Noemí IV. rész 15. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek teljes mértékben kifejtve csak néha-néha, egyébként többnyire csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és átszövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. június 8.
*************************************************
Terri leült az ágya szélére, és festeni kezdett. Amikor az órájára pillantott, látta, hogy már majdnem kilenc óra van, és a vacsora, amit Noemínek készített, lassan kihűl. Ő már evett, most pedig arra várt, hogy a nő hazaérjen. Eltöltötte az aggodalom, hogy Noemí talán megint leitta magát valahol. Noemít festette le alvás közben, különös figyelmet fordítva hosszú szempillára, sima homloka előtt összeborzolódott hajára, és karcsú testének ívére. Az ágy támlájának támasztotta a fejét, és azon gondolkodott, miért nem képes kiverni a fejéből Noemít, legalább annyi időre, hogy valami mást fessen.
Felkapta a fejét, amikor meghallotta a kulcs csörgését a zárban. Felkelt az ágyról, és átsétált a nappaliba. Noemí rámosolygott, amikor becsukta az ajtót. Odalépett Terrihez és gyengéden megcsókolta a homlokát. A lány felmosolygott rá, de a figyelmét nem kerülte el a nő gyűrött ruhája, és az ismeretlen parfüm illata, ami áradt belőle. Sebtében begombolt inge gallérján egy rúzsfolt virított. Nedves hajából áradt a samponillat.
– Csináltam neked vacsorát – mondta halkan.
Noemí a dohányzóasztalra dobta a kulcsait, majd a lány felé fordult, hogy rámosolyogjon.
– Nagyszerű. Éhen halok – lepte meg Territ, de mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, azonnal a konyha felé vette az irányt. Kiszolgálta volna magát, de Terri erősködött, hogy üljön le, és ő folytatta helyette a munkát.
Letett egy tányért Noemí elé, és ő is helyet foglalt. Noemí azonnal rávetette magát az ételre, és elégedetten morgott. Terri még jobban meglepődött a látványtól, ahogy a nő tömi magába a sült krumplit és a marhahúst.
– Hogy vagy? – kérdezte végül, és felállt, hogy kitöltse Noemínek az esti brandy-adagját.
– Remekül – csámcsogta Noemí. Gyorsan befejezte a vacsoráját, és elmosogatott. Aztán Terri felé fordult, és hálásan rámosolygott. – Köszönöm. Mennyei volt. És sajnálom, hogy ilyen későn értem haza.
Terri bólintott, és kilépett a konyhából. Noemí tudomást sem vett az asztalon pihenő pohárról, inkább azonnal utána ment, és egy gyengéd mozdulattal a lány vállára tette a kezét, hogy megállítsa. Terri megfordult, hogy a szemébe nézzen. Arckifejezése kifürkészhetetlen volt.
– Dühös vagy rám, amiért lekéstem a vacsorát? – kérdezte Noemí.
Terri megrázta a fejét, és ismét elmosolyodott.
– Szeretném, ha felhívnál, hogyha késel, Noemí. Hogy tudjam, főzzek-e neked, vagy sem – magyarázta, Noemí pedig bólintott.
– Rendben. Sajnálom. Tényleg – mosolygott a lányra lehengerlően. A szeme sarkában valami furcsa fény csillogott. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve körbe nézett a nappaliban. – Szereznem kéne neked egy tévét. Akkor nem kellene magadban ücsörögnöd egész nap.
– Nem szükséges – rázta a fejét Terri, és felnevetett. – Nem akarok egész nap csak a kanapén ülni, és egy villogó dobozt bámulni. – Felnyúlt, és megsimogatta Noemí arcát, majd megfordult, hogy elsétáljon.
– Terri! – állította meg Noemí, mire a lány visszafordult, és kérdőn nézett rá. – Beszélhetnénk?
Terri felsóhajtott, és odament a kanapéhoz, hogy leüljön. Várakozó pillantást vetett Noemíre.
– Barátok vagyunk, ugye? – ült le mellé a nő. Terri csak bólintott, és összevonta a szemöldökét. – Kérlek, légy hozzám őszinte!... Szerinted ez rossz? Úgy értem, még mindig szeretem Ameliát, és bűnösnek érzem magam amiért… érted – pillantott Terrire.
A lány elmosolyodott, és nem tudta megállni, hogy ismét megsimogassa Noemí arcát. Élvezte a bőre érintését.
– Nem akarok érzéketlennek tűnni, Noemí, de Amelia meghalt – mondta halkan. Noemí elfordította a tekintetét, és nehézkesen szívta be a levegőt. Terri lesütötte a szemét, és ő is vett egy mély levegőt, próbálva gátat szabni a hangja remegésének. – Amelia nem akarná, hogy ennyit szenvedj miatta. Biztos vagyok benne. Amit eddig meséltek róla a többiek, különösen te, azt mutatja, nagyszerű ember volt, és egyáltalán nem önző. – Noemí bólintott, de nem nézett a lányra. – Csak tedd, amit jónak érzel! – mosolyodott el. Ebben a pillanatban a tekintetük ismét találkozott. – Szóval ki az a nő? – bokszolt gyengéden a vállába Terri.
Noemí elmosolyodott, és megszorította a lány kezét.
– A neve Camilla Cortez. Ő a pénzügyi igazgató a cégnél. Nagyon kedves és vonzó. – Egy pillanatra elmerengve gondolt Camillára, majd megborzongott, ahogy visszatért a jelenbe. – Nem tudom, mi mást mondhatnék róla. Talán be kéne mutassalak neki.
Terri ásított egyet, és kinyújtóztatta a testét.
– Nos, ahogy mondtam, tedd, amit tenned kell – állt fel. – És élvezd! – Átlépett Noemí lábai felett, és a hálószobája felé vette az irányt, egyik kezével a derekát dörzsölve.
– A fenébe is! Sajog a hátam – motyogta.
Noemí továbbra is a kanapén ült, és a sötét ablakot bámulta. Néhány pillanat múlva hallotta, ahogy Terri kijön a fürdőszobából, majd lefekszik. Nem csukta be az ajtót, így Noemí láthatta, ahogy egy pillanattal később kialszik a fény nála. Megvakarta a sebhelyet a combján, aztán felállt, és lekapcsolta a villanyt, mielőtt ő is a fürdőszoba felé vette volna az irányt. A helyiségben még mindig meleg volt Terri zuhanya után, és mindent betöltött a lány eperillata.
***
Terri késő éjszaka ébredt fel. Álmosan dörzsölte a szemét, hallgatva a halk, ritmikusan ismétlődő zörgő hangot. Ekkor eszmélt csak rá, hogy, az elmúlt napokkal ellentétben, Noemí nem jött át hozzá éjszakára. „Csak nem edz még mindig?” – ült fel az ágyában és az órájára pillantott. – „Hajnali kettőkor?” Lassan felkelt, bebújt a papucsába, és nagyon óvatosan az ajtóhoz lépett.
Az edzőterem ajtaja résnyire nyitva volt. Közelebb lépett, és visszafojtott lélegzettel nézett be, figyelve, ahogy Noemí fekve a nyomó padon fekszik, és emelgeti a nehéz súlyokat. A háta ívbe feszül, szemei lehunyva, karjai pedig lassan mozogtak fel-le. Izzadtságcseppek folytak le a karjain és az arcán, eláztatva a pólóját és a sortját. Nem vette észre az ajtó előtt álló lányt, amint őt figyeli.




Terri követte szemeivel, ahogy a nő combjai megfeszülnek és elernyednek a sortja alatt. „Olyan vastagok, mint azoké a női focistáké, akiket láttam azokban a magazinokban.” – gondolta tátott szájjal. – „Olyan gyönyörű.” Nem tudta levenni Noemí karjainak és lábainak feszülő izmairól. Annyira elkalandozott, hogy végül majdnem ugrott egyet, amikor Noemí letette a súlyzót és felült a padon. Amikor a nő felállt, Terri elhúzódott az ajtótól és visszaosont a szobájába.
Visszabújt az ágyába, és hallgatta, ahogy Noemí kinyitja az edzőterem ajtaját, és átmegy a fürdőszobába. Hallotta a meginduló zuhany hangját. Szemei a sötétbe meredtek, és elképzelte maga előtt a látványt. „Sosem láttam még ilyen erős nőt.” – sóhajtott fel, sokáig töprengve a képen.
***
Noemí nem tudott elaludni. Végigfeküdt a kanapén, és szorosan lehunyta a szemét. Megrázkódott, ahogy figyelte a szeme előtt táncoló színfoltokat. Halkan felnyögött, és a másik oldalára fordult. Azt remélte, ha alaposan lefárasztja magát az edzéssel, az majd segít, de nem használt semmit. Sötétség vette körül, és nem tehetett róla, de ismét a baleset éjszakája tolult az emlékezetébe. Mintha csak tegnap történt volna. Mintha egy álom lett volna a nyitott szemei előtt.
***
Hazaindultak. Victoria kocsijának fényszórója kényelmes távolságban világított mögöttük. Egymás kezét fogták, beszélgettek, és hallgatták a lágyan duruzsoló zenét. Amelia elmosolyodott, amikor megérezte a baba mozgását. A hasára húzta Noemí szabad kezét, hogy is érezze. Alig várták már, hogy a kicsi megszülessen. Már előre annyira szerették, hogy arra nincsenek is szavak. Már eltervezték az egész életét egészen addig, amíg egyetemre megy.
És ekkor… Hirtelen egy éles fény vakította el őket. A másik jármű próbált visszatérni a saját sávjába, de közben elsodorta az ő kocsijukat, ami lerepült az útról az árokba.
***
Noemí felnyögött, ahogy emlékezetébe idézte a történteket, és minden tagja úgy borzongott meg a félelemtől, mintha most is ott lenne.
***
Amikor magához tért, nem tudta megmozdítani a jobb karját. Valami kemény és valami émelyítően forró, puha és nedves közé szorult. Amelia felnyögött. Noemí felé fordította az arcát. A hangja akadozott, és mindent beterített a teste ezernyi sebéből szivárgó vér.
– A gyerek… A kisbabánk! – Ezek voltak az utolsó szavai, míg végül a szeme fennakadt, és élettelenül bámult Noemíre. A nő hangosan felüvöltött. Mozdulni sem tudott. Mindenét eltöltötte a fájdalom. Victoria hangját hallotta, ahogy a nevét ordítja, magán kívül a rémülettől. Nem tudta megmozdítani a fejét. Csak bámulta Amelia élettelen arcát és szemeit. Képtelen volt lehunyni a szemeit. Úgy érezte, akkor érte is eljön a halál… Mindent elöntött a vér…. Aztán a szemei végül mégis lecsukódtak, és végtelen hidegség öntötte el, ahogy az öntudatlanságba zuhant.
***
Noemí egy rándulással ült fel. A homlokáról csorgott az izzadtság. Innia kellett, de tudta, hogy csak egy üveg alkohol maradt a házban, amit Terri elrejtett, hogy féken tartsa a vágyódását. Azt kívánta, bárcsak tudná, hova rejtette a lány azt az üveget. Felállt és átsétált a szobán, a sötétségben nekiütközve a dohányzóasztalnak. Hangosan felnyögött, és végigfuttatta az ujjait a haján. Érezte a mindenét ellepő izzadtságot, ami elnehezítette a ruháját és a haját. A folyosó felé vette az irányt.
– Terri! – suttogta halkan. Nem tudta, a lány szívesen fogadná-e.
Félelem töltötte le a lelkét.
A falnak támaszkodott, és lassan végigsétált a folyosón, kezével kitapintva az ajtókat. Megállt Terri szobája előtt, és csak bámulta a sötétséget abban az irányban, amerre az ágynak kellett lennie. Nehézkesen lélegzett. A teste remegett, és könny csorgott le az arcán. A haja a homlokához tapadt és verejték folyt le az arcán. A fürdőszoba felé fordult és lassan kinyitotta az ajtót. Felkapcsolta a lámpát és a mosdó elé állt. Megengedte a hideg vizet, és egy tenyérnyit az arcába fröccsentett. Nem volt elég, hogy segítsen. Gyorsan elzárta, és a teste már kontrollálhatatlanul reszketett.
Megfeszítette a hátát és a tükörbe nézett. Látott valakit maga mögött állni. Noemí felnyögött. Elvesztette az egyensúlyát, és a fenekére esett. Aztán az a valaki mögé telepedett, megérintette az arcát, és valamit suttogott a fülébe. Noemí nem értette a szavait, és nem is ismerte fel a hangot. Aztán a mögötte álló alak arcába nézett.
– Terri! – zihálta. – Segíts! Segíts!
Terri átölelte őt, és halkan suttogva próbálta megnyugtatni.
– Nyugodj meg, Noemí! – sóhajtotta. Noemí érezte a bőrén a lány leheletét, és lassan megnyugodott. Terri mellkasához nyomta az arcát, és átölelte a lányt.
– Miért nem jöttél be hozzám, Noemí? – kérdezte Terri lágyan, és megsimogatta a nő haját. Noemí megrázta a fejét, és az arcába nézett. Nem tudott válaszolni. Terri elhúzódott, és segített neki felállni.
– Gyere! Feküdjünk le!
Terri bekísérte a szobába. Betakarta a talpától a vállaiig, és letörölte az arcáról az izzadtságot. Noemí még mindig remegett, amikor Terri mellé feküdt. A lány felé nyúlt, és közelebb húzta magához. Terri bebújt a takaró alá és átölelte a másik nyakát, szorosan magához szorítva őt.
– Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem. Mond el! Mi a baj? – suttogta.
Noemí megrázta a fejét.
– Nem tudom – suttogta reszketve. A keze lejjebb csúszott Terri hátán, és magához szorította a lányt, hogy kikerekedett hasa az övéhez simuljon. A baba rúgott egyet a nyomásra válaszul, de aztán megnyugodott. Terri keze végigsiklott Noemí hátán, és egy kicsit feljebb húzta a nő felsőjét, hogy hozzá érhessen a puha bőrhöz. A simogatás, úgy tűnt, megnyugtatja Noemít. A remegése lassan csillapodott, majd megszűnt, és a légzése is egyenletessé vált, ahogy álomba merült.
Terri elhatározta, hogy beszél Noemí szüleivel, hogy végre megtudják, mi történik a lányukkal, aki napközben kiegyensúlyozottnak tűnik, éjszaka viszont ordít a rémálmoktól.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Jade Slee alias Terri Bledsoe.