Történetek

- Kipróbálunk valami ujjat - simította meg a lány arcát, majd kezeit leoldozta az ágytámlájáról, s felhúzva ülésbe Arisát, újra megkötötte azokat, ezúttal szorosan a lapockái alá, majd a lábait is összekötve, a bokájánál. Arisa eléggé kellemetlenül érezte magát így (ami nem is csoda), az ágyon térdelve, meztelenül, hátrakötött kezekkel, s most már lábakkal is. - Ha most megteszed, amit kérek... Akkor eloldozlak - súgta a fiú kedves hangon...

András érezte, hogy a nő időnként oda-oda pillantgat rá. Tovább próbált figyelni az elfutó tájra, ám a tekintet újra meg újra érezte magán. A nő letette az újságot, majd András felé hajolt és bizonytalanul kezdett hozzá:
- Bocsi ne haragudj, azt szeretném megkérdezni...

Bár tudtam, hogy nem szabad és azt is tudtam, hogy mekkora felelősséggel jár, s ha a kezem között hal meg, sosem tudom majd megbocsátani magamnak, de boldoggá akartam tenni utolsó napjait.
Másnap korán bementem a kórházba. Szétnéztem, majd az egyik sarokban megpillantottam egy rozoga, de alkalmas tolókocsit...

Sziasztok! Itt látható a szöveg , amit olvastok , egy ballagási búcsúztató beszéd. Nemrég írtam, de szeretném, ha elolvasnátok és véleményeznétek, hiszen nem valószínű ismertek, így elfogulatlanul tudtok róla vélemény, kritikát írni. Köszönöm az észrevételeiteket! ...

Gondolatait motorzúgás zavarta meg. Ahogy lenézett a parkoló felé, éppen akkor parkolt oda egy nagy, fekete, sötétített ablakú luxuskocsi. Ismerte az autót, nem sok ilyen volt a városban. Volt egy olyan érzése jobb lenne, ha nem vennék észre, hogy ott van...

Fél tíz környékén a mamám fel akarja hívni anyáékat, de nem veszik föl. Telnek a percek egyre idegesebb. Én nem aggódtam. Biztos lemerült az akkujuk. Pár perc múlva csörren a vezetékes, hogy valami baleset történt, nem tudják mekkora a baj...

A zuhanyzóba érve Zsófi gyorsan felmérte a terepet, majd látva, hogy van egy kis fal az ajtó mellett ami eltakarja a bent lévőket arra kért, hogy inkább ott vigyázzak az ajtóra. Ennek egy kicsit örültem, mert tudom, hogy a folyosón állva biztos leszólítanak, hogy miért várakozok, és akik már találkoztak vele, tudva, hogy kire vigyázok, biztos elkezdenének idétlenkedni. Akaratom ellenére elkezdek kissé fantáziálni, nem gondolva a komoly helyzetre. Ekkor halk dúdolást és éneklést hallok......

De sajnos nem az volt... könnyem lassan csordult végig arcomon... legszívesebben ordítottam volna de már nem ment, mintha egy gombóc akadt volna meg a torkomon, mintha egy láthatatlan kéz fonódott volna nyakam köré, hurkot fonva...se ki se be nem juthatott hang, féltem,még mindig... láttam anyut, ahogy a kocsifeljárón fekszik, ernyedten, mozdulatlan... holtan...

Az ajtaján egy koponya volt, amit ő rajzolt. Hirtelen úgy tűnt, mintha kidomborodna, s egy halhatatlan halott csillogott a szemében. Önmagát látta benne. Hiszen a lelkét már rég megölték, de akárhogy próbált elmenekülni az élet elől, sosem sikerült neki. És a zúgás újra felhangzott...

Karon ragadtam és hevesen megcsókoltam. Ezt nem tudta mire vélni csak a szemeimet figyelte. Azok mérhetetlen haragot tükröztek, de Ő csupán eltökéltségnek vélte. Tudtam, hogy meg akarom ölni, de úgy, hogy szenvedjen...