Történetek

A lények, nyilvánvalóan pszichés okokból folyamatosan rejtőzködő életmódot folytatnak. Igen nagy energiákat fektetnek abba, hogy testüket beborítsák különböző anyagokkal. Ezek között található más élőlények anyagaiból készített, és mesterségesen előállított anyag is. Különös, hogy szinte minden egyednek van saját búvóhelye, amelyen gyakran többen is osztoznak...

Elindult. Elindult, és vissza se nézett többet. Nem felejtett, nem felejtheti el soha a történteket. És ahogy nézett maga elé, fájdalmas könny csordult le az arcán, le a pocsolyába, amibe olyan borzasztó egyszerűséggel, keserűséggel, és lelke minden nyomorúságával gázolt bele, ami elviselhetetlen volt. Csak neki. Egyedül neki. Nem érti, nem értheti meg ezt senki…

Üdv. Jennifer Moon vagyok, auror. A továbbiakban olyan dolgokat fogok leírni, amelyeket nem mindenki tart majd hihetőnek, sőt sokak meg is akarnak majd cáfolni, vagy eltenni láb alól, ahogy azt már rengetegen próbálták...

Hangos sikítás rázta meg az egész kastélyt. Linda hidegverítékkel borított arccal ült fel ágyában. Hirtelen azt sem tudta, hol van. A rémálomban, vagy a rideg valóságban. Hamarosan még egy sikoly hasított a sötétségbe. Linda azt is tudta, hogy mi is az oka a nagy felfordulásnak. Közvetlen ágya mellett ott ágaskodott egy, az ablakon benyúló derékvastagságú ág. Lassan mozgott is a növény. Olyan volt, mintha ki akarna tapogatni valamit. Linda felugrott az ágyról, és magára kapta az este hevenyészve...

Kiszabadította magát a karjaim szoros öleléséből. A szemem piroslott a sós nedvtől. Kezét hozzáérintette az arcomhoz, letörölte a könnyeim, s csak annyit mondott: SZERETLEK. De ezt is oly halkan tette, hogy inkább tudtam, mint hallottam, amit mondott...

Látni szeretném az arcomat, de nincs olyan tükör, amiben végre szembe találkoznék vele, legalábbis most nincs itt olyan. Meg akarom keresni magamat, de ahhoz szükségem van rá. Ma megtalálom. Pozitív gondolatok. Csak arra kell gondolnom, összpontosítanom, hogy ma megtaláljam. Ma megtalálom...

A köd, ha pára és a fák lombkoronái alatt látni lehetett a világ, az élőlények, a mágusok mozgását akik háborítatlanul éltek együtt a az erdő lakóival a kentaurokkal, koboldokkal akik a föld mélyén áskálódtak , unikornisokkal akik a havasi rétek magaslatain legelésztek, óriásokkal akik a magas hegyek hágóit őrizték...

Valójában nálam nem volt fegyver, legalábbis töltve nem. Az én dolgom az volt, hogy kirámoljam a pénzt, de a kiérkező egységek gyorsabbak voltak és hatékonyabbak is, mint amire számítottunk. Szóval miután a fiúk az egészet rám fogták azután következett az én kihallgatásom. Rögtön a nyitómondatban elmondták a rendőrtisztek nekem, hogy tudják, hogy én ártatlan vagyok, de a másik két fickó váltig állítja, hogy én vagyok a felelős. Visszagondolva be kellett volna köpnöm őket, de akkor, és...

A szellem odaúszott hozzá a levegőben, és felé kapott. Steve reflexeire hallgatva az arca elé kapta karját. Az éles szerszám nagy lendülettel végigvágott húsán. Steve felordított, valós fájdalmat érzett. Talán tényleg igaz, hogy itt a vég? A vágás a csontjáig hatolt, szinte kettészelte alkarját...

Szóval jól kijöttünk. És most megcsal. De miért teszi ezt? Talán kevesebbnek érzi magát? Lehet, hogy azért nem érezte jól magát a kapcsolatunkban, mert nekem magasabb az iskolai végzetségem, mint neki? De ebben csak magára vethet. Én nem adtam fel az egyetemet. Végig kínlódtam az agrár egyetemet. Ő meg ott hagyta az ő suliját. Állítólag miattam, mert túl nagy lett volna a távolság. Ezt is próbálta rám fogni, de hiába...