Történetek

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és valóságos történeten alapul.

Az észak-karolinai Wilmingtonban egy brutálisan megkínzott holttest kerül elő a tengerparti fövenyről. Az áldozat egy prostituált volt, aki a közeli leszbikus bárban dolgozott. Johnetta Green nyomozónő és társa, Pizo Petrillo azonnal beleveti magát az ügybe, az azonban nehezebbnek bizonyul, mint arra bárki számított volna.
Az áldozatok száma növekszik. A titokzatos elkövető modern hasfelmetszőként gyilkolja a leszbikus prostituáltakat, a rendőrség pedig látszólag tehetetlen. Johnetta...

Úgy érzem, egy gond elől menekültem el. De a gondok sem oldódnak meg attól, hogy elfelejtik. Félig ülve, félig fekve helyezkedem el. Lábam elgémberedett, ujjaim lilás ruhát öltenek a hideg tiszteletére. Nem értem magam. Talán nem is kéne... Kinyitom szemem. Eleredt a hó. Lebénultam. Agyam felállásra készteti lábaimat, de azok nem engedelmeskednek. Nincs a közelben senki. Jobb így. Sokszor élvezem a magányt. Most ez a legjobb.

Az ifjak, ledobva magukról a kígyókat, letekerték ágyékkötőiket, és felsorakozva a szüzekkel szemben, teljes erotikus kómában, fájdalmat nem érezve, a tövisekkel egyenként keresztben átszúrták vérpirosra duzzadt, a előkészített tövisekkel ajkaikat, fülcimpájukat, péniszüket, a nők nagy szeméremajkaikat döfték át. Nem maradhatott ki a mámorból Chach Tlalok sem. Ő legfőbb nemi szervét: hatalmas szőrös nyelvét szúrta át egy tüskével.Amikor tetőfokára hágott az élvezet, megszólaltak a kéjvágytól...

Létezik, tudom... Érzem... az általunk ismert univerzum egy távoli szegletében, nem kötik gúzsba sem a tér, sem az idő korlátai. Ő a megtestesült szabadság. Lassú, kimért léptekkel halad. Érzem, ahogy percről percre közelebb ér hozzám...

Az óra 12:45-öt mutatott. Hát igen. Szemem égett a fáradságtól, de fent kellett lennünk, mivel a gépünk 04:30-kor indult. Szerintem nem is tudtam volna aludni az izgatottságtól. Kinéztem az ablakon. Szemben az Erdő terpeszkedett, méltóságteljesen, mégis vészjóslóan. Nappal az Erdő gyönyörű, és üde látványt nyújtott. A házunkig lehetett érezni a fenyő, és pézsma illatot. Sokan azt beszélték, hogy -az öregember is -farkasok élnek benne. Sose hittem el. Senki nem találkozott velük. Én se....

A kopácsolás egyre hangosabban dübörgött. Éreztem, hogy a meztelen talpam alatt rázkódott a padló, és láttam, hogy a beépített szekrény ajtaja minden egyes dörrenésnél megremegett. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a zaj forrása nem a szomszéd szobában volt. Mintha egyenesen a szekrényemből jött volna a különös és egyre hangosodó lárma. Lassan a szekrényhez léptem és megfogtam a kilincset. A markomban éreztem, ahogy mindegyik kalapácsütésnél meg-megremegett a szekrény. Óvatosan kinyitottam...

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

Eleinte moccanatlanul ült a lócán, s tekintetét megosztotta az ablak és a járókában gőgicsélő, véle incselkedő pucér kisfiúval. Az öreg csak nézte a gyereket, fészkelődött a kanapén, majd elvörösödve hirtelen mozdulattal felállt, s a járókához lépett. Szemeiben valami állati, vad párás melegség fénylett fel. Vad indulat munkált benne. Nagy durva szőrös kezeivel hirtelen megragadta a csöppséget, kiemelte az ágyból, s az arcához közel víve, hirtelen magához szorította, miközben szemeiből...

A műszerfal elsötétült és a fényszórók is kialudtak. Még néhányszor döccent az öreg Ford, majd a motorja végleg leállt. Hangtalan gurultam tovább, majd az út szélére kormányoztam az autót, és lassan megálltam.
– Az ördögbe! – dühöngtem.
Ennél rosszabbkor nem is makacsolhatta volna meg magát ez a vén csataló. Próbáltam újraindítani, de az önindító rekedt köszörülésén kívül semmilyen életjel nem hallatszódott a motortérből. Vártam egy keveset, majd ismét megpróbáltam beindítani...