A hazugság számomra olyan, mint a levegővétel. Természetes, magától értetődő. Nem érzek miatta bűntudatot, engem ez szórakoztat, színészkedés az egész, móka. Játszadozom az emberek hitével, érzéseivel, mint egy kis cica a gombolyaggal, és az sem érdekel, ha meglazul, szétbomlik a barátokkal kötött képzeletbeli pamutgombolyagom. A barátság is csak egy játék, amit gyorsan elhasznál az illető aztán újat kap. Nem vagyok büszke ezekre a gondolatokra, de nem is szégyellem őket. Elfogadtam, hogy ilyen vagyok, bár soha nem is próbáltam megváltozni. Hasonló érzés lehet pszichopatának születni, érzéketlennek lenni a külső hatásokra. Nem befolyásol senki és semmi, béklyók nélkül él, ezáltal válik felsőbbrendűvé. Bármit elér, amit csak akar. Én viszont érzek. Tudok szomorú és boldog is lenni, és szerelmes és bosszúálló. Akkor miért veszem körbe magam hazugságokkal? Erre próbálok rá jönni szüntelen. Mi válthatta ki belőlem az igazságtól való félelmet? Így születtem, vagy egy ok következtében terebélyesedett ki ez a mellékhatás?
Mitől félhetnék? Félek mások véleményétől, hogy nem az leszek a szemükben, akit ők szeretnének látni. Hogy csalódnának jellemem eredeti mivoltában. Inkább kreálok egy képet, amiről jól tudom, hogy szívesen gyönyörködnek benne. Így nem érhet kritika, bántalom, nem csalódnak bennem és én sem fogok ezáltal magamban. Hiszen nem él olyan két lábon járó a Földön, aki ne hazudna. akkor ők mitől különbek nálam?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások
Ha érdekesen, elgondolkodtatóan, merengősre írod meg. De ez így csak egy egyszerű gondolatmenet. Ami nem lenne baj, de ahhoz meg unalmas és rövid.
Több érzelem kellett volna bele. Persze, értem én, hogy a hazugságok egyfajta "védőfal", de ezt jobban, dúsabban is megírhattad volna. Így olyan, mintha hiányozna belőle valami. Olyan befejezetlen. Remélem hogy olvasod a kommenteket, mert nem azért írjuk, hogy elüssük az időt. :) Nem szavazok, mert az alapötlet tetszik, a megvalósítás már kevésbé.