Csodák Világa (8.)

8.fejezet
Az MDSZ
- Semmi, semmi, semmi! - szólt Daniel az ágyáról. Épp a reggeli Lirieni Napi Hírmondót lapozta teljes hévvel. - Semmi!
- Nem strapáld magad, úgyse rakják bele. Ahhoz nem volt elég az információ. - szólt nyugodtan Harry aki épp a Támadások felsőfokon című könyv végét olvasgatta a másik ágyon. Eléggé belemerült az olvasásba, s csak akkor nézett fel, mikor unokatestvére „Semmit!” kiáltott. Daniel azt a cikket kereste január eleje óta amelyikben Harry és Luthine interjúja is megjelenik. De eddig még nem volt olyan.
- Nem hiszem el, hiszen lassan március eleje lesz!
- Épp ezért nem fog megjelenni... - sóhajtott fel Harry, majd visszatért a könyvhöz. Daniel tovább lapozgatta az újságot, majd szokása szerint félredobta, és hanyatt feküdt az ágyon. Harry félrerakta a könyvet, és elvette az újságot.

Újabb gyilkosság Lirienben
Immáron a harmadik gyilkosság történik meg Lirienben ebben az évben. Az első pont újév napján történt. A Lirieni Napi Hírlap természetesen már másnap lehozta a hírt. Az áldozat Gilly Klyer üzletvezető nő volt. A második gyilkosság február 2-án történt alig 3 héttel ezelőtt. Az áldozat egy Hist Zysre nevű férfi volt. A mostani hullára a Fekete Közben találtak rá. A megtaláló egy 8 éves kislány volt, aki azonnal értesítette a Lirieni Őröket. A kislány azóta pszichológiai kezelés alatt áll. A hullát nem tudták azonosítani, mivel teljesen szét szaggatták. Az kezét egy közeli szemetesben, míg jobb lábát, és az arca egy darabját egy 3. emeleti ablakpárkányon találták meg. A Lirieni hatóságok megoldás nélkül állnak az ügy előtt.

- Téged csak az interjú érdekelt? - kérdezte Harry miután elolvasta a cikket.
- Miért mi történt? - kérdezte Daniel félálomban.
- Ismét gyilkosság, de ez durva, az áldozatot szétszaggatták... - ekkor hatalmas csattanással kitárult az ajtó, és Michael Markovic süvített be rajta, bár lehet hogy Eliot volt.
- Úristen olvastátok? - nézett Harryre és az újságra Michael.
- Attól függ mit? - kérdezte Daniel, aki közben felállt, és becsukta az ajtót.
- A gyilkosságot.
- Igen olvastam, pont most. - szólt Harry, és gyanakvón nézett a fiúra. - Miért?
- Egy Akadémiai diák eltűnt. Azt mondják ő volt az áldozat. - Harry és Daniel megbénulva nézték a társukat, alig tudták kinyögni a következő pár szót is.
- Ki... ki... ki tűnt el?
- Amy Merin. - Harryben megfagyott a vér, és láthatólag Danielben is. Tényleg, hiszen Harry nem emlékezett rá, hogy látta volna mostanában Amyt. Mondjuk a szakítás óta nem is nagyon beszélgettek egymással.
- Amy? - nyögte Daniel. - De hát mért ölték volna meg?
- Nem tudom, de ide jön a Napi Hírlap, kérlek nem tudtok semmit erről, láttátok ma Amyt, oké?
- Rendben... - mondta Harry, aki tudta milyen rossz lehet a szülőknek, hátha még a Napi Hírlap zaklatná is őket. Ráadásul felröppentek kósza hírek miszerint Michael és Amy együtt vannak, vagy voltak. - ...számíthatsz ránk.
- Köszi. - azzal Michael kiszáguldott a szobából.

A napi hírlap tényleg meglátogatta az Akadémiát, de mivel a diákok többsége váltig állította, hogy Amy látták azután, hogy megtalálták a holttestet, így csak az érintettek, és a Lirieni hatóságok tudták az igazságot. Hogy Amy Merin valóban meghalt. Az idő egyre csak telt. A tavaszt beárnyékolta a gyász, és a közeledő vizsgák híre. Főleg a végzősök hajtottak nagyon. Harry és Daniel gyakran vigasztalták Michaelt, Amy miatt, Daisyt a vizsgák közeledte miatt és egymást, ha egyszer, egyszer kiborultak. Luthine és Harry alig találkoztak ez idő alatt, s csak a versenyeken adatott meg, hogy egy-egy szót váltsanak. A versenyek jól láttak. A legjobb természetesen Luthine volt, s hála neki, és Harrynek az Akadémia lassan felküzdötte magát az első helyre. A vizsgák, és a verseny vége lassan közeledett. Ezeket újabb gyilkosságok, és merényletek árnyékoltak be még jobban. Így a diákok nagy többsége, még a májusi nagy hajtás előtt kiborult, és voltak olyanok is akiket be kellett szállítani a Lirieni pszichológiai kórházba. Harry és Daniel egyenlőre bírták a strapát, de ők is lassan felzárkóztak a minden másnapi dührohamot kapók közé. Luthineon is látszott, hogy teljesen kivan. Egyik verseny után, Harryvel leültek a nagyterembe beszélgetni.
- Nem hiszem el. - fakadt ki a lány, miközben egy kezébe akadó Napi Hírmondót olvasott. - Megint egy merénylet. - Harry felnézett Luthinera, hogy vajon most ki az áldozat. Eddig majd minden hétre jutott egy üzletember, vagy csóró, vagy ismeretlen.
- Úristen! - sikkantott egyet Luthine, mire minden versenyző aki az eredményt várta Harry és Luthine köré gyűlt. Harry felkapta a fejét.
- Mi történt?
Mikor lesz vége?
Újabb gyilkosság történt. Az idén ez már nem is tudjuk hányadik. A gyilkosságot április 30-án reggel követték el. Az áldozat egy Akadémiai diák, név szerint Eliot Markovic. A fiút egyetlen késszúrással ölték meg. A merénylő nem hagyott nyomokat a hatóságok, mint mindig tehetetlenek. Az áldozat szülei elzárkóztak a nyilvánosság elől, és Eliot ikertestvére is hazautazott az Akadémiáról.

- Úristen, szegény Michael, először Amy, most meg Eliot. - szólt egy hang valahonnan hátulról. Harry magába roskadva az asztalra hajtotta a fejét. Eliotott nem nagyon ismerte, de Michael jó barátja lett az Akadémiai évek alatt. Sajnálta őt, és sajnálta, hogy az Akadémia egy újabb jó diákot vesztett el. Luthine se szólt. Az újságot kivették a kezéből.
Az eredmény, mint az utóbbi időben mindig az Akadémia számára volt jó. Ez volt az év utolsó versenye, és már tervezték, hogy a díjat még a vizsgát megkezdése előtt átadják. A dologra május 17-én került sor. A nagyterem teljesen át volt alakítva. A zsűri bizottság egy 5 személyes asztalnál ült amely keresztbe volt fordítva. A tanárok a terem szélén lévő hosszú asztaloknál, míg a diákok a terem végében lévő asztaloknál, kasztok szerint. Kivéve persze a versenyzőket a külön asztallal. Az ablakokat, és a plafont fekete drapéria díszítette, már Amy halála óta. Az Akadémia igazgatója felállt és csendre intette a diákok tömegét.
- A közelmúlt sötét eseményeinek fényében sem feledkezhetünk meg a versenyről. A verseny állását a zsűri elnöke Gill Feur olvassa fel. Egy öreg ráncos varázsló állt fel az igazgató mellől.
- A verseny végeredményéből csak a győztes a fontos, így csak azt olvasom fel. Ezek szerint a győztes iskola a Lirieni Akadémia. A győztes diák pedig. - Harry és Luthine megszorította egymás kezét, hiszen ő kettejük között dőlhetett el ki lesz. - Luthine Elson. - Luthine biccentett, majd felállt. Elindult a zsűri tagokhoz. A terem tapsviharral telt meg. Minden versenyző tapsolt egytől, egyig. Luthine átvette a díjat: a kristály követ, amely egy láncon függött. Kezet rázott minden zsűritaggal, majd visszaült a helyére. Harry rámosolygott, mindketten felsóhajtottak, végre vége a versenyek nyomásának. A vacsora után mindenki azonnal visszatért a szobájába tanulni. Innentől kezdve órák már nem voltak a végzősök számára, mivel az ő vizsgájuk a teljes 6 évből készültek a vizsgákra. Harry és Daniel is naphosszat ültek, vagy feküdtek az ágyukon a könyvük fölött. A harcosok és lovagok a harci termekben addig gyakoroltak, míg végkimerülésben rá nem estek az ágyukra. Harry, Dan, Victorine és Luthine gyakran közösen jártak le az edzőterembe gyakorolni, mikor épp nem nyűtték a könyveket. Ez egészen május végéig ment, mire mind a négyen már minden varázslatot, tételt, mozdulatot, törvényt úgy fújtak, mintha beléjük lenne építve. Június elején kezdődött a vizsgaidőszak a végzősöknek. A alsóbb osztályoknak még volt 2 hetük. A vizsgák nap nap után voltak, minden napra jutott egy, hogy az egész csoport 2 hét alatt levizsgázzon. Harry elméleti vizsgája eléggé könnyű volt mindenből. A gyakorlatival sem volt gond révén, hogy elég sokat gyakoroltak. A többiek is így gondolták, mert a 2. hét végére mindenki elégedett volt az eredményeivel. A következő hetek július 1-ig a legnagyobb szabadságban és pihenésben teltek. A Luthine Victorine Harry és Daniel négyes gyakran lejártak Lirienbe. Látták bezárni a Fekete Füst kávézót, a Lapok könyvesboltot és sok más áruházat, boltot, éttermet, kávézót, amelyek a főutcán voltak. Azok amelyek szüntelenül nyitva voltak – Hideg Ízek, Fehér Unikornis, Beauti Café, Tinta Toll és Egyéb, Sugárzó Lapok – azoknak a látogatottsága a duplájára nőtt. A Beauti Café is majdnem minden alkalommal teli volt, de persze törzsvendégek számára mindig van egy asztal.

Eliot halála óta több merénylet nem történt a városba. A Napi Hírlap szerint a lirieni hatóságok meg háromszorozták a védelmet. Amint eljött a július első napja a végzősök végső búcsút vettek egymástól, és az iskolától, majd minden holmijukat összeszedve elindultak az Utazók Utcájába. Daisy a merényletekre való tekintettel hamarabb elmehetett, mint társai, így Írisznek és Peternek nem kellett érte mennie, mivel a végzősökön kívül senki nem mehetett haza egyedül. Daisy Harry és Daniel beléptek az utazó kamrába, majd Harry elmondta a transportus bűbájt, és pillanatokkal később már mind a hárman otthon voltak. Innentől újra elkezdődött a kellemes nyár, de ez a nyár kellemesebb volt, mint az előző, már abból a szempontból is, hogy Rick klubja megszűnt, Victorine jobban kedvelte Danielt, mint a acélkék szemű fiút, és Luthine is szívesebben lógott velük, mint másokkal. De nem volt kellemes abból a szempontból, hogy árnyékot vetett rá a sok merénylet, de azért az 5 jó barát összejárt, és várták a leveleket a vizsgák eredményeiről. Főleg a végzős négyes izgult nagyon. Hol a falu egyetlen cukrászdájában ültek, hol a parkban sétálgattak, hol pedig egyszerűen elvoltak valahol. Ezek a hetek akkor maradtak abba, mikor Luthine Franciaországba, Victorine pedig Amerikába utazott a családjával. Harry szülei, és nagynénikéék is készültek utazásra, csak ezt még a gyerekek nem tudták. Azon a napon mikor Luth és Vic elmesélték hova mennek jövőhéten Anett és Peter is elújságolták az utazást.

- Magyarországra? Az meg hol van? - kérdezte meghökkenve Daisy.
- Nem mond, hogy nem tudod... - szólt szigorúan Peter, aki bár a Csodák Világába tartozott, szerette, ha a gyerekei ismerik ezt a világot is.
- De tudom, de hát az egy kicsi ország! - fakadt ki Daisy megint.
- Tele szépséggel. - mondta Anett, és kérdően Harryre nézett. Harry értve anyja pillantását, elmosolyodott.
- Engem nem zavar. Új ország, új kultúra...
- Ez a megfelelő felfogás Daisy... - szólt Peter. - De ha nem akarod, nem muszáj Anettékkel tartanunk. Van itt egy másik út, Floridába. De reméltem lesz egy jó kis kirándulásunk együtt. Anett és Erik mindenféleképp Magyarországra mennek.
- Értem, de én jobb szeretném Floridát.
- Én meg Magyarországot. - szólt végre bele a beszélgetésbe Daniel. Daisy meghökkenve nézett a testvérére, hogy mi történt vele.
- Dan! Hogy mondhatsz ilyet? Florida, tengerpart, kék ég, meleg, míg az a kis ország... még sose láttam..., de te se... nem baj, menj Anettel, és Harry majd velünk jön... - mondta és Harryre kacsintott, de Harry megrázta a fejét.
- Magyarország. - tette le a voksát.
- Én akkor sem megyek oda, és kész! - kötötte az ebet a karóhoz a szőke lány. - Nem nem nem!
- Most mi legyen? - sóhajtott fel Peter.
- Mi elvisszük Danielt, ti meg hármasban menjetek Floridába, majd jövőre megyünk együtt.
- Rendben. Akkor fiúk készülődjetek, írjátok össze mi kell. Hétfő reggel indulunk.
- Daisy te is tegyél ugyanígy, mi is hétfőn indulunk. - a hármas csapat felment. Daisy nevezte Daniel és Harryt bolondnak, butának, sőt mindennek. Harry és Dan ezen jót vigyorogtak. Összeültek Harry szobájába, hogy mit kéne vinni. Elkezdték összeírni, de Harrynek fúrta az oldalát vajon mért nem Floridát választotta unokatestvére.
- Miért...?
- Nem Florida? - fejezte be a kérdést a fiú. Megrántotta a vállát majd elmosolyodott, felállt és kiment a szobából. Harry csodálkozva nézett utána, nem értette mért nem kapott választ. Csak akkor nyugodott meg, mikor Daniel visszajött egy nagy könyvvel a kezében.
- Mért nem Florida? - tette fel a kérdést újra magának Daniel, majd letette a könyvet Harry ágyára. Elkezdte lapozgatni, majd mikor egy nagy erdővel borított hegység képét megtalálta, akkor szólalt meg újra. - Mert druida vagyok. Láttad már Floridát Harry?
- Igen. Tengerpartok városok...
- Semmi erdő, jóformán csak a modern világ, míg Magyarország, főleg az északi hegységek, nézd. - s Harry elé tolta a képet.
- Gyönyörű... - mondta, majd a kép alatti írást nézte meg. - „Magyarország egyik legszebb hegysége, az Északi középhegység. Itt található a legmagasabb csúcs, az 1024m magas Kékes tető.” Csak 1024m?
- Nem a magsahegységekről híres. Nézd ez a hegység a Bükk. - mutatott egy másik képet. - Természet szépsége. - Harry megnézte és az ez alatti szöveget is felolvasta.
- ”A Bükk hegységben található a turisták által kedvelt Szalajka völgy, melynek szépségei a Fátyol vízesés, és a Tengerszem tó, de egyéb más is látható itt.” Fantasztikusak ezek a képek. Ez tök jó lesz, mutassuk meg Daisynek hátha velünk tart.
- Kétlem. - szólt Daniel és elvette a könyvet. - Ő megy Floridába... mi meg élvezzük a erdőt, és a természetet...
- Tőlem. - mondta Harry. Elkezdtek pakolni, majd hétfő reggel mind a két család elindult a reptérre. Ott elbúcsúztak, majd Harryék felszálltak a Magyarországi járatra. Az út eltartott pár órán keresztül mi alatt Daniel és Harry elbarkócáztak, olvastak és egyéb játékokat játszottak. Mikor végre leszállt a gép Harry és Daniel örömmel szálltak ki a betonozott reptérre. Szétnéztek, majd elindultak az épületbe. Felvették a csomagokat, majd rendeltek egy taxit.
- Hova parancsolják? - kérdezte a taxisofőr.
- Tessék? Mit kérdezett? - nézett Anett a többiekre - Do you speak English?
- No.
- Remek. Mit csináljunk? - nézett Erik felsóhajtva a többiekre, kereshetünk egy másik taxit.
- Majd megoldom. - szólt Harry. - Idiomas húngaros me... - suttogta a levegőbe, majd az anyja felé fordult – Hova menjünk?
- Ööö. Hát Szilvásvárad vagy mi a neve a falunak.
- Rendben. Kérem el tudna vinni minket Szilvásváradra? - kérdezte a sofőrt.
- Oh! Te tudsz Magyarul? Remek, igen persze, kb.150 euró lesz.
- Jó drága, de menjünk. - Az autó elindult a reptérről. A városban amit Budapestnek neveztek, a taxis mindent megmutatott ami mellett elhaladtak. Harry fordított szüleinek és Danielnek. Ahogy kiértek a magyar fővárosból a hegyek felé indultak. Pár óra volt csupán az út, és el is értek Szilvásváradra. A kicsi város nagyon tetszett nekik. Kifizették a taxit, majd a csomagokkal elindultak a Szalajka fogadó felé, hol a szállás volt lefoglalva. Ott már angolul is megértették magukat. A hét első felében bejárták az össze lehetséges túraútvonalat, a második felében, meg szélnek eresztették a két gyereket, menjenek arra amerre szeretnének. Harry és Daniel kaptak az ötleten és mégegyzser nekivágtak gyalog a Szalajka-völgynek. Már az elején jó elbeszélgettek és ismeretséget kötöttek egy magyar lánnyal. Harry Danielen is alkalmazta a nyelv bűbájt, így ő is, jól eltudott beszélgetni Emiliával. A lánynak barna göndör haja volt, acélkék szemei, és szép mosolya. Az út elején találkoztak és együtt folytatták a túrát.
- Ti tényleg angolok vagytok? Úgy beszéltek magyarul, mint ha itt születtetek volna! - ámuldozott a lány. - Amúgy Emilia vagyok Kiss Emilia.
- Emilijja? - kérdezte Daniel – Szép név.
- J nélkül. Emilia.
- Emilia. Tényleg szép, de zavarna, ha mondjuk Emilinek hívnánk?
- Nem. És titeket, hogy hívnak?
- Én Harry vagyok, Harry Jhons, ő az unokatestvérem Daniel Wilson.
- Örülök. - mondta, majd mosolyogva a tájra mutatott. - Gyönyörű nem? Akár az éden!
- Tényleg az - szólt Daniel aki örült, hogy ilyenre terelődik a szól. - Örülök, hogy megismerhetem eme szépséget. Látom te is vonzódsz a természethez.
- Igen, ide tartozom, a természet az életem, de gyertek mutatok valamit. Ismeritek a misztikumokat?
- Igen. - szólt Harry majd Danielre vigyorgott, pont ők ne ismernék a misztikumot?
- És hisztek is benne?
- Fogjuk rá... - mondta óvatosan Daniel, és elővett egy szendvicset, és beleharapott.

- Tudjátok kik a druidák? - kérdezte Emili. Daniel félrenyelte a falatot, és köhögésben tört ki. Harry gyorsan hátba veregette barátját, aki aztán jobban lett.
- I...igen tudjuk. - válaszolt Daniel a köhögő roham után. - Kelta papok, vagy sámánok, természeti vallásuk volt...
- Nem úgy, hisztek a varázslókban? - most Harryn volt a megrökönyödés sora a félrenyelésnek.
- Hát, izé, miért kérditek?
- Mert én egy druida vagyok... - Harry és Daniel összenéztek.
- Druida vagy?
- Ti se hiszitek el, mi? Tudom nem kellene hangoztatnom, ti is hülyének néztek mi? Nem kellene elárulnom a másik világot, de hát mért is beszélek erről nektek? - sóhajtott, aztán nem szólt tovább. Harry és Daniel nyitva felejtették a szájukat miközben egymásra néztek. Daniel csak dadogva tudott a lány után szólni, aki sietősre vette az utat felfelé az úton.
- V-várj! T-te is druida vagy? - kérdezte még mindig ámulva, s észre se vette, hogy elárulta magát két betűvel.
- Ti is? - fordult meg azonnal a lány. Arcán reménykedő mosoly jelent meg. De Harry megrázta a fejét.
- Én nem. - mondta, majd mosolyra húzódott a szája, mikor a lány megijedt. - Én varázsló vagyok.
- Fantasztikus, akkor gyertek utánam. - de mielőtt elindult volna tovább Danielre nézett. - Te druida vagy igaz?
- Aha... - válaszolt. Emília elindult majd a Olasz – kapui elágazásnál a hegy teteje felé, de mielőtt neki vágtak volna a hegymászásnak megállt. - Béreljünk bicikliket! Úgy talán gyorsabb. - megfogatták Emília tanácsát, így gyalogoltak visszafele egészen a bicikli kölcsönzőig. Ott kértek hármat, ráültek, majd elindultak fel a hegyre az Olasz-kapuhoz. Nem volt könnyű dolog, csak Emília nem panaszkodott úgy tűnt ő gyakran megteszi ezt az utat. A majdnem a hegy legtetején található, az út kanyargós, és nehéz. Minden pihenőnél megálltak, így 2 és fél óra alatt, délre felértek a kapuhoz. Ott leláncolták a bicikliket (Harry még lopásgátló varázst is tett rájuk), majd elindultak egy erdősebb részbe. Az erdő belsejében volt egy tisztás, aminek a közepén kör alakban rönkök voltak. Minden rönkön (kivéve pont hármat) ült valaki. Emília bevezette a fiúkat a közhöz, és leültette őket.

- Itt vagyok. - szólt a többiekhez, akik felálltak. Összesen 5-en voltak. Mind bemutatkoztak Harryéknek, miután Emília bemutatta őket.
- Amúgy miért hoztad ide őket? - kérdezte egy Tamarának nevezett lány.
- Mert elmondhatják mi hír odaát. - válaszolt Emília, majd a két csodálkozó fiúra nézett. - Mi rég nem tudtunk átmenni. A magyar utazó szobákat valaki lezárta. Se ki se be.
- O sajnáljuk, mit tudnánk mesélni? - kérdezte Daniel, mikor végignézett a társaságon. Itt mindenki druida volt.
- Mi történt mióta eljöttünk, ami az iskola vége...
- Hát, hallottunk néhány merényletről Lirienben, de ezek abba maradtak, más városokból viszont nem igazán jött hír, lassan el kéne kezdeni olyan újságot csinálni ami átfogóbb. - sóhajtott Harry.
- Csinálhatnánk mi! - mondta Daniel. - Különben itt mért csak druidák vannak?
- Mert ez a mi kis szövetségünk. Az MDSZ.
- MDSZ?
- Magyar Druidák Szövetsége. Nemcsak heten vagyunk, mi csak a junior csapat, ha lehet így mondani. Bár itt már majdnem mindenki végzett, vagy végzős lesz. Meséltek Lirienről? - Dan és Harry összenéztek, majd Harry elkezdett mesélni, és mesélt, és mesélt.