Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
laci78:
huhh, igekötők rossz használat...
2024-09-26 16:00
Éva596:
Kedves kivancsigi13! Nagyon...
2024-09-25 13:23
kivancsigi13:
Ma jó napom van. Nem rég olvas...
2024-09-24 22:53
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Boldog, s szinte sugárzott annak az ölelésnek a boldogságából, amivel férjét és a lánykát átkarolta, s látszott, hogy nem csak ő boldog, hanem másokat is boldoggá tesz. Hirtelen eszébe jutott a fénykép, amit az öregember házában látott: mennyire másképpen ölelte a családját ez az asszony, mint az öregember lánya. Rajtuk tényleg látszódott, hogy összetartoznak, hogy valódi szeretet köti őket össze.
- Szeretlek.
- Ne hazudj. Ezt mondd a feleségednek, ne nekem.
- Szeretlek. Tudnod kell, hogy amióta megismertem a feleségemet, soha egyetlen nőnek sem mondtam.
- Akkor inkább hazudj. Nem akarom, hogy szeress. Nem akarlak szeretni. Az csak felesleges problémákat okoz. Maradjunk abban, hogy egy jót szerelmeskedtünk és kész. Semmi érzelem. No love, no problem, tudod, ez az elvem. Megkaptam, amit akartam és kész. És neked sem volt rossz, ha jól érzem.
- A legcsodálatosabb...
- Ne hazudj. Ezt mondd a feleségednek, ne nekem.
- Szeretlek. Tudnod kell, hogy amióta megismertem a feleségemet, soha egyetlen nőnek sem mondtam.
- Akkor inkább hazudj. Nem akarom, hogy szeress. Nem akarlak szeretni. Az csak felesleges problémákat okoz. Maradjunk abban, hogy egy jót szerelmeskedtünk és kész. Semmi érzelem. No love, no problem, tudod, ez az elvem. Megkaptam, amit akartam és kész. És neked sem volt rossz, ha jól érzem.
- A legcsodálatosabb...
Kedves barátom! Be kell látnunk, hogy a pokolbeli módszerek mára elavultak. A mai követelményeknek már nem felelnek meg. Éppenezért új struktúrát kell kidolgozniuk. A mai elvetemült népeket már nem riassza vissza a szurokba főzés, gyehenna tüze, a purgatórium. A teljes tudattisztásra kell átállnunk. Minden bevándorlónak az agya helyébe egy mikrocsippet ültetünk, melyre a Nakonszipán társalmi normák lesznek beprogramozva. Így tudjuk csak ezt a generációt erkölcsileg helyrebillenteni.
Itt a következő rész, jó szórakozást!
"Miközben ezen gondolkodtam, észrevettem valakit. Egy ember állt a szemben lévő bérház előtt és engem nézett. Tekintete furcsa volt, mintha szánna engem.
Idegesen csapkodtam John vállát.
- Mi van? - kérdezte nem túl lelkesen.
- Azt mondtad, az emberek nem látnak minket, ő mégis engem néz - mutattam a férfi felé. John ránézett, majd újból az ég felé fordult."
"Miközben ezen gondolkodtam, észrevettem valakit. Egy ember állt a szemben lévő bérház előtt és engem nézett. Tekintete furcsa volt, mintha szánna engem.
Idegesen csapkodtam John vállát.
- Mi van? - kérdezte nem túl lelkesen.
- Azt mondtad, az emberek nem látnak minket, ő mégis engem néz - mutattam a férfi felé. John ránézett, majd újból az ég felé fordult."
belevetette magát a vízbe, alábukott, hogy csak öt-hat méterrel arrébb törje át a víz színét. Különös volt, csak most döbbent rá, hogy egy arc mennyire megváltozik, ha víz alól bukkan elő. Pedig nem változik meg szinte semmi sem, csak a haj. A nők képesek hosszú időket tölteni a tükör előtt, rendezgetve fodraikat, hogy az minél jobban tükrözze egyéniségüket, vagy hogy valami attól eltérő képet sugározzon róluk. Annyira más, mikor az őselem, a víz simítja el a hajszálakat. Nincs már semmi...
Beküldte: Anonymous ,
2011-09-03 12:00:00
|
Regény
Egy olyan topmodellnek, mit Rhiannon Lee Dawn, egy bemutató miatt New Yorkból Párizsba, majd egy fotózás miatt onnan Milánóba repülni, teljesen hétköznapi dolog. Tizenhat évesen már nagy sikereket ért el. A karriere sínen van. Ellentétben a szerelmi életével. Erre viszont nem is gondol, egészen addig a napig, amikor egy fotózáson találkozik Freyával, a gyönyörű fotóssal, akivel első látásra egymásba szeretnek. De amikor Rhiannon rájön Freya titkára, az mindent a feje tetejére állít.
Aznap reggel is úgy állt ott, csak nézte a gyepet és a lányt, ahogy lassan belebújt könnyű, gyűrött és immár koszos nyári ruhájába, ahogy még egyszer rápillanthatott kislányos melleire. Nem bírt megszólalni, csak némán nézett a lány után, ahogy könnyű, ruganyos, táncos lépteivel, az átélt szenvedély kábulatával ellibbent az ismeretlenbe. Nem néztek egymásra, némán lesütötték szemüket, a szennyes, gyűlöletes, szégyellnivaló mégis vadítóan boldog bűn súlya alatt. Nem néztek egymásra, nem...
A férfi ült a padon és nem gondolt semmire, csak nézett. És a pengével játszadozva készült az öngyilkosságra. Még fél óra, talán, gondolta. S közben visszaidézte magában az elmúlt napokat, az utat, amit bejárt: a hétköznapoktól a halálkészületig…
2007 augusztusában lányom leesett a hintáról, de olyan szerencsétlenül, hogy letört egy darab a könyökéből...
A szárnyait kifeszítette és már repült is. Megfigyeltem a testtartását, térdeit behajlítja és finoman előredől. Leírt egy nagy kört úgy ötven méter magasan, majd könnyedén landolt tőlem nem messze. Szárnyait ismét leeresztette. Várakozóan nézett rám.
– Azt hiszem, most én jövök – nyeltem egy nagyot, majd futni kezdtem. Úgy gondoltam, első próbálkozásnál inkább nekifutok, mintha távolt ugranék. Úgy tizenöt méter után, hirtelen elhatározással elrugaszkodtam a talajtól...
– Azt hiszem, most én jövök – nyeltem egy nagyot, majd futni kezdtem. Úgy gondoltam, első próbálkozásnál inkább nekifutok, mintha távolt ugranék. Úgy tizenöt méter után, hirtelen elhatározással elrugaszkodtam a talajtól...