A gyilkos

Hamarosan megszabadulok a csavargó léttől, most már lesz munkám, most már... Ekkor hangosan csattant valami a földön. Felnéztem, de semmit nem láttam. Pillantásom körbejárta a sikátort, melyet befedett a hajnali köd. A sűrű, fehér köd. Tettem még egy lépést, hogy meglássam mi adta ki a zajt. Hirtelen, valahonnan hideg szél csapta meg a lábam, ettől összerázkódtam, és elfogott a rettegés. "Menj tovább" bíztattam magamat. Tettem még egy tétova lépést, majd végleg megálltam. A köd mögött két személy kontúrjai látszottak. Hogy kik ők, vagy mit, nem lehetett látni, még azt sem tudtam megállapítani, hogy milyen nemű emberek. Ez egyik a földön térdelt, a másik megrúgta, majd elővett egy hegyes tárgyat, és beleszúrta a térdelőbe. Halkan felsikkantottam.

A gyilkos elindult felém, majd kilépett a ködből. Egy férfi volt, borostás arca, és sebhelyei lángoltak a dühtől mikor meglátott. Rám nézett, ijedt arcomra, majd megfogta a karom, és a fal mellé rángatott.
- Láttad?! - ordított rám. Nem mertem válaszolni, kezében ott volt a véres kés. - LÁTTAD?!?! - ordított rám mégjobban, és ettől kiborultam, a könnyeim elkezdtek csorogni, végig az arcomon, hogy aztán lecsöppenve végül a sikátor betonján alkossanak tócsát.
- Kérem, ne bántson, kérem! - könyörögtem zokogva. A férfi elmosolyodott, de mosolya nem nyugtató volt, hanem gonosz. Gonosz és gyilkos. Az arcomhoz emelte a kést, majd az élét végighúzta a szemem mellett, egészen le a torkomig. Ott is végighúzta a pengét, amely nem sértette fel a bőröm, de éreztem a halál leheletét az arcomon.
- Láttad? - kérdezte újra, és mostmár nem ordított. Hangja gúnyos, hideg és gonosz volt. Nem szóltam, csak csurogtak könnyeim. Ekkor újra felemelte a kést, és gyors mozdulattal eltüntette valahol lent. Ezzel egy időben a hasamnál kibírhatatlan fájdalmat éreztem. A férfi elengedte a kezem, majd gonosz vigyorral nézett rám. Odakaptam a hasamhoz, és éreztem, ahogy furcsa folyadék folyik az ujjaimra. Az jobbomat megnéztem. Az egész tenyerem vöröslött a vértől. Éreztem, ahogy elgyengülök, szemem előtt a világ homályosodni kezd. Térdre estem, majd háttal a falnak dőltem. Más szinte semmit nem láttam a világból, aztán vége... elsötétedett minden...

- A gyilkos valószínűleg ugyanaz. Két áldozat, egyikük a híres milliomos, a másikuk egy csavargó nő, aki valószínűleg szemtanú volt - jelentette a rendőr a feljebbvalójának. A sikátor teljesen átalakult délutánra. Rendőrautók szirénái villogtak a bejárat előtt, ahol megtalálták a két holtestet. Az ismert személyiség teste egy kerítés előtt volt, kifosztva, míg a csavargó nőére egy kuka mellett a falnak támasztva találtak rá, most ez a test egy hordágyon feküdt, letakarva fekete zsákkal.
- Mit tudnak a nőről? - kérdezte az őrmester, miután felhajtotta a zsákot, hogy lássa az arcot.
- Semmit... - mondta, majd visszahatotta a halottra a zsákot, és intett, hogy vihetik.