True Calling - Az őrangyal: Titkok

Tru félálomban nyomta le az órát, és egy nagyot nyújtózva felült az ágyban. Az óra fél nyolcat mutatott, de úgy rémlett, mintha több lenne. Ránézett a karórájára, és hirtelenjében eltűnt szeméből az álmosság.
- Nem igaz! Elkések! Mindjárt 8 óra!
Felpattant a marasztaló, melegágyból, megmosdott, felrángatta magára farmernaciját és pólóját, amit a nagy kapkodásban először fordítva húzott fel. Bukdácsolva rohant le az udvarra. Ahogy beült a kocsiba, és becsapta az ajtót, megszólalt a telefonja.
- Halló!
- Szia, Tru! - köszönt Harrison. - Elég másnapos a hangod.
- Ne is mondd! Késésben vagyok, úgyhogy ha nem sürgős, le is teszem.
- Azt hittem már ott vagy. Te figyu! Mivel tudnám lenyűgözni Lindsay- t? Kéne valami ötlet.
- Na de Harrison! Ez neked sürgős?! Mondtam, hogy késésben vagyok! - és beindította a maotort.
- Igen. Sürgős!
- Miért?
- Hát...Mmmmm...Khmmm.
- Ugye nem tetted tönkre valamijét? Csak úgy nem szoktál kedveskedni.
- Khmmmm...Khm...Szóval...
- Szóval igen!
- Á! Nem vészes.Csak egykicsit összekarcolódott a kocsija eleje.
- Kicsit? Azt mondod? Akkor el tudom képzelni, mit műveltél!
- Esküszöm, nem én voltam a hibás! - szabadkozott. - Az a nagydarab barom állat kihajtott elém! A francba is, most kértem el tőle fél órája!
- Jaj, Harrison! Ezt nem hiszem el! Súlyos?
- Öööööö...nem.
Harrisooon! Az igazat!
- Na jó! Az egész eleje tropa, lökhárító, lámpák, az ablak is betört, stb.
- Nagy kérés lenne tőlem, hogy egyszer, egyetlen egy napot nem lenne veled gond? Most nem tudok segíteni! Hívj vissza később!
- És ha felhív, hogy miért nem vagyok még ott a szuperautójával?
- Tényleg ne haragudj! Tudod mit? Mindjárt visszahívlak, oké?
- Jó.

Kitolatott a kövesútra, közben egy kukát is felborított. Miközben kiszállt, és felállította a szemetest, majd visszahajigálta a szerencsére zsákba csomagolt nem éppen illatos hulladékot,, türelmesen hallgatta a szomszéd kukáját ért merénylet miatti kedves szavakat is, majd beletörődve a megváltoztathatatlanba, hogy menthetetlenül elkésik, visszaballagott az autóhoz. Végre elindulhatott. De az útra gördülés feletti öröme nem tarthatott sokáig, mert ugyanis pár sarkot ment csak, amikor egy sudóba keveredve újabb veszteglésre kényszerült. Megpróbált előrelátni, hogy vajon mi történhetett, és messze maga előtt észrevette a rendőrségi villogókat.
- Ma is lesz munkám bőven, mi?
Újra megcsörrent a telefonja.
- Szia! Megint én vagyok. Egy kis pénzre lenne szükségem.
- Ezt a pechet! De meglepődtem! Kezd elegem lenni, Harrison! Felboríom a szomszéd kukáját, itt rostokolok egymillió tülkölő kocsi között egy hatalmas dugóban, mindjárt szétszakad a dobhártyám, és akkor jössz te...
- Dugót mondtál? He, he! Én is valahol ott vagyok. Meglehetősen...közel. Várj, le kell tennem!
- Várj csak, Harrison! Ne tedd le! Harrison! Meg ne próbáld! Magyarázatot várok! Harrison!!! - de ő már letette. Tru gyanakvóan összehúzta szemét.
- Ugye, nem? Megölöm!
Kiszállt, és végigment a kígyózó sor mellett. Vagy egy kilométer gyaloglás után oda is ért a balesethez. Tátva maradt a szája a megrökönyödéstől. Két kocsi szaladt egymásba, egyik belement a másik, egy rozoga furgon oldalába. A személyautó viszont felettébb ismerősnek tűnt.

- Na ne! Harrison!!! - kiabált a kocsi mellett álló fiúnak. Én megöllek! Ha Lindsay megtudja, ő még előtte levágja az összes ujjad, meg még valami mást is! Itt már felesleges a hízelgés! ...Egy kicsit?! Ez neked kicsit? Szerintem integess Lindsay- nek mert benne leszel a reggeli hírekben. Nem tudom, feltűnt- e neked, de miattad áll a fél város. - nézett körbe, a nagy hangra még a rend őrei is arrébb húzódtak. - Ez tiszta őrület! És...méghogy egy nagydarab barom állat kijött eléd?! Az Istenért! Nem ismered az elsőbbségadás kötelező táblát? Egy barom állat? Megmondjam ki az?
- Nnnnne...Cssss...Pszt...Nne... - pisszegett Harrison, de már feleslegesen. A "nagydarab barom állat" a furgon vezetője, egy valóban hatalmas termetű, ijesztő külsejű férfi Tru mögött állt karba tett kézzel és villogó szemekkel.
- Nagydarab...barom...álllat?! - ismételte vörösödő fejjel. - Ezt rám mondtad, te féreg?
Tru kíváncsian megfordult. Egy nagy nagy mellkassal találta szemben magát.
- He,he! Barom állatot mondtam volna? Ugyan, Tru! Zúgott a motor, félrehallottad. Ilyet én soha nem mondtam. A szótáramban ezek a szavak nem szerepelnek.
Tru mogorván feléfordult.Nem válaszolt, hanem az egyik némi súlyfelesleggel küszködő rendőrtiszthez intézte szavait. Eközben a sértett öklével a tenyerét püfölve jelezte Harrison felé szándékát, ha esetleg egyedül maradnának.

- Tényleg nem azt mondtam! - emelte fel szabadkozva a karját.. A férfi erre ringó hájjal elrugaszkodott a földtől széles lábaival, de az egyik kék ruhás lenyugtatta némi "ki lesz fizetve a kár" szöveggel. Harrison pedig a biztonság kedvéért a rendőr mögé ugrott, és a válla fölött kukantott ki a füléből lila füstfelhőket eregető férfire.
- Mennyi a kár és a büntetés? - kérdezte Tru.
A rendőr elhúzta a száját.
- Itt helyben ki akarja fizetni?
- Ki ne fizesse! Vigyék csak be, és zárják ösze egy- két barátságtalan pacákkal!
- Olyannal, mint maga? - Tru már nagyon dühös volt. A férfi beszívta a levegőt, és csúnyát készült mondani, de végül megállta, hogy megszólaljon. - Mondja már! Maga meg hűtse le magát!
- A büntetéssel együtt 2500 dollár.
- Mennyííííííííííííí? Na jó! - fordult Harrison felé. - Majd leülöd, és elmeséled, hányan vertek vagy erőszakoltak meg. Mmmmm...talán egy hét alatt megkereshetnéd vele azt a pénzt. Az arcod megvan hozzá, hogy jól menjen az üzlet. Na viszlát! - és hátraarcot vett.
- Ne! Légyszííí! Ezt nem teheted velem! Nem lehetsz ilyen szívtelen! Nem ezt érdemlem!
- Igazad van, rosszabbat! Lindsay haragját!
- Jaj ne már! Kérlek! - nézett rá esdeklően.
- Gondolod ennyi pénzzel a zsebemben járok?
- Kérem, igyekezzenek, vagy kiállítom a csekket, mert jó lenne, ha a forgalmat nem akadályoznák tovább. - szólt közben sürgetően egy fiatal rendőr.
- Különben is, - folytatta Tru, és a piros furgonra bökött - ez az egész tragacs nem ér 2500 dollárt. Mindjárt darabokra hullik!
A testes férfi felhördült, és nem türtőztette magát tovább.
- Mi van, te repedtsarkú?!
- Ja, és Harrison! Tényleg igazad volt, amikor azt mondtad, hogy egy nagydarab barom állat. Bár én csúnyábbat is tudnék, de beérem egy faragatlan tuskóval. - erre a fickó megint magára öltötte a "kemény vagyok" beállást, de senkit nem érdekelt.
- Ne hagyj itt! - könyörgött a fiú.
- Ugye, tudod, hogy ez nem olyan kevés pénz? Mikor fizetnéd vissza? Szükségem van rá!
- Igérem hamarosan visszafizetem! Ha másképp nem, majd te...
- Harrison, ezt ne.. itt beszéljük meg! Inkább... rábeszéltél. Tudom, hogy meg fogom bánni. Két perc múlva itt vagyok.De szerintem jobban járnál a börtönnel. Mire kiengednek, talán Lindsay is túleszi magát kocsija megrázkódtatásán. Talán. - és faképnél hagyta őket.

Kettő helyett négy perc múlva tért vissza a közeli bankautomatától, ami nagyon ragaszkodott hozzá, nem akarta visszaadni a kártyáját, azt állítván, hogy az lopott - még a rendőrséggel is megfenyegette, holott volt már szerencséje hozzájuk, de végülis megköynörült rajta a gép, eleresztete a kártyát, és a pénzt is maradéktalanul kiadta.
Kifizette a velős büntetést, odavetett egy "lesz még egy- két keresetlen szavam hozzád"- ot öccsének, és visszagyalogolt autójához.

Harrison meg próbálta beindítani Lindsay kedvencét, ami egy kis simogatás... helyett, Harrison sajátságos módszereivel - rugdosás után - meg is tette a tőle telhetőt, és ő az esetből semmit sem tanulva, csakazértis alapon meghúzatta a hátsó kerekeket, és hosszú csíkot hagyva maga után az aszfalton tovaszáguldott a város elsőbbségadás kötelező táblás rengetegében, maga után kalimpáló, beintő, káromkodó és összekuszálódott frizurájú járókelőket hagyva, gondolván, hagy élvezze ki élete pár percét vagy óráját, amíg vissza nem tér Lindsay- hez.

X X X

Tru, beérve a hullaházba, esdeklően nézett az íróasztalon fejét támasztó Davisre.
- Szia! Bocs! Nem akartam késni, de tudod, hogy van ez.
- Semmi gond. - legyntett lemondóan. - Nem maradtál le semmiről. Nincs új páciens.
- De le vagy törve. Az jó hír, nem?
- A lakosságnak igen, nekünk nem annyira.
- Hát... Harrison majdnem adott munkát nekünk.
- Csak nem?
- Csinált egy jó kis balesetet, én meg gyanútlanul üldögéltem az általa okozott öklét rázó dühös sofőrrengetegben.
- Hhe...és...
- Ne kérdezz semmit! Gondolhatod, hogy felment bennem a pumpa! Most megint tőlem kért kölcsön! Egyszer csődbe fog juttatni. Jack bent van?
- Még nem ért ide.
- Ezért törtem annyira magam és őröltem az idegeimet?
Szélesre tárta a hűtő ajtaját, és a joghurtok és üdítős üvegek közül kihalászta saját bejáratú, megcímkézett 3 dl- es dobozos kóláját - hogy mindenkinek koppanjon egy idő után, hogy az az övé, - az ingyenszauna után jóízűen felhajtotta a felét, még a nyakára is jutott, - majd kikutatta a vajat, sonkaszalámit, sajtot, előkészített főtt tojást és ezen összetevőkből megkent magának egy szendvicset.

Egész délelőttjük dögunalmasan telt. Míg Tru minél szebb papírrepülő hajtogatására törekedett egy hivatalos szerződésből, Davis egy üres lapot tépdesett icike - picike darabokra, amit gurigákba gyűrögetett, amjd ezekkel rendezett célbadobást a szemétkosárba, és mikor célbatalált, örült, mint majom a farkának.
Mikor erre is ráuntak, Tru gondolt egyet, félredobta a repülőt, kivett a színes nyomtató tartójából egy A/4- es lapot, és ceruával nekiesett egy malom játékot összeeszkábálni Miután elkészült a vonalzós szerkesztéssel, büszkén megmutatta Davisnek, és megkérdezte, tud- e malmozni, mire ő azt felelte, persze, de nem hiszi, hogy az ő játékukban köszönet lesz, mivel a suliban sorra verte a társait. Mire Tru azt mondta: Állok elébe!, és Davis a délelőtt folyamán jól begyakorolt mozdulatsort ismételve piros és kék színű lapokon megcsinálta a bonyolult felépítésű bábukat. Nekifogtak, és Tru tényleg folyton veszített, így hamar elege lett, de Davis annál inkább élvezte a dolgot, hogy végre valamiben jobb, mint Tru.

- Veled öröm játszani! Káár, hogy holnap biztos nem csinálhatjuk, ritka az ilyen nyugis nap.
- Nyugis?! Neked lehet, hogy az volt, nekem a reggel nem igazán.
Meghallották, hogy valaki nyitja a bejárati ajtót, ezért gyorsan a szemetesbe söpörték a rögtönzött bábukat, és Tru "nem igazság, pedig pont nyerésre álltam" panaszkodással az asztalon fekvő irathalom aljára csempészte a bűnjelként szolgáló iratot, amely kupac mellesleg Jack óvó kezeire volt bízva. Még éphogy rá tudta helyezni az iratokat a repülőjére, amit olyan gyors tempóban ki kellett egyengetni, majd Jack is befutott letört, bosszús arcot vágva.
- Veled meg mi van? - kérdezték egyszerre.
- Életem legrosszabb napja.
- Üdvözöllek az életük legrosszabb napját ünneplők körében. - nyújtotta felé kezétt Tru.
- Kösz! - csapott bele a tenyerébe.
- Miért ez a legrosszabb napod?
- Most nem mondom el. Hosszú.
- Nézz körül! Szerinted nyakig ülünk a munkában? - mutatott körbe Davis. - Na ki vele!
- Titok, és kész! - rivallt rájuk hirtelen.
- Hú, ennyire rossz?
Jack betoppanása után varázsütésre felpezsdült az élet. Rögvest megcsörrent Tru telefonja.

- Hihetetlen, hogy megint te vagy az, Harrison? Lindsay- nél voltál, és az intenzíven fekszel?
- Majdnem. Lindsay kidobott.
- És minden testrészed a helyén van?
- Ez vicc akart lenni? Most gúnyolódsz? - kérdezte idegesen.
- Nem, csak örülök, hogy jól vagy.
- Békén lehet hagyni. Nem kezdődött újra a napod? Most jó lenne.
- Kérlek, ezt felejtsd már el! Nem várhatsz mindig az én segítségemre, kicsit önállósodnod kellene, és gondolkodni, mielőtt bármihez hozzáfogsz. Nem állhatok állandóan a rendelkezésedre éjjel- nappal, hogy kihúzzalak a gödörből!
- Jól van, jól, értem, de ez most életbevágóan fontos. Átugorhatok hozzád?
- Gyere! De csak ha normálisan viselkedsz, ami esetedben nem is olyan könnyű feladat. A lelkisegély szolgálat rendelkezésére áll, egy óra 15$.
- Na, elmész te a...tudod hova!
- Jöhetsz! De csak a saját lábadon!
- Jack ott van? Hallja, amit mondasz?
- Igen.
- Sejtettem. Na mindegy. Rögtön ott leszek.

X X X

A következő hívás sem késett sokáig, ezúttal Lindsay- től futott be.
Tru lenyomta a híváskezdeményező gombot, ám nagyon hamar úgy döntött, jobb lesz távolabb tartani a fülétől. Lindsay hangja beharsogta ahelyiséget.
- A drágalátos öcséd összetörte az autómat!
- Mesélte már!
- Igazán?! A pofonnal is dicsekedett?
- Nna, az kimaradt.
- Egy kicsit meg is rugdostam.
- Lindsay! Most komolyan! Ez szerinted akkora bűn, hogy kitedd miatta a szűrét? - most már megkockáztatta, hogy a füléhez emelje a mobilját.
- Nem egy autó! AZ autó!!! És, komolyan? IGEN!!! Az én csodálatos, gyönyörű kocsim! Most lett fényezve. Különben meg nem tudnám számolni a kéz- és lábujjaimon sem, hányszor okozott már csalódást!
- Garantálom neked, hogy kifizeti az összes károdat, rendben? OK? Majd beszélek vele...Huh! Harrison!
- Ott van az az állat? Azt üzenem neki, hogy dögöljön meg!
- Most lépett vagyis, esett be. Elég megviseltnek látszik. Te nem lennél képes ilyen munkára. Vagy mégis?
- Miről beszélsz? Nincs annak semmi maradandó baja. Az agyán meg úgysem segíthetünk!
- Majd talizunk. Szia!
- De öcsédet még egyszer meg ne lássam!

Harrison jobb arcán egy vágás húzódott, a szemöldökétől egészen az álláig, és még mindig szivárgott belőle a vér, szája fel volt dagadva, és még bal lábára sántított is. Jack annyira nem lepődött meg, mint a többiek. Ujjaival játszott, mintha leplezni próbálná izgalmát.
- Tudtam, hogy egyszer bajba keveredsz a tartozásaid miatt.- mondta érdektelenül, és szemöldökét felhúzva kipillantott a vizsgált papírok közül.
- Fogd be! Senkinek nem tartozok!
- Ha a fél várost, és a barátnődet...elnézést volt barátnődet leszámítjuk, akkor igazad lehet.
- Na ide figyelj, te...
- Hé, hé, hé! Fiúk! Hagyjátok már abba! Elég ebből! Harrison, ki tette ezt veled?
- Miután hazamentem, egy álarcos alak szó szerint berepült az ajtómon siklórepülésben, abból a magasztos célból, hogy kinyírjon egy disznóölő késsel! Az volt! Lehet,hogy itt van nagyon is közel, aki ezt tette!
- Mi az? Most célozgatsz? - háborodott fel Jack.
- Harrison! Folytasd!

- Sikerült fejbevágnom pár vázával, palacsintasütővel, de a leghatásosabbnak az Értelmező Kéziszótár bizonyult. Miközben számolgatta a feje körül csiripelő madárkákat, kihívtam a rendőrséget, nehogy idő előtt megszökjön a tag. Mir lelepleztem volna, magához tért, és kitépte magát a kezeim közül. Nem támadott, gondolom, tudta, hogy a közelben van a zsaruboly, és nem kockáztatott, inkáb távozott az ajtóm maradványain keresztül.
- Én mondtam! - bólogatott Jack. Valamelyik haragosa a sok közül.
- Te hallgass! - rivallt rá Tru, - te pedig ülj már le, kezelni kell a sebeidet! Rossz rád nézni!
- Hozok kötszert meg fertőtlenítőt. - ajánlotta fel Davis, és pár perc múlva vissza is tért az említett eszközökkel. Harrison tiltakozva és undorodó grimaszok kíséretében elhúzódott tőle.
- Hagyj már! Semmi bajom, jól vagyok!
- Harrison! még egy szó, és repülsz az üldöződ kezébe. De ha neked ez kell!
Harrison ellenkezve megrázta a fejét, de nem szólt semmit, és csendben tűrte a sebkezelést, közben Jack türtőztette magát, de megejtett egy félmosolyt.
- Mi olyan vicces, Jack?

X X X

Az iroda mozgalmassága megint nullára süllyedt, lassan beköszöntött a sötétség. Jack iratrendezgetés közben megtalálta a repülő alapanyagnak felhasznált lapot, és eléggé kiakadt, de kiengesztelték némi ellenszolgáltatással. Tru megígérte, vesz neki egy jegyet a kedvenc csapata legközelebbi meccsére, és majd valamit kitalál az irat kicsinosítására. Harrisom bizalmatlanul tartotta a távolságot tőle. Hozzá sem szólt, pillantásra sem méltatta.
- Tudjátok, mi az egyetlen jó dolog a mai napban? - kérdezte Tru, miután Jack kiment a toalettre.
- Vajon mi, nővérkém? Még nem kérte senki a segítségemet, és mindjárt vége a műszaknak. - majd bosszúsan Harrisonra pillantott. - kivéve téged. Ugye?
Harrison szája a füléig szaladt.
- Ezt hízelgésnek veszem.valami, és elgondolkodtam azon,. hogy Harrisonra kéne hallgatnunk. Ma délután odakint elmodnott nekem valamit Jack. Nem tudom, miért mondta el nekem, talán...
- Mit mondott?
- Azt állította, ő is újraéli a napot. De szerintem valami rosszon töri a fejét.
Trunak eszébe jutott egy nemrég lejátszódott jelenet. Jack azt mondta Harrisonnak, nem ért az emberek megmentéséhez. Honnan tudta, hogy Harrison segít, de
- Jut eszembe! Meg se vártad a rendőröket?
- Félúton voltam ide, mikor hívtalak!
- Nagyon okos vagy! Azok szerintem még mindig téged keresnek. Azt hiszik, elraboltak.
- Lehet. És?
- Mindegy.
Titokzatosan Truhoz lépett, és közelebb hajolt a füléhez.
- Te megbízol Jackben?
- Rendes srác. Miért?
- Szerintem sötét. Valami nem stimmel vele.
- Mit pusmogtok ott? - kérdezte Davis.
- Jackről. Fura. - modta Harrison.
- Igazad lehet. - mondta Davis. - Beszélt velem, és...
Ekkor Jack benyitott, és végignézett a társaságon.
- Nagyon soka különös véletlen ma, nemde?
- De, az. Igazi s. Hol voltál délelőt? Még mindig nem mondtál semmit. - kérdezett rá Davis.
- Az anyukám rosszul lett, és kórházba került. Na, most már örültök? Beszéljünk valami kellemesebb témáról!

Öt perccel később Jack megszakított egy a holnapi időjárásról folyó vitatkozást, és Harrisonhoz intézte szavait:
- Harrison! tényleg megvert a csajod?
- Hagyj már békén!
- Vedd már észre! Nem értesz semmihez, csak nyűg vagy Tru életében, idegileg tönkreteszed!
- Mi? Ez nem igaz! - értetlenkedett Tru. - Ezt honnan veszed? Néha tényleg felidegesít, de szeretem.
Jack zavartalanul folytatta. - Nem értesz sem a pénzhez,sem a nőkhöz, sem az emberek megmentéséhez. Egy rakás szerencsétlenség vagy!
Harrison felállt, Jacknak rontott, és bevert egyet, alig bírták leszedni róla.
- Harrison, nyugi már! Jack, jól vagy?
- Persze! Védjétek csak! Elegem van! Végeztem veletek egyszer és mindenkorra. Eresszetek! Elhúzok innen!
Tru felnyögött. - Mondd már el, mi bajod vele!
Harrison kirántotta kezét a szorításból, és kiviharzott a lengőajtón.
Nincs kézzelfogható bizonyítékom a bűnösségére. Nem hinnének nekem- gondolkozott - felesleges. Azt is sikerült elérnie, hogy utáljam, így ők azt gondolnák, hogy csak el akarom távolítani innen a kitalált történeteimmel. Most még magára is uszított. Már annyira a bizalmukba férkőzött...
- Harrison, várj! Ne menj el! - Tru utánarohant a folyosóra.
- Állj már meg, légyszíves!
Harrison visszaforult.
- Úgysem érted meg, hogy ne bízz benne! Egyszer hihetnél nekem.
- Miért utálod ennyire?
- Miért mondjak bármit? Ő lenne az első, akinek elfogadod az álláspontját.
- Nem veszitek észre, hogy játszik veletek? - halkította le hangját. - Úgy táncoltok, ahogy fütyül. Persze! Mert én megbízhatatlan vagyok. Mindig hazudtam! Láttam! Láttam a támadó arcát!
- Kit?
- Őt!
- Harrison! Miért vádaskodsz megint?
- Na tessék! Mondtam! - hirtelen felemelte hangját. - De tudod mit? Hagyjuk! - és kirontott a kapun.
- Az öcséd megőrült! Bocs. - mondta a háta mögött Jack.
Tehát Jack nem véletlenül jött ki. Meghallottta, hogy suttogunk. És ha igazat mondott Harrison, és Jack Harrison ellen akarta fordítani őt? Akkor nagyon nagy trutyiban vannak. Mi fog még kiderülni?
Tru elinult volna Harrison után.
- Tru! - szólt ki Davis.
- Tessék! - bement és leült. - Nem tudom, mit higgyek.

X X X

Harrison kilépett az utcára,és befordult egy sötétebb sarkon, a szokásos útlerövidítési procedúra részeként, de megtorpant. Hiszen nem hagyhatja itt a nővérét vele! Bármikor megtámadhatja. Jack ráadásul tudja, hogy kezdenek gyanakodni rá, és lépni fog még ma!
ekkor a szomszéd utcából ajtóccsapódást és lassú, monoton lépteket hallott melyek felé közelítettek.Hátra sem nézett.
- Lindsay, kérlek, ugye nem szeretnél leordítani, hogy szegény Jackkel hogy viselkedem?!
- Ej! Harrison! Csalódást kell okoznom. Nem ment meg többé az édes kis nővéred!
Lehet, hogy már megölte őket?! - riadt meg. Döbbenten hátrafordult.
- Jack! Mit akarsz azzal a pisztollyal?
Jack közelebb lépett. Harrison hátrálni kezdett. Állj meg, vagy azonnal lelőlek. És Tru- ra ne is számíts!
- Hé! Figyelj! beszéljük meg! Ha lelősz, utána mihez akarsz kezdeni?
- Nem tudod, mibe ártottad bele az orrod! Már te is tudsz a képességéről, és ez egy rossz lépés volt Tru részéről. Esetleg most nem kéne meghalnod. De már késő! Most már túl késő!
- Álljunk csak meg! Te honnan tudsz erről?
- Hát igen. A naiv Davis. én is újraélem a napot. Ezt mondtam neki is. Csak le fog esni végre nekik is. Hadd gratuláljak a délutánért. Azt kivételesen nem cseszted el. Fürge voltál. Kár, hogy már nem hisz neked senki. Na mindegy. Nem hagyhatom, hogy te vagy Tru keresztbe tegyen nekem. Davis nem olyan nagy ellenfél, ti viszont megadjátok a módját. Igen, és most azt hiszik, mindjárt hazaérsz. Pedig nem fogsz hazaérni. Ők sem fognak soha többet otthon ébredni. A kezdetektől fogva azon töprengtem, hogyan vonhatom uralmam alág ezt a képességet, és végre rájöttem. Csak Tru italához kellett csempésznem egy kis oldatot, és már el is veszítette az erejét, úgy, hgoy ő nem is tud róla. Fel sem tűnt neki. De majd élete utolsó perceiben őt is felvilágosítom, nehogy elbízza magát.
- Hogy thetted? Miért vagy ilyen rohadt szemét? Tudtam. Éreztem, nem tudom, hogyan de mikor először találkoztunk, már volt bennem valami.
Tudod, mennyi pénzt gyűjtöttem össze már most? Megvalósulhat minden álmom.
- Nagy hülyeséget csinálsz. Ha a saját önös érdekeidet tartod szem előtt és másét nem, alőbb- utóbb falnak fogsz ütközni, és ak oppanás nagyon fájdalmas lesz. Hát ha még te gyilkolsz meg valakit! Abból katasztrófa lehet. Nem tudhatod. Senki nem tudhatja.
- Na ne viccelj! Ne mondd, hogy nem kérdezted még Tru- tól a lovi eredményét, hogy miért veszítettél TEGNAP!!!
- Tru mindig megmenti valoaki életét, és nem ELVESZI!!!
Harrison most vette észre, a Jack övébe csúsztatott kést.
- Lám csak! Mi az?
Ennyire trtasz tőlem?
- Sosem lehet elég óvatos az ember.
Kibiztosította a fegyvert. és megcélozta vele Harrison mellkasát.
- Ne őrülj meg!

X X X

Tru és Davis letelepedtek a kanapéra. Tru belekortyolt a következő kólába.
- Tru! Most eszembe jutott ... kinek?... nekem?!
- Te elmondtad neki, hogy mire vagyok képes, és hogy Harrison is tud róla?
- Hát...igen, mert olyan őszinte volt. Hiszen ő is elmesélte az ő féltett titkát.
- Erre te rákontráztál az én féltett titkommal! Nem lett volna szabad!
- Gondoltam, örülni fogsz, hogy lesz valaki, aki megérti a problémád, és segít neked. De ma rájöttem, hibát követtem el. Mert Jack nem jó ember.
- Davis! Ez más! Alig ismerjük! Nem tudjuk, mit akar, honnan jött, ki is ő valójában, semmit nem tudunk. Bevallom, egészen idáig engem is megtévesztett. Egyedül Harrison járt nyitott szemel. Ő ébresztett rá engem is. Csak most kezdek rájönni, mióta lement, hogy akadnak különös momentumok Jack ittartózkodása idejéről.
- Sajnálom. Van még rosszabb is. Tudod, egyre különösebben kezdett viselkedni, de nem akartam szólni neked. A mai nappal viszont úgy döntöttem erről már tudnod kell. Mikor benéztenm az isorájába, éppen egy vastag százdolláros pénzköteget rejtett a kabátjába, én meg úgy tettem, mintha nem venném észre. Na szóval, arra akartam rátérni, hogy ma még lopott is. Egy kést a konyhából.
- Egy kést!!! Mikor?
- Természetesen ma. Délután. Mostanában jobban figyelek, és rámásztam. Be is igazolódott a gyanúm. És rólatok is kérdezgetett. Hol lakik az öcséd és te, meg ilyenek. Igazából nem értettem, de nem mondtam meg a címeteket, hanem leráztam. Harrison címét mégis megtudta valahogy.Lehet, hogy a számítógépemben feltörte a kódot.
- Na, nem! Hogy hol lakunk? - szája elé kapta a kezét. - Kés?! - Fejében lassan összeálltak a részletek. - A francba! Harrison! Hova tűnt Jack? Nem engedhetjük ki innen!
- Az előbb ment el.
- Nem! Ugye nem? - kirohant a folyosóra, ki az utcára, és elindult Harrison megszokott útvonalán. Meg is hallotta a beszédet, de nem fordult be, azzal nem oldana meg semmit. A hangokból kikövetkeztette, hogy Harrison áll háttal neki, vele szemben Jack egy pisztollyal hadonászva, mert Harrison erősen a fegyver elrakására próbálja rábeszélni. Még jó, hogy nem sétált ki Jack elé. Hát valóban egy gyilkossal hozta össze a sors. Egy kicsit megszédült.

Tehát körbe kell kerülnie a háztömböt, hogy Jack mögé kerüljön. Még szerencse, hogy kicsi a háztömb, rövid utcákkal.
Csak el ne késsek! Harrison, legyen eszed! Még húzd egy kicsit az időt, kérlek szépen! Ahhoz értesz, a szövegeléshez, hát gyerünk!
Csúcsot döntött az egyéni futásban, alig kapott levegőt. Kevés ideje maradt. Óráknak tűnt, mire meglátta Jack hátát a saroktól négy méterre. Harrison és ő közte alig egy méter volt. Harrison tekintete egy pillanatra összetalálkozott az övével, ezek után meglepetés ült ki arcára, de nem volt szándékában lebuktatni a lányt, és úgy tett, mintha semmi nem történt volna.

- Megmondanád, hogy valaha segítettél- e egyáltalán egy emberen is?
Miközben Harrison beszéltette, Tru egy méterre megközelítette Jacket, amikor pechjére megszólalt a telefonja. Jack a válla fölött hátranézett. Sikerült meglepni. Ekkor Harrison alkarjával felütötte a férfi fegyvert szorongató kezét, és megpróbálta kicsavarni a kezéből, Tru nem tudott közbelépni.
John erőlködve húzta lefelé kezét, de nem bírván vele, ki akarta buktatni a fiút. Ez nem sikerült, viszont jól bokánrúgta. Ez elég is volt ahhoz, hogy Harrison figylemes koncentárciója ellankadjon, és Jack könnyedén lehúzta karját. A pisztoly csöve szembekerült Harrison hasával. Jack ujja a ravaszra tévedt. Harrison keze megremegett, ahogy félre akarta nyomni Jack kezét. Dörrenés szakította félbe a küzdelmet, a pisztoly elsült. Mindhárman lemerevedtek. True nem látta, milyen helyzetben van a fegyver, és félni kezdett.
- Nem! Harrison!

A fegyver ugyanott volt, de...
Harrison felordított. Most jutott el idegeibe a fájdalom érzete. Bal combjából ömlött a vér. Az utolsó pillanatban sikerült leirányítania a fegyvert, de nem volt elég gyors. A golyó mélyen a combjába fúródott, és a combcsontjában állapodott meg. Elhagyta lábát az erő, és elesett. A földön sebesült lábát markolászva aggódott Tru- ért. Remélte, ezzel enyhül egy kissé, de ez cseppet sem segítet rajta. Jack ezzel mozgásképtelenné tette, és még Tru- t ismeg fogja ölni. Jack hátat rfordított neki, és Trura irányította a pisztolyt.
Hogy ízlett a reggeli kóla?
Trunak most felderengett az a különös mellékíz, és rosszullét fogta el.
- Mit tettél bele?
- Sajna, - ingatta a fejét - már sebezhető vagy. Jobban, mint valaha. Nyugodtan megölhetlek, amit viszont te nem tehetsz meg velem, mivel én is olyan vagyok, mint te.
- Olyan, mint én?! És most megölsz? Te teljesen megkattantál? Az agyadra ment valami. Nem játszhatod ki a halált. Ha te magad végzel valakivel, annak beláthatatlan következményei lesznek. Ez nem játék! Mióta csinálod ezt?
- Mit? Mióta van erőm? Már vagy fél éve. Egyébként Harrison is ugyanezt a dumát vágta le nekem, nagyon egy húron pendültök.
Igen, méghozzá a barátnőm kért segítséget. Fényes nappal felrobantottak a járda szélén parkoló autót, és ő túl közel volt. Rossz időben rossz helyen. Én bent voltam a bankban, ő pedig kint várt rám. A kezeim között halt meg. Szinte bőgtem. Igencsk meglepődtem, mikor felpattantak a szemei.
Mikor felébredtem, azt hittem, csak álmodtam az egészet. De miután megláttam őt, és minden pontosan ugyanúgy történt, mint álmomban... És most új életet akarok kezdeni.

- Kaptál egy esélyt, és mégis rosszra akarod felhasználni ezt a kiváltságot.
- Eleinte sok embert sikerült megmentenem, balesetek helyszínén, itt is, ott is, mivel rendőr voltam. De belefáradtam és gondoltam, miért ne tegyek mást is. Utoljára egy hónapja segítettem egy férfin. És látod? Még mindig itt vagyok, épen és egészségesen. Azért mentem a hullaházba dolgozni, hátha újra kezdődik a nap, és lám, jól sejtettem. Szépen lejegyeztem 1- 2 szerencsejáték eredményét, és lassan meggazdagodtam. Minden ember tökéletlen. Egyesek hajszolják a pénzt, és belegebednek az adósságba. Csak nézz rá erre a szánalmas öcsédre! - mutatott rá, de nem vette le szemét Tru- ról. A két testvér tekintete egybefonódott.
- A fontos, hogy most meg kell halnotok az én dicsőségemért.- Célba vette Tru- t.
A lövés megremegtette a levegőt.Harrison felkiáltott. Davis pedig, aki most fordult be a sarkon, holtan esett össze, fejébe egy golyóval. Tru hátranézve felsikoltott. Davis nyitott szemmel a semmibe bámult.
- Pech! Most te következel! - mondta a lánynak.
Harrison nem hagyta annyiban, erős fájdalmaival küszködve mindkét karjával Jack felé vonszolta magát.
- Jack, hagyd ezt abba! Gondold át még egyszer!
- Már átgondoltam szá....Ááááááááááá! - Harrison kirántotta alóla mindkét lábát, és Jack felordított.

Jack előrezuhant, a pisztoly egy nagy víztócsába gurult. Harrison belekapaszkodott Jack térdébe, és felküzdötte magát a hátára. Ép lábával leszorította a kövezetre, és keresni kezdte az övébe csúsztatott kést. Ám Jack, míg egyik kezével a szúrófegyvert próbálta megkeresni, másik kezével farmerja zsebében kutatott, és meg is találta a hőn vágyott tárgyat: egy összecsukható zsebkést, és felszúrt vele. Harrison felüvöltött, ahogy Jack az oldalába nyomta és kihúzta az éles pengét. Sikerült kivernie Jack fegyverét a kezéből, de amaz a könyökével többször hátraütött, egyenesen a sajgó sebbe. Harrison kénytelen volt feltámaszkodni, és a vágyott kést is eleresztette.

Tru kihalászta a pisztolyt a pocsolyából, de az használhatatlannak tűnt, a csövéből is víz folyt. Jack felülkerekedett a fiún, és a combjára ülve megakadályozta menekülését. Föléhajolt, és a nyakához közelítette a kést. Harrison két kézzel fogta vissza, de a vérveszteség egyre jobban legyengítette. A penge pedig ereszkedett lejjebb és lejjebb, közelebb és közelebb az érzékeny nyakhoz, lassan, de megállíthatatlanul. Harrison mem volt képes megváltoztatni az ívét. A kés hegye közvetlenül a légcsöve fölött, a legérzékenyebb ponton, lassan bőrébe fúródott. A kis sérülésből vékony vérpatak indult meg.
Tru eldobta a használhatatlan pisztolyt, és rávetette magát Jackre. Átkarolta a nyakát, és szorított egy erőset rajta.
- Ereszd...el! - és dühösen ráncigálta a meghökkent férfit. Jack szerencsére nem is tudott védekezni, mert mindkét kezére szüksége volt. Tru végülis sikerrel járt, mert Jack fulladozva legurult Harrisonról.
- Te rohadt kurva! Ribanc!

Harrison egy kicsit fellélegezhetett,de most meg a nővére került szorítóba. Miután Jack kiköhécselte és káromkodta magát, Tru- t a falnak lökte,és alkarját a nyakához szíóorítva tartotta sakkban.
Harrison lehetetlennek érezte, hogy most felálljon, pedig muszáj volt valamit kitalálnia. A pisztoly után nyújtózkodott, és felemelte a földről. Csiga lassúsággal feltérdelt. Lábában szertesugárzott a fájdalom. Még lehet, hogy helyrehozható. - gondolta. - Ha mégsem, akkor vége mindennek. De még nem rozsdásodhatott be. Remegő kézzel felemelte a fegyvert, és összeszorított fogakkal állt fel. Lábát kímélendő, hátát a falnak vetette.
Te állat! Ereszd el, vagy szétlövöm a fejed!
Jack ránézett.
- Tedd csak meg! 80%- ig boztos vagsok benne, hogy visszafelé fog elsülni.
- El akarsz bizonytalanítani? Pedig megteszem! - mondta akadozó nyelvvel.
- Úgyse volnálk épes lőni. Nam vagy elég tökös ahhoz, hogy lőj!
Tru szemébe nézett, és hidegvérrel hasába döfte a tőrt. Tru szeme könnybe lábadt, Jack kihúzta a pengét. Tru összecsuklott.
Jack otthagyta. Nekifutott,és a döbbent Harrisonba is beledöfte. Harrison még lőtt, de a pisztoly egy kattanáson kívül semmit nem csinált. Harrison megtörten ellazította a fogást, s a fegyver a lába elé hullott. Jack állati dühvel megforgatta a kést, döfött egyet felfelé vele, és kirántotta a markolatát. Harrison lerogyott, mikor Jack elhátrált, és fölényesen lenézett rájuk. Tru hasát karolva Harrisonhoz vánszorgott, és mellérogyott.

- Két testvér egymás karjában hal meg. De szomorú történet!
Harrison sípoló hangon megszólalt:
- Ugye ez naem valóság? Nem halunk meg. Még...még nem akarok meghalni. Egy csomó tervem volt. Tényleg nincs már semmi különleges képességed? Már újra kellett volna kezdődnie! Halálos sebet kaptál. Mást meséltél.
- Harrison,ne... - mondata halk sóhajba fulladt, és védelmezőn átkarolta öccse vállát.
- Ennyi volt? Vége? - nyögte Harrison, erre Jack megvetően felhúzta szemöldökét.
- Vége. Számotokra igen.
Harrison teste lassan elernyedt, fejét Tru vállára hajtotta.
"Vége" - visszhangzott Tru fülében. Vége? Nem lehet még vége.
- NEEE! Harrisoooon! NEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!

Egy pillanat, egy emlék pergett le agyában, és tudta, mit kell tennie.
Kezével a lába mellett heverő ázott pisztoly felé nyúlt. Ha pártfogolják a segítői, sikerülnie kell.
- Nem ölhetsz meg, hát nem fogtad fel? Sebezhetetlen vagyok.
Tru erőtlenül elmosolyodott.
- Nekem úgy tűnik, kicsit elszámoltad magad! Még változtathatok a jövőn.
Felvette a fegyvert, és kétszer tüzelt. Elsőre semmi sem történt, de másodjára egy golyó repült ki a csőből, ám mielőtt látta volna, hogy átlyukasztja Jack mellkasát, minden elsötétedett előtte.

Folyt. köv.