Egy téli éjszaka

Fekete volt az este, csak a kandalló tüze adott világot nekünk. Az ablakon bevilágított a Hold az erdő tetejéről. Sejtelmes árnyékot vetettettek a fák, idebenn pedig a kanapé és a könyvespolc. Ha egyedül lettem volna a frász jött rám, de a bátyám mellettem olvasott a kanapén. Az égő fa pattogott, meleget adott, odakint farkasok vonyítottak az ég ezüsttányérjára. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Odakint a Hold ezüst sugarai adtak világot, ahogy visszaverődtek a hófehér tájról. Sehol nem láttam mozgást, egy állat sem járt odakint aki élelmet keresne a téli fagyban. A fák megmozdultak, a szél elkezdett fújni, s az egyik fáról lefújta a havat... átrázott a hideg, és arra gondoltam, milyen jó, hogy én itt bent vagyok ahol a kandalló meleget ad. Visszaültem a kanapéra és a kandallóban táncoló lángocskákat figyeltem, ahogy meleget, fényt adnak ebben... ebben... ebben a fagyos téli éjszakában....

Arra ébredtem, hogy fázom. A kandallóban a műsor abbamaradt, márcsak kifáradt artisták parazsa látszott. Rajtam egy régi pokróc volt, valószínűleg elaludtam, bátyám sehol sem volt. Kitakartam magam majd megpiszkáltam a parazsat és fáért nyúltam. Ekkor vettem észre, hogy nincs. Fogtam hát egy polcon lévő viharlámpát és egy gyufával meggyújtottam. Az óra szerint hajnali egy volt. Felvettem egy kabátot, egy csizmát, és elindultam fáért. A félméteres hóban lassan haladtam a farakás felé. A neszek elhallgattak, talán a fényre, vagy a hó csikorgására. Csendes volt minden. Eljutottam a farakásig, fogtam egy ruhát kiterítettem és elkezdtem rá válogatni a fákat. Épp az 5. nagyobb fát tettem mikor megcsikordult mögöttem a hó. Teljesen ledermedtem az ijedtségtől. Ekkor visszatért az élet az éjszakába. A fák ágai nyikorogtak a feltámadó szélben, egy bagoly huhogva átszállt a ház felett. Hátranéztem. Mögöttem nem állt senki. Gyorsan immár válogatás nélkül dobáltam a fákat a ruhára. Összefogtam, felvettem a lámpát, majd amilyen gyorsan tudtam siettem vissza a házban. Az éjszakai neszek erősödtek, és itt-ott megreccsent egy-egy ág is. A szívem hevesen kalapált. Berontottam a házban majd bezártam az ajtót. Lerúgtam a lábamról a csizmát, és ledobtam a kabátot, majd a fát a parázshoz vittem. 10-15 perc hosszú munkával felélesztettem a tüzet, és csak ekkor nyugodtam meg, újra láttam a lángokat táncolni a kandalló színpadán...