Történetek

Az Apa dühös volt a lányra, mert nem volt mindig otthon. Saját bevallása szerint legszívesebben egy aranykalitkába zárta volna, hogy ne érje semmi baj. A lány hiába magyarázta az Apának, hogy most Anyának sokkal nagyobb szüksége van rá, mint neki és Öccsének, nem értette meg. A veszekedések egyre sűrűsödtek, s kezdtek mind jobban elfajulni...

Hogy milyen helyes... istenem mit nem adnék egyetlen csókjáért! Itt van előttem álmaim tárgya és elfojtom saját érzelmeimet! Talán megpróbálhatnám! Megmondom neki, hogy elfáradtam és szükségem van egy kis pihenőre, üljünk le a partra egy kicsit! ...

-Mi ez? - tette végül fel nagynénjének a kérdést Daisy.
-Egy varázsbot. Erősíti a varázslatokat. Nagyon ritka dolog. Kevés az ilyen mágikus kristály. - mutatott a keretben ülő ásványra. Nagyon kevés. Talán az egész világon, ha van 10 darab ilyen bot. És kristály sincs több. Ez biztos nagyon régi családi ereklye ...

Chat.hu. Álnév kiválasztása, foglalt. Újabb név, foglalt, foglalt, foglalt. Fellapozom az idegen szavak szótárát, frappáns találtat, foglalt. Őrjöngve ütöm a billentyűzetet, siker! Álnevem: bagyikamukáliny. Belépés, városom szobájába bejutás megtagadva, szelíd szitkozódás. Regisztráció a jól bevált névvel, adatlap kitöltése, huncut mondatok tömkelege, ok. Bejelentkezek, városom szobájába belépek, várok, és újfent bingó! ...

- Apu. - nyafogta csendesen, és rémülten. - Mi történt az arcoddal? - kérdezte, miközben a szeméből egy könnycsepp csordult ki. Felállt, és átölelte az apját. - Apu mi történt? - már patakzottak a könnyei. A férfi átölelte a kislányt, még a fájdalom ellenére is.
- Semmi baj, csak egy kis tűz, nem vészes, az arcom rendbe fog jönni... elhiszed nekem? - a kislány bólintott, majd könnyes szemmel felnézett az apjára...

Amit most elmesélek a teljes valóság. Talán az ilyen írás a legritkább ezen az oldalon. Olyan dolgokra szeretnék rámutatni, amiről mindenki tud, csak eddig nem mindenkinek volt alkalma megtapasztalni. Írásom leglényege, tömény iróniával persze, de egy mondatba leírható: Minden ember egyformán fontos. No de kezdjük az elején...

Eltelt majdnem egy év és a lány üzenetet küldött neki. Azt írta szerelmes. Pont belé! Erre várt, amióta meglátta. Üzenetek hada következett. A fiú bevallotta újra érzéseit. A lány viszonozta üzeneteivel. Aztán következett az iskola kezdete, a találkozásuk ideje, és az üzenetváltás ritkult. A fiú már tudta, mi lesz az elkövetkező beszélgetésük vége. Ő nagyon szomorú lesz, mert nem csókolhatja meg a lányt. Tudta, de elhessegette félelmét. Pedig igaza lett...

Szüleim elzárkóztak attól, hogy odaköltözzünk.
Kelepcében voltunk. Vagy lesz abortusz, vagy megtartjuk a gyereket, vagy a nagy bizonytalanságba belevágunk. Nem volt elég bátorságunk.
Lehet, itt követtük el az első hibát az öreggel szemben, mert nem szálltunk vele szembe...

Harry mélyet sóhajtott. Szóval Bellatrix életben van! Furcsa elégedettséggel töltötte el ez a gondolat, azok után, hogy a tisztáson azt hitte, a kentaurok végeztek vele. Olyan keserűség és csalódottság lett akkor úrrá rajta, ami csak sokkal később, az erdei kaland utáni lábadozás során tudatosult benne...

Az aggódó személy Pam Awkward volt. Tőlem néhány méterre állt és a kezében egy, a pisztolyra kísértetiesen hasonlító tárgyat tartott. Egyenesen rám szegezve. Szörnyű gyanú kezdett körvonalazódni bennem. Imádkoztam, hogy ne legyen igazam.
- Az arckifejezésedből arra következtetek, hogy remekül játszottam a szerepem.
- A szerepét? - kérdeztem. Közben észrevettem tőlem néhány méterre egy fadarabot, amiből horribilis méretű szögek álltak ki...