Történetek

egy el nem készült regény részlete...

Csekélyke részlet egy valószínűleg soha el nem készülő műből.

Egy kisebb, novella féle.. Régebbi alkotásom ^^ Kamaszkori egyoldalú szerelemről szól ^^ remélem tetszeni fog =))

Ismerik azt az érzést, mikor valami nagyon rossz és szokatlan illetve váratlan dolog történik velünk? Amikor azt mondjuk, hogy ez nem történhetett meg velem!?

Ez a mindent felülmúló, mindent túlélő, minden felett álló, mindennél megmagyarázhatatlanabb, e legmélyebb, és legmagasztosabb, ez az értelem legfelsőbb szintjén értelmetlen, mindent vivő, csak nekünk megadatott misztérium, melynél nincsen elképesztőbb e létben, s mely mind térben, mind időben túlmutat az előző kettőn!

– Egyre jobban éreztem,hogy ágyékomat feszíti a vágy. Ösztönösen megjelenítettem és magam mellé hoztam Tinát. Mikor mellettem hevert, önkívületemben letepertem a lányt. Majd kínzó kéjvágyamnak engedve, a varázsló tilalma ellenére letéptem magamról ágyékkötőmet, s vadul meredő bíborlándzsámmal már-már rohamra indultam, amikor hatalmas áramütést éreztem halántékomon, s elvesztettem egy pillanatra az eszméletemet. Mikor felébredtem, a fallosz totem-isten előtt találtam magamat. Szemben...

"Ha a pokol már megtelik, a holtak a földön járnak..."


Félálomban, amolyan delíriumos állapotban születnek a jó sztorijaim. Ahogyan remélhetőleg most is...:]

Rain Spencer Dawn az olyan lányok közé tartozik, akinek mindenki szeretne a barátja lenni. De úgy tűnik, a személyes vonzereje rengeteg problémát is okoz neki. Rengeteg fiú és lány epekedik utána, de ő, mélyen legbelül, tudja, hogy csak egy ember van, akivel boldog lehetne. A titokzatos lány, akiről már hosszú ideje álmodozik. És ekkor jön Charity, aki pont akkor érkezik az iskolába, amikor Rain legjobb barátja, Miranda, bevallja, hogy mit is érez iránta. Rain pedig rájön, ki is az a lány,...

Rozetta bátyja miatt kerül kellemetlen helyzetbe, ám a kellemetlen helyzetből még kellemetlenebb lesz. És a dolgok csak tovább romlanak.

A hajnali nap első sugarai térítettek magamhoz. Ott feküdtem a kecske szőrébe bebugyolálva, a jóságos kecske nyalta a képemet. Felriadva, örömmel konstatáltam a helyzetet, s tágra meredt szemmel néztem a vörösen az égre kúszó napba.Hírtelen elsötétedett az ég, homok recsegett a lépések alatt, s megjelent előttem egy aranyhajú, Cupidószerű angyal: ő volt az, Ui! – mondtam, és hálásan simogattam végig Ui formás testét, kéjesen időzve el gömbölyű fenekén. Majd, hogy meg ne sértődjön, Mayát...