Történetek

- Diákigazolványát láthatnám?
Furcsa, számon kérő hangnem. Hogynepersze. Lázas kutakodás következett, az igazolványa többnyire olyan helyen volt, ahonnan soha nem lehetett könnyen előbányászni. És most nem találta. Zsebek kifordítva mind, de igazolvány sehol. A vonaton még megvolt...

Mintha a férfi illat, s a kenyér ropogása alapján szemei nélkül is be tudta volna tájolni annak pontos helyét, s reflexeinek engedelmeskedve lesújtani a védtelen kenyerekre, melyek elszenvedhetik tehetetlen dühét. A gyermek bizonyos volt benne, azok a kezek ismerik a halál fortélyait, nem véletlenül találtak rá az emlékeit vesztett zsoldosra egy csata volt színhelyén. Jól emlékszik még, mikor néhány napja apjával a szomszédos város melletti városban segédkezni voltak a holtak eltakarításában,...

Az érezte, ahogy a sós életnedű mágikus ereje jóleső bizsergéssel tölti el testét. Csak nyelt, majd már a száját is mozgatta, végül, ahogy ereje tért vissza, már felemelte a fejét is a nyak után, nyelvével kalimpálva a vér után. A farkasember eleresztette a papot, akinek nyakába szinte azon nyomban a lány szemfogai mélyedtek...

Másnap reggel elment azokhoz, akik ott voltak az étteremben, amikor meghalt a férfi. Több szemtanú elmondása szerint a férfi nem egyedül érkezett. Emlékezetük szerint egy 190 centi barna rövidhajó bőrdzsekis alakkal érkezett. Garibaldi, felhívta a férfi volt feleségét és elmondta neki annak az embernek a leírását, akit az áldozattal láttak az étteremben...

- Magyarországra? Az meg hol van? - kérdezte meghökkenve Daisy.
- Nem mond, hogy nem tudod... - szólt szigorúan Peter, aki bár a Csodák Világába tartozott, szerette, ha a gyerekei ismerik ezt a világot is.
- De tudom, de hát az egy kicsi ország! - fakadt ki Daisy megint.
- Tele szépséggel. - mondta Anett, és kérdően Harryre nézett...

Siratta a fiút, akinek szívét soha nem nyerhette el. Siratta a vele odaveszett ifjúságának emlékét, azt az időt, amikor még volt remény. Siratta a szerelmet, mely erőt adott neki a hétköznapokban, és siratta önmagát, hisz ő jól tudta: ilyen bizonyosság csak egyszer van egy életben, és neki ez is elveszett. Évekkel ezelőtt elveszett...

Steve nem tétovázott, hanem lőtt. A bérgyilkos, aki az ajtó előtt állt, nem számított ellenállásra, így váratlanul érte a lövés. A golyó, ahol a testébe fúródott, csak egy 2 centis lyukat hagyott, de a hátán, ahol távozott, egy kistányér méretű darabot szakított ki...

Most itt kuksolok egyes – egyedül a pincében, a hideg kőpadlón. A falak nyirkosak és koszosak. Nem szívesen dőlnék neki. Mi történt? Először békává akartam varázsolni a bátyámat, mert cikizett. De aztán meggondoltam magam és denevérré akartam változtatni. Csak nem sikerült, mint általában minden...

Hamarosan megszabadulok a csavargó léttől, most már lesz munkám, most már... Ekkor hangosan csattant valami a földön. Felnéztem, de semmit nem láttam. Pillantásom körbejárta a sikátort, melyet befedett a hajnali köd. A sűrű, fehér köd. Tettem még egy lépést, hogy meglássam mi adta ki a zajt...

A szerencsétlent a lakásán találták meg. Legalábbis azt ami megmaradt belőle. Az újságok hetekig cikkeztek az esetről. Paul hagyta, hogy elragadják a gondolatai és eszébe jutott hogy a helyi újságok, milyen ostoba szalagcímeket hoztak le az eset után.
A DARABOLÓS GYILKOS ISMÉT LECSAP és REJTÉLYES HALÁLESET A 302. UTCÁBAN ...