érted, mert a tornatanárod felhívott, hogy összeestél- nézett rám Chris aggódva
- Tényleg?- nem hittem a fülemnek
Érdekes, mert valahogy nem emlékszem semmire. Várjunk csak! Annyira emlékszem, hogy éppen futottunk és Rebecának azt mondtam milyen éhes vagyok. Valószínűleg azért eshettem össze, mert nagyon éhes voltam. Most már nem is vagyok éhes. Azt is mondta Chris, hogy holnap nem kell suliba mennem. De király! Azt hiszem most alszom egy jó nagyot.

16:00

Most ébredtem fel. Jó nagyot aludtam, éjszaka majd meg nem tudok aludni. Nem nagyon esik jó kikelni az ágyból. Olyan jó itt.
Most azt hiszem átmegyek Rebecához a leckéért. Indulok is lassan. Chris azt mondta ne legyek sokáig mert nem szeretné ha sötétben, egyedül jönnék haza a multkori miatt és ma nem tudna eljönni értem mert valami kollégája jön hozzá. Mondta, hogy honnan meg ki, de valahogy elfelejtettem talán nem figyeltem rá eléggé. No most már tényleg megyek.

18:00

Nem voltam olyan sokáig. Rebecával kitárgyaltunk, kipletykáltunk mindent. A leckét nem is annyira emlegettük.
- Holnap még nem megyek suliba. Az orvos azt mondta, pihenésre van szükségem – mondtam.
- Jó neked. Holnap írunk bioból röpit - lekonyított szájjal mondta Rebeca.
Nevettem.
Most szétvet az ideg. JOJJJJJJJ. Ez nem lehet igaz. Miért nem lehet soha nyugtom? Már örültem, hogy ez a Barbara lelépett erre fel tessék ide jön ez a a...
Szóval a kolléganő Németországból. Szép, ez szép. No szóval. Amikor hazaértem nagy lelkesen berontottam a nappaliba. Hallottam Chris hangját gondoltam telefonál, igaz, hogy németül beszélt. Bementem és észrevettem, hogy egy nőci ül Chris mellett és mindketten egy Lap Topba merednek. Tudtam, hogy megérkezett Ms Probléma. Chris észre sem vett. Megköszörültem a torkom és hirtelen mindketten rámmeredtek. Zavarba jöttem. Csend volt egy percig. Végül én törtem meg a csendet.
- Hello- félve mondtam
Chris felállt és odajött hozzám.
- Amy magunkra hagynál, dolgoznunk kell- kifelé toloncolt Chris
- De, de, be sem mutatod a hölgyet? - kérdő pillantást vetettem rá.
- Figyelj, ő nem tud angolul csak németül úgyhogy... - Chris az ajtó felé célozta pillantásait.
Haragosan néztem rá de valahogy nem érdekelte.
Pillanatnyilag föl alá járkálok a szobámban, mert folyton az jár a fejemben, hogy vajon mit csinálnak ott lent kettesben. Nem bírom ki míg el nem megy. Olyan mintha már vagy 2órája együtt lennének pedig az az igazság, hogy alig 5perce jöttem fel. Megőrülök. Igen. Féltékeny vagyok. Még szép, hogy az vagyok. Mi a francot csináljak? Mi van ha smárolnak? Jaj ne. A csajszi, hogy néz ki?
Magas- magasabb tőlem, vékony, barna haj, barna szem. Nem csúnya. Jajj. Most lemegyek mert nem bírom tovább.

18:30

Kicsit megnyugodtam. Lementem és direkt járkáltam összze- vissza, hogy felkeltsem a figyelmet. Meg is lett az eredménye. Chris kijött. Épp a nappali előtt mentem el.
- Ugy- e nem vagy féltékeny? - csak ennyit kérdezett.
Igen az vagyok de még mennyire - ezt gondoltam.
- Áá, dehogyis - a mennyezetet bámulva mondtam.
- Jó akkor mondd a szemembe- közelebb jött hozzám.
A francba. Persze, hogy nem tudtam a szemébe mondani. Olyan szép szemei vannak.
- Jó, jó. Bevallom tényleg féltékeny vagyok - szemébe néztem.
Mosolygott.
- Most meg mit mosolyogsz? - ezt már én is mosolyogva kérdeztem.
- Nincs okod, hogy féltékeny légy - aztán pedig megcsókolt- bízz bennem.
- Oké - suttogtam.
Aztán pedig megölelt. Annyira jó volt. Most már teljesen megnyugodtam. Nem vagyok féltékeny. De azért elhúzhatna már ez a nőcske.
Lemegyek Tv- t nézni.

20:30

Ez a nő még mindig nem ment el. Megint kezdek aggódni. Megyek zuhanyozni, hátha elfelejtem.

21:00

Huhh. Amikor zuhanyoztam hallottam, hogy valaki bejött a fürdőbe. Először azt hittem a nőci az de aztán megszólalt Chris. Atyám azért egy kicsit megijedtem. Imádkoztam, nehogy elhúzza a zuhanyzófülke ajtaját mert azért azt hiszem eléggé szégyenlős lennék előtte pucéran. Furcsán éreztem magam és alig vártam, hogy kimenjen. Aztán kiment. Jajj. Már alszok. De félek elaludni, mert mi lesz, ha észreveszik, hogy elaludtam...

Február 25. - péntek

9:00

De jó ilyenkor kelni. Nincs suli. Tegnap aztán nagyon hamar elaludtam. De kb. úgy 23:00- kor Chris felébresztett.
- Remélem, nem aggódtad halálra magad. Nem történt semmi. Szeretlek - megsimította az arcom.
Én azonnal visszaaludtam. Olyan édes. Nem? Imádom.
Martha már itt van. Takarít.

12:00

Elég unalmas itthon. Nem is olyan rossz suliban. Chris dolgozik. Alig várom, hogy haza jöjjön és elmondjon mindent a nőről meg pontosan mit csináltak.
Felhívott Cloé.
- Szia Amy. Hogy, hogy felvetted nem kellene suliban lenned? - csodálkozva kérdezte Cloé.
- Szia. Itthon vagyok, mert tegnap rosszul lettem a suliban és a doki kiírt mára. Te miért nem vagy suliban? - én úgyszintén csodálkozva kérdeztem.
- Nem esett jó bemenni, és anya azt mondta, ír igazolást. Amúgy üzenetet akartam hagyni, hogy majd hívj vissza.
- És mi lenne az üzenet?
- Csak azt akartam kérdezni, hogy akkor jó lesz neked a hétvége, és elmehetek hozzád - kérdezte Cloé.
Most nem akartam, hogy eljöjjön Cloé mert Chrissel akartam tölteni a hétvégét. Meg is mondtam neki.
- Figyelj a hétvége nem jó mert Chrissel... - nem fejeztem be, mert nem tudtam mit kitalálni - de a jövő hétvége jó lenne, tutira.
- Oké, akkor majd legközelebb- mondta kicsit szomorúan - akkor légy jó és szia.
- Szia - letettem.
Szegényt most jól leráztam. Nem azért mert nem akartam vele lenni hanem mert tényleg Chrissel akartam tölteni a hétvégét.

16:00

Épp most ért haza Chris. Ez nem igaz. A tegnapi nőci is kiszállt az autóból.
,, Gyere fel légyszi a szobámba. Pussz. ,,
Irtam Chrisnek egy SMS- t.

16:15

- Ugye nem marad sokáig?- kérdeztem morcosan csípőre tett kézzel
Ő csak mosolygott, rázta a fejét és megcsókolt.
- Amúgy, hogy hívják a nőcit?
- Vera Richter – válaszolta.
- Átmegyek Rebecához, de nekem nehogy rosszalkodj!
- Ne aggódj! De ne gyere későn.
Most már megyek Rebecához.

18:00

Most értem haza Rebecától.
- Kár, hogy nem voltál suliban, mert nagy balhé volt- kezdte Rebeca lelkendezve
- No mesélj - kíváncsiskodtam.
- Kiderült, hogy a kémia tanár tudod Mr. Peter Hargreevs a harmadikból jár egy csajjal Monica Sendersonnal
- Hűha – csodálkoztam - no és van valami büntetésük?
- Mindkettőjüket kipenderítették a suliból.
Szegények, azért mert valaki szerelmes kitagadni. Ez van.

18:15

Chris az előbb ért haza. Vajon hol volt.
- Te meg hol voltál?
- Csak elvittem a szállodába Verát
- Mikor megy már végre haza?- faggatóztam
- Holnap reggel repül vissza Németországba
- Végre – örültem - akkor úgye együtt töltjük a hétvégét?
- Ha nem jön közbe semmi... , de várjunk csak, nem azt mondtad, hogy már van programod?
- De igen. Lemondtam. Miattad, mert veled akartam lenni
- Akkor majd kitalálok valamit- megcsókolt


20:00

Chrissel elmentünk vásárolni egy bevásárlóközpontba. Egyszer a nagy tömegben, pedig valahogy elkavarodtam Chris mellől. Nagyon megijedtem, mert nem találtam vagy 30percig. Keresgélés közben odajött hozzám egy srác és megkérdezte, hogy eltévedtem- e.
- Sajnos eltévedtem és most a pasimat keresem - mondta aggódva.
- Segíthetek a keresésben? - kérdezte.
- Örülnék, ha segítenél mert életemben először vagyok itt- mosolyogtam rá
Elkezdtük keresni Christ. Valahogy sehol sem találtuk de aztán megláttuk, amint ő is engem keres. Azonnal odaszaladtam hozzá. Megkönnyebbültem és láthatólag ő is. A srácnak megköszöntem, hogy segített és aztán fel is szívódott.
Most már itthon vagyunk...