Történetek

Adam Taylor egy nem mindennapi ember. Az élete tele van furcsábbnál furcsább dolgokkal, mint például egy őrültekkel teli munkahely, vagy egy barátok rokonaiból összerakott család.
Mikor már megszokná az újonnan kialakult helyzetet, mindig történik valami, ami újabb csapásként éri a magánéletét.

Kik tehetnek erről? Nos, a címből kiderül.

…aztán csak ültek a sötét szobában, mintha valami halott rocksztárért virrasztanának, a fejükbe húzott kapucnik átáztak az esőtől, tompa ujjaik végére cigaretta ragadt, a seggük alatt hétemeletnyi mélység nyikorgott, és alig húsz évesen az elcseszett jövőjükről elmélkedtek.

Biztos vagyok benne, hogy Én vagyok a sokadik, aki újabb sztorit próbál kreálni ezekből a mítoszokkal körülvett, acsargó rémekből. De, ha már megírtam, inkább beküldöm.
Lesz, ami lesz.

Vannak olyan dolgok, amiket az ember soha nem gondolt volna... de mégis megtörténnek, ezek a sztorik arról fognak szólni... egy túl hiszékeny diáklány, a túl élénk perverz fantáziája és néhány tanár az összetevők...

- Hé, haver, az a csaj téged bámul.
- Melyik?
- Az a kis szőke.
- Amelyik pont úgy fest, mint a fiatal Michelle Pfeiffer?
- Hja! Ide hívjam?
- Hagyd a francba.

A férfi is ott volt,hiszen annyira kiszámítható az egész.Szándékosan jött előbb,mert tudta a nő is korábban érkezik.A nő rendezte sorait és uralkodni próbált magán.Az érzései nem bírálhatják felül a döntését.Több éve tartó szerelem a férfi iránt nem elég ahhoz,hogy beengedje a szívébe.

Kíváncsi lennék, ki, hogy reagált volna arra, ha kiderül, hogy Dumbledore voltaképp a saját neméhez vonzódott. Remélem nem sértek ezzel érdekeket. Egy levelet talál Perselus Piton, melyet Grindelwald-nak címzett Dumbledore. Ebben a levélben egy szerelmi vallomás olvasható.

Harry Potter elhunyt bájitaltantanáráról szólna ez a kis iromány. Perselus Piton hősi tettei és bátor cselekedetei örökre belevésődtek az utókor és a Harry Potter regények olvasói emlékezetébe. És nem beszélve arról az olthatatlan szerelemről, amit érzett az iránt a nő iránt, aki sosem lehetett az övé.

A regényem hatodik fejezete, egyelőre ez lesz az utolsó, mert eddig jutottam el vele. Az olasz részek fordítása (most nincs sok) ismét az alján található.

Valahol Szeged közelében, a Tisza zegzugos, bokrokkal benőtt partján lakott egy férfi. Pontos korát nem tudhatjuk, ám a helyi faluban terjengő mende - mondák alapján olyan negyvenöt-negyvenhat éves lehetett, mégis nyugdíjas éveit taposta már majd két éve. Ez utóbbit onnan tudjuk, hogy a falu népét megbotránkoztatva egyszer csak visszavonult tűzoltói állásából, és elköltözött onnan a fent említett vízpartra, aszkétaéletet élni...

Első novellám volt anno.