Történetek

Akármennyire ódzkodsz, mégis előre jutottál. Ott állsz a ravatala előtt és nem mersz megszólalni. Sosem láttad még ilyen szépnek. Kisimult, sehol egy ránc. Boldognak, mosolygósnak tűnik. Olyan, mint azelőtt a végzetes délután előtt volt. Már nem félsz tőle. Csendben megsimogatod és egy utolsó könnyet ejtesz érte. Végső búcsú; és már vihetik is. Koporsót lezárják, többet nem láthatod. Ennyi volt lelked ravatala…

- Nincs olyan fiú, akiért érdemes sírni, mert aki igazán szeret, sosem ríkat meg.
Az eredeti mondás nem így szól, de megértettem a lényeget. Letöröltem könnyeimet, és én is a buliba indultam. Ez egy kibérelt helyiségben zajlott, de sok városbeli fiatal is eljött. Vadítóan néztem mindenkire, úgy táncoltam, mint még soha, és ő csak a sarokból nézett engem. Azt hiszem, nem akarta elhinni, hogy így túlléptem rajta...

A Végzet köve. Csak így nevezik, az egy pap keze alatt készült gyönyörű gyémántot. A kőnek gyógyító, jó ereje van. Aki hordja, az magába érezheti a szeretetet, és a jó érzéseket. Papok fel is használhatják a kő varázslatos gyógyító, regeneráló erejét...

Arra ébredtem, hogy fázom. A kandallóban a műsor abbamaradt, márcsak kifáradt artisták parazsa látszott. Rajtam egy régi pokróc volt, valószínűleg elaludtam, bátyám sehol sem volt. Kitakartam magam majd megpiszkáltam a parazsat és fáért nyúltam...

Ahogy haladtam a komor, kihalt utcákon, arról gondolkodtam, hogy biztos táborba viszik-e a munkanélkülieket. Bármennyire is segítőkésznek hangzik, akkor is van benne valami hamisság, de nem tudok rájönni, mi...

- Mond, mit szeretnél -, mondta Brigi színlelt hidegvérrel, miközben szíve oly vadul kapált, hogy majd ki ugrott a helyéről. Azon csodálkozott, hogy nem hallja meg Péter.
- Sajnálom, hogy így alakult, de most helyre szeretném hozni - hangozott el az őszinte vallomás Péter szájából, és azzal a mozdulattal elővett egy plüssmackót...

Nincs kézzelfogható bizonyítékom a bűnösségére. Nem hinnének nekem- gondolkozott - felesleges. Azt is sikerült elérnie, hogy utáljam, így ők azt gondolnák, hogy csak el akarom távolítani innen a kitalált történeteimmel. Most még magára is uszított. Már annyira a bizalmukba férkőzött...

Épp jókor. A nap sugarai, áthatoltak a lyukacsos fedélen, s mint megannyi lézernyaláb, lesütöttek a csatorna aljára. Vincent felordított a fájdalomtól. Az egyik fénynyaláb épp a mellén találta el, s elkezdett lyukat égetni a vámpírba. Loona megrezzent az ordítástól, s elengedte a létrát, majd belecsobbant a csatorna vizébe...

- Magukba lehet bízni. - mondta olyan kiejtéssel, hogy megijedtem tőle. Elvette a papírokat, és átfutott rajtuk. - Tehát befejezték az ügyet?
- Igen. - mondta Greg, immár ő is gyanakodott valamire.
- Akkor kapnak egy másikat. Eddig 3 halott, valószínűleg ugyanaz a gyilkos... üljenek le. - Leültünk. - Ezen dolgoztak a fiúk. A három áldozat közül kettő gazdag nagymenő.

- Anya beteg - mondta egy napon. - Adja az Isten, hogy kibírjad, kicsim! Ha rajtad múlna, látom, hogy minden szép és jó lenne. - simogatta meg a fejem.
- Én azt akarom, hogy anya meggyógyuljon. - sóhajtottam.
- Sajnos, ez nem így megy. Még el kell telnie hosszú időnek, amíg rendbe jönnek a dolgok, és te leszel, aki megoldja őket. Addig is tanulj, segíts neki és ne hagyd el magad!
Eszembe véstem a szavakat, és betartottam őket éveken át...