Etika

Furcsa, szeszélyes tavasz volt, nappal meleg, éjszaka fagyos hideg, és a diák a bőröndjére ült le jobb híján. Halálosan fáradt volt, egész nap vonaton ült, a kollégium előcsarnoka pedig jóindulattal sem volt kellemesnek nevezhető: máladozó vakolat és szocialista utánérzésű bútorok mindenhol. Kiábrándító. Az ősöreg padlóra függesztette a tekintetét, jó ideig ott is hagyta, és amikor lépteket hallott, érdektelenül nézett a hangok felé. Magas, vékony nő közeledett, ódivatú szemüvegben, és kartonszoknyában ("itt megállt az idő, nem fejlődik, csak csendben emészti fel magát" - gondolta a diák), mellette sovány szürkeegér titkárnő-féle. A magas nő megált a diák előtt.
- Jó estét kívánok! -állt fel a diák.
- Maga Kőszegi Barnabás?
- Én, igen. - nyilvánvaló volt a válasz: tegnap megbeszélték, hogy ebben az időben találkoznak e múzeum falai között. A diák két hétre utazott a városba, mert egy helyi gimnázium oktatásába nyert betekintést. Ez azt jelentette, hogy kedvére beülhetett bármelyik órára, megfigyelhette a tanítási módszereket és a tanulók viselkedését. Érdekelte a dolog, de e kimerítő nap után felőle fejen állva is énekelhették volna az Ave Maria-t, különösen nem hatott volna rá.
- Diákigazolványát láthatnám?
Furcsa, számon kérő hangnem. Hogynepersze. Lázas kutakodás következett, az igazolványa többnyire olyan helyen volt, ahonnan soha nem lehetett könnyen előbányászni. És most nem találta. Zsebek kifordítva mind, de igazolvány sehol. A vonaton még megvolt...

A topogó nők idegesítették. Gyöngyöző verejték ült ki a homlokára, egy percig elveszettnek érezte magát, ahogyan a barátságtalan légkör szurkálta. Bőröndje forgatagát útvesztőnek látta. Szerencsére kezdte összeszedni magát, nem volt idegeskedő típus.
- Ejj, egy pillanat... ez a sok holmi..
- Nincs?
Barnabás kifújta a levegőt, s mintha egy szörnyű csata szörnyű eredményét hirdette volna be, azt válaszolta:
- Nincs.
A nők összenéztek. A magas nőről sikított, hogy kettőjük akarata valójában egy: az övé. A szürkeegér csak állt ott.
- Ha megtalálta, értesítsen minket. Jó éjt. - sarkon fordultak.
Barnabás gyomra egy pillanatra összerándult. Itt hagyják?
- Elnézést, hova...
- Majd ha megtalálta, értesítjük - és a nő halovány mosolyától (amelyet kicsinyes hatalmának gyümölcse festett az arcára) a diáknak felfordult a gyomra.
*
- Nem kellett volna valahova azért...?
- Nem vagyok szeretetszolgálat.
*
És valóban nem volt szeretetszolgálat.