Garibaldi és az éttermek titka

Egy kellemes tavaszi délután volt. Edvard Garibaldi nyomozó a kedvenc időtöltésének hódolt, a fegyverét fényesítette. Miközben egyre jobban csillogott kezében a pisztoly, eszébe jutott a legutóbbi esete. Nem szívesen emlékszik vissza rá, mert majdnem életét vesztette. A szerencsén, és a fegyverén múlott, hogy most újra ebben a székben ülhet. A szeme előtt újra meg újra lepörgött az a pillanat, amikor meghúzta a ravaszt, amikor egyszer csak megcsörrent a telefon. Lassan odafordul a telefonhoz, ezután lassan a kezében heverő fegyver felé tekint, amin megcsillant a szobába beszűrődő nap fénye, és arra gondolt, az a nap is így kezdődött. Ezek után a kagylóhoz nyúlt, és a füléhez emelte a telefont. Egy kis várakozás után beleszólt:
- Haló?
- Garibaldi?
- Igen.
- Meghalt egy ember a Sánta Veréb étteremben.
- És? Mi közöm hozzá? Én gyilkossági nyomozó vagyok! Ne zavarjanak holmi.....
- Igen Uram, de a rendőrfőnök úr hivatja, úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha körülnézne.
- Jó, rendben. Tíz perc és ott vagyok.
És ezzel a mondattal csapta le mérgesen a telefont. Kalapját egy lendülettel levette a fogasról és fejére tette. Egy gyors pillantást vetett a szivartartójába, amiben még 3 Kubai pihent, becsukta és a jobb kabátzsebébe csúsztatta, és arra gondolt ennyi csak elég lesz erre a napra, főleg egy ilyen egyszerű halálesethez. Beült a nemrég vásárolt 93-mas Ford Mustangjába, bevágta az ajtót, és beletaposott a gázba.

Hamar oda ért, kiszállt a kocsiból. A csodálkozás kiült az arcára, amikor körülnézett az előtte ácsorgó tömegen. A rengetek helyszínelő között, egyszer csak megpillantotta Devulgar rendőrfőnököt, és gyors léptekkel odasietett. Megkérdezte, mi a francért rángatta őt ide, ha ez egy sima halálest. Devulgar elmondta, hogy szerinte nem baleset történt, ahogy azt sokan gondolják, csak a sajtó miatt nem beszélnek ilyen konkrétan az esetről. A rendőrfőnök odavezette Garibaldit a hullához, aki egy huszonöt év körüli, fehér, enyhén pocakos férfi volt és egy asztalon feküdt. Az asztalnál egy középkorú pár ebédelt, ameddig oda nem jött volna a mostanra már halott férfi. Elmondásuk szerint három asztallal mellettük ült az áldozat, aki egyszer csak köhögni kezdett és fulladozni. Ezután felállt az asztaltól és segítséget próbált kérni, már amennyire tudott az állapotában. Oda vánszorgott a házaspárhoz, közben a saját nyakát szorongatta. Mire odaért már alig kapott levegőt és holtan zuhant rá az asztalra. Garibaldi magában végiggondolta a történteket, odafordult Devulgarhoz és elmondta, hogy addig, amíg a boncolás eredménye meg nem jön, tehetetlen, mivel a helyszínen és a hullán semmi gyilkosságra utaló nyomot nem találtak. Garibaldi még egyszer körbejárta a helyszínt és elment utánanézni az áldozatnak. Megtudta, hogy az áldozatnak volt egy ex felesége.

Megszerezte a címét és felkereste a nőt. Elegáns környéken volt a ház, amiben a hölgy lakott. A nyomozó odament az ajtóhoz és becsöngetett. Ameddig várt, rágyújtott egy szivarra, és körbenézett a rendezett és elegáns kerten. Egy harminc év körüli csinos nő nyitott ajtót, Garibaldi megmutatta a jelvényét és bemutatkozott. Bementek a nappaliba, ami egy nagy és nyitott szoba volt, a mennyezeten egy gyönyörű ezüst csillár, a falakon híres festők képei lógtak. Helyet foglaltak a kényelmes bőrfotelekben. A nyomozó egyből a lényegre tört, és elmesélte a nőnek, hogy mi történt a volt férjével. Elizabettet egyáltalán nem hatották meg a nyomozó szavai, sőt, még egy kis elégedettség is mutatkozott az arcán. Ez mint kiderült egy kicsit érthető is volt, mivel házasságuk a férje miatt ment tönkre, és a lehető legkellemetlenebb módon. A nő mindent elmesélt a nyomozónak. Garibaldi elnyomta a maradék szivarját, hátradőlt és figyelmesen hallgatni kezdte a nő szavait. Elmesélte, miért volt dühös a férjére. Elizabetnek van egy vállalkozása, ami házak tervezésével és kivitelezésével foglalkozik. Sokszor fordult már elő, hogy kihívták egy-egy építkezésre, hogyha valamilyen probléma merül fel. Ezen a napon is ez történt. Felhívták, hogy menjen el az egyik Zemplénben történő munkára, mert egy szállító cég rossz márkából hozott ki téglákat és nem hajlandóak kicserélni. Elizabet rögtön elindult. Odafelé menet felhívták a mobiltelefonján, hogy mégis sikerült megegyezni, és nincs semmi probléma. Ezután fel akarta hívni férjét, akit nem tudott elérni. Miután hazarét Elizabet, keresni kezdte férjét, aki többszöri felszólítás után sem felelt. Benyitott a hálószobájukba, egy idegen nő feküdt férje mellett. A látványtól annyira kiborult, hogy hónapokig pszihológushoz kellett járnia. Még most is fáj, ha visszagondol arra a napra. Garibaldi annyi hasonló esttel találkozott, hogy nem igazán volt meglepve azon, amit hallott. Először, mint bárkiben, fölmerült benne a gyanú, hogy a nőnek köze lehet az esethez. Ez megfelelne indítéknak. Ez a gondolat gyorsan végig futott az agyán, de rögtön el is vetette ezt a lehetőséget.

Elköszönt a nőtől, és elindult a kocsijával hazafelé. Útközben felkereste telefonon a rendőrfőnök, aki közölte vele a boncolás eredményét. A halált egy nagyobb falat okozta, amit a férfi mellényelt, és emiatt nem kapott levegőt és megfulladt. Ami még érdekesség, a gyomor tartalma. Úgy tűnt a férfi aznap marhahúst is fogyasztott, amibe egy hajszál is bele volt sülve, viszont a Sánta Veréb étterem menüjén egy húsétel sem szerepel, ami marhahúsból készül, és nem sokkal azelőtt fogyasztotta el, hogy megfulladt. További vizsgálatok bizonyították hogy a marhahús romlott volt. Garibaldi furcsállta a dolgot. De ez még mindig nem bizonyítja, hogy gyilkosság van a dologban. Elmélkedve továbbvezetett háza felé. Megállt egy kis gyorsbüfénél, hogy egyen valamit, de amikor az étlapra pillantott, és aznapi ajánlathoz marha szelet volt kiírva, gyorsan elment az étvágya, és inkább hazament.

Másnap reggel elment azokhoz, akik ott voltak az étteremben, amikor meghalt a férfi. Több szemtanú elmondása szerint a férfi nem egyedül érkezett. A szemtanúk elmondása szerint egy 190 centi barna rövidhajó bőrdzsekis alakkal érkezett. Garibaldi, felhívta a férfi volt feleségét és elmondta neki annak az embernek a leírását, akit az áldozattal láttak az étteremben. A nő egyből felismerte hallásból is az illetőt. A férfi egyik barátjáról volt szó, a neve Batlov. A címét nem tudta megmondani. Garibaldi hosszabb nyomozás után kiderítette a férfi lakáscímét, és fel is kereste. Egy kikötőben volt a háznak nem nevezhető kis viskó. Falairól omladozott a vakolat, a legtöbb ablaka be volt törve, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy itt bárki is képes lenne lakni. Garibaldi megnyomta a kerítésre szerelt csöngőt. Ahogy megnyomta, a kerítés majdnem kidőlt a helyéről annyira el volt rozsdásodva.

Többszöri csöngetés után sem jött ki senki, Garibaldi úgy gondolta bemegy és körülnéz. Mivel a kapu be volt rozsdásodva nem lehetett kinyitni. A nyomozó zsebébe nyúlt, elővett egy szivart és rágyújtott, és berúgta a kis kaput, amivel együtt eldőlt az egész kerítés is. Ahogy beljebb ment, orrát egyre jobban zavarta valami kellemetlen erős bűz. A ház ajtajánál már zsebkendőt fogott orra elé, így tudott csak bemenni. A ház belülről teljesen üresen ált. Csak egy papírt talált egy asztalon amire a Bagoly vár étterem telefonszáma volt felírva. A lakásban semmi egyebet nem talált. Garibaldi elment és megkereste a telefonszám alapján a Bagoly vár étterem címét. Elment a címre, és kiderült, hogy csak hat saroknyira található a Sánta Veréb étteremtől. A pincéreknek megmutatta a halott férfi fényképét. Rögtön felismerték, mivel előző nap járt náluk. Az egyik pincér arra is emlékezett, hogy mit evett a férfi. Gombás bélszínt. A nyomozó azt is megtudta, hogy minden hétfőn itt ebédelt a férfi, és valamiért mindig ugyanazt rendelte. Egy másik pincér elmondta, hogy miután kivitte a férfinek a rendelését, megszólalt a mobiltelefonja, és sietve távozott. Garibaldi elment és a telefonon megnézte, hogy az utolsó fogadott hívás egy nyilvános telefonról érkezett, ami a Bagoly vár étteremtől körülbelül 40 percnyire van autóval, és egy posta található előtte. A nyomozó elment a postához, de senkinek sem tűnt fel semmi gyanús. Itt semmilyen nyomot nem talált Garibaldi, viszont innen csak a Sánta Veréb étterembe mehettek mivel a Bagoly várba 12:35 körül érkezett és a férfi 13:50 körül halt meg. Garibaldi beült a kocsijába, és rágyújtott, és összerakta az adatokat amiről eddig tudomást szerzett. Ez alapján a Bagolyvár étteremben fogyaszthatta el a marhahúst amit a gyomrában találtak, és ez okozhatott rosszullétet, amitől véletlenül mellényelt, és a torkán akadt falat miatt megfulladt. Viszont a boncolási jegyzőkönyvben az áll, hogy a romlott húst nem sokkal halála előtt fogyasztotta. Ez alapján a Sánta Veréb étteremben kell újra körülnézni.

Garibaldi megnézte, hogy a férfi barátja hol menekülhetett el. Az egyetlen hely, ahol ezt megtehette, az a mosdó. A nyomozónak feltűnt egy kis leszakadt bőrdarab, és egy kis vér is az egyik ablaknál. Valószínűleg a menekülésnél sérülhetett meg az állítólagos barát. A szövet darabot megvizsgálták, és a DNS-e megegyezik a húsba sütött hajszáléval. Garibaldi kiderített, hogy a gyanúsított sokáig a Sánta Veréb étteremnél dolgozott, és csak nemrég hagyta ott az éttermet. Garibaldi teljesen össze volt zavarodva, mivel semmilyen indíték, semmilyen dolgot nem találtak, ami értelmet adna a gyilkosságnak. A gyanúsított ellen körözést adtak ki.

Garibaldi elment a Bagoly várba, hogy igyon egy kávét, és hogy kérdezősködjön. Amikor a pincér kihozta neki a kávét, az orrát megcsapta ugyan az a bűz, amit a gyanúsított házában érzett. Azonnal felkelt a székéből és elkezdett az étterem konyhája felé rohanni. Az ajtóban egy nagydarab szakács állította meg Garibaldit, a nyomozó előrántotta fegyverét és rászegezte a szakácsra, aki rögvest arrébbállt. Ahogy befelé ment, úgy erősödött a szag. Elért egy raktárhoz, ahol éppen egy teherautóra pakoltak. Garibaldi jelvényét és fegyverét mutatva rohant a rakodókhoz, akik felugrottak a teherautóra és megpróbáltak elhajtani. Garibaldi arcán egy gúnyos és szánalmat sugárzó mosoly mutatkozott. Balkarján megtámasztotta fegyverét, és két lövésből eltalálta mind a két hátsókerekét a menekülő járműnek, ami azonnal felborult. Rögtön riasztotta a rendőröket akik percek alatt odaértek, és mindenkit letartóztattak. A teherautóban rengeteg romlott húst találtak a rendőrök, és egy liternyit abból az anyagból aminek rettentő rossz szaga volt.

A kihallgatások után összeállt a kép. A halott férfi barátját bízta meg a Bagoly Vár étterem, hogy ölje meg barátját úgy, hogy úgy tűnjön az egész, hogy a Sánta Veréb étterem próbálta volna a Bagoly Vár étteremre terelni a gyanút, ezzel a gyilkossággal, és így akarta volna tönkretenni őket. Viszont a férfi, akit ezzel megbíztak, szinte mindenben hibát ejtett. Az első hiba az volt, hogy romlott húsból készítette a halálos szeletet. A második, hogy véletlenül a saját hajszálát belesütötte a húsba. A harmadik, hogy a házában kiömlött az a szer, amit a húsba sütött, és ennek volt borzasztó szaga. Ezt a szert patkányméregként használták régen, de betiltották. Elfogyasztása után, a torok felduzzad, és így az áldozat megfullad. Viszont ez a hatás csak néhány percig tart, így halál után a torok visszaáll eredeti méretére. Később kiderült, hogy azért akarták tönkretenni a Sánta Veréb éttermet, mert mióta megnyitottak hetven százalékkal csökkent a forgalom a Bagoly Vár étteremben, és ha ez így folytatódna, akkor csődbe mennének. A férfit, aki a gyilkosságot elkövette, azóta sem találják, viszont a Bagoly Vár étterem bankszámlájáról eltűnt tíz millió Forint, amit a férfi kapott a gyilkosságért.

Garibaldinak ez volt az utolsó ügye, mivel nem sokkal azután, hogy megszűntették a Bagoly Vár éttermet, rejtélyes módon eltűnt, a rendőrség azóta is nyomoz utána…