Ember: önmaga pusztítója II.

Ember: Önmaga pusztítója II.


***

2013. julius. 8.
Szerda. 08:18

Ahogy haladtam a komor, kihalt utcákon, arról gondolkodtam, hogy biztos táborba viszik-e a munkanélkülieket. Bármennyire is segítőkésznek hangzik, akkor is van benne valami hamisság, de nem tudok rájönni, mi. Sokszor gondolkodok ezekről az emberekről, mert sokáig tartó, rossz jegyeim voltak az általánosban . Azután meghalt anyám egy betegségben, és mivel mindig mondta, hogy jó lenne ha jó jegyeim lennének. Így hát elkezdtem rendesen tanulni. Mivel gyorsan tanuló vagyok, így feleannyi időbe se telt, mint amennyire vártam.4-esekkel és hármasokkal leérettségiztem. De mit ért? Szinte semmit…

Megérkeztem. Becsengettem. Járkáltam egy kicsit a gyepen, majd kinyílt az ajtó.
Egy szó nélkül átöleltem és megcsókoltam. Éreztem, hogy remeg a szája, mindene.
- Ne félj.
- De…
- Inkább meséld el az álmod. Vagy nem akarod?
- De igen. Szeretnék már megszabadulni ettől a tehertől. Gyere be.- beinvitált a házba majd leültünk a kanapéra.
- Szóval?
- Az egész úgy kezdődik, hogy megyek egy romos utcán. Minden kihalt. Sehol egy lélek. Kezemben egy fegyver. Érzem, hogy elfáradok így leülök egy kettétört padra. Hideg lesz. Összehúzom magam, majd egy kéz megfogja a vállam. Ledermedek. Reszketve hátra nézek és- itt elcsuklott a hangja.
- És??
- Te vagy az. És mintha…élőhalott lennél.
- Uhh…és utána?
- Felébredek. És valamiért reszketek, pedig tudom, hogy csak egy álom. De mégis…olyan, mintha ez lenne a jövő.
- Ez csak álom volt. Nem kell félned.
- Megpróbálom legyőzni ezt a furcsa érzést.
- Akkor jó. Várjunk csak…09:10…hmm akkor még van időnk! Azt mondtam nekik, hogy tízre leszek bent. És ki kéne használni ezt a kis időt.- Rákacsintottam.
Ő szelíden elmosolyodott. Nem tétováztam. Hirtelen letámadtam egy heves csókkal. Felbátorodott majd visszatámadott. Élveztem a helyzetet. Lassan elkezdtem levetni a blúzát. Közben nyelvünk egymással táncolt. Minden elszabadult. A külvilágra fittyet hányva vezetett be az ágyba, majd ott folytatódott a kis játék…


Egy munkanélküliek által fenntartott bázison.

- Nem mondtam, hogy ne rontsd el a gyártást?!!
- De I-igen uram, cs-csak hiba csúszott a tervbe…
- Elég! Nincs több hiba! Ki vagy rúgva! -felemelte fegyverét és fejbe lőtte dolgozóját.
Elővett egy kis tárgyat zsebéből, majd ráirányította a hullára. A halott felperzselődött és elszivárgott. Visszatette a zsebébe. Majd kisétált a sátorból …


- Huhh…Csodálatos voltál, drága!-szólaltam meg végre.
- Te is, kis „Oroszlánom”. Majd megcirógatta hajamat. Jött egy kis nevetés. Újabb csók,de ez már csak búcsúcsók volt. Vettem nadrágomat. Idétlenkedtem. Anita pedig csak vigyorgott rajtam az ágyból.
- Ugye munka után is eljössz?- mondta huncutul.
- Megpróbálom!- válaszoltam vigyorogva majd kisiettem a házból.
Rápattantam motoromra, és padlógázig nyomtam a munkahelyig…

(folyt. köv.)