Történetek

– Fiam, fel kell nőnöd a feladat nagyságához. Szeretném és egyben végakaratom is, hogy nagyapád, és apád örökébe lépj. Tudd meg hát, hogy nincs szégyenkezni valód - édesanyád polgári származása miatt. Az édesapád egy hatalmas ország abszolút uralkodója. Ez a lényeg. Én is szégyenkezve húztam volna be fülemet, farkamat, amikor tizenöt évesen a nép kikiáltott királynak? Engemet, egy parvenünek a fiát. Mert nagyapád, a dicsőséges Hunyadi János, Zsigmond király fattya volt, amint te is az...

Néha elképzelem, hogy kilépek testemből kicsit megpihenni. Távolról figyelni. Mérlegelni. Nem lélegezni. Bolyongni fájdalom és félelem nélkül. Szív nélkül. Üresen, áttetszőn.

Próbálom megfogalmazni mindazt, ami a fejemben és a szívemben kavarog. Utoljára.Úgy, ahogy még sosem tettem. Elmondom az én igazságomat, akkor is, ha nem akarod hallani. Csak nem tudom honnan kéne kezdenem.
Azt mondtad elszalasztottam életem lehetőségeit. Tévedtél. Megragadtam az egyetlent, az utolsó pillanatban és sosem bántam meg.
Elmesélem, hogy mi vezetett idáig. Mit láttam, hogyan éltem meg- de nem bántani akarlak vele. Ez a gyermek bennem, aki nem ért.. A felnőtt, pedig...

Aztán ahogy az apja kitapodta belőle, a kezembe vettem, pillanatra elment az eszem, csak egy halk roppanás volt a gyenge, kis nyakán! Ó, édes istenem! Most is a fülemben dobol! Jaj, mit tettél Elza? Elrekkentettem' a kis unokámat!
– Erre nincs irgalom, ezért még élsz vezekelned, kell!
– Atyám, az édes Jézusnál sincs kegyelem?
– Számodra nincs.– És az irgalmas istennél, ő csak megbocsát tán, egy eltévelyedett hívének?–Jól mondtad: istennél a kegyelem.

–Mit...

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

A küzdőtér egy homokkal leszórt, kör alakú verem volt, ami körül egy emelvényen ülőhelyek voltak elhelyezve. Innen nézhették az endoriak, a Birodalom fővárosának lakosai a gladiátorküzdelmeket.
A veremben két férfi kerülgette egymást körbe-körbe. Az egyikük egy lazább, néhol hézagos keményített bőrvértet viselt és sarut. Harci eszközeit egy kis fapajzs és egy rövidkard alkotta. A férfi nem volt túl magas, se izmos, átlagos endori polgár volt, mielőtt letartóztatták és gladiátornak...

Hát újra ott voltam. A kerek teremben félhomály uralkodott, a falakra akasztott fáklyák épp csak pislákoltak, fényüknél a kőfal bordázata meg-megcsillant.
Nagyon nem akartam itt lenni. Már rég elmúlt éjfél, már angyalszárnyakon kellene repülnöm egy alacsony felhő felé... na jó, talán az angyalszárny túlzás, de akkor is...

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

Egy hete már, hogy a lovas nélküli szekér, ami egy összekötözött, ájult bestiát hozott, megérkezett Roquen-be, a lovagok legfőbb erődjébe. Egy hete már, hogy Errain Sharpclaw az erőd pincebörtönében raboskodott. Csuklóit és bokáit súlyos vasbéklyók tartották, kevéske tulajdonától teljesen megfosztották. Bár többször is próbáltak rá hatni, beszéltek vele, fenyegették, egyszer meg is verték, egy hete egy szót sem szólt...

Ettől kezdve megváltozott az élete. Újra átélte hajdanvolt ifjúkorát, amikor gyerekeit tartotta ölében. De ez más volt. Egy ötvenéves, deresedő hajú meglett embert szólított meg a szeretet. A kisfiú, úgy ragaszkodott hozzá, mint ág a levélhez. Mikor bejött a kecskéktől, vagy megjött a városból szinte röpködött, úgy nyújtogatta felé kis kezeit. Gügyögött, kacagott, huncutkodott, hogy vegyél már fel! És ő csak szorította arcához. Aztán felemelte, a levegőbe dobálta és kacagott, gügyögött,...