A gyilkosnak két arca van VI. rész 20. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
FIGYELEM! A 20. fejezetben ismét gay tartalom, továbbá szexuális erőszak leírása található. Aki ezt nem tolerálja, azoknak ismét a (F) jellel jelölöm a kezdetét és a végét. Később is fellelhető néhol egy csipetnyi gay tartalom, de ezeket problémás lenne kiszűrni, továbbá nem is annyira "zavaróak" (bár kinek mi), úgyhogy azokat nem jelölöm. Remélem elnézitek.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. november 3.
********************************************************
Miután sikerült megnyugtatnia Almát, Tori elment, hogy megkeresse Johnnie-t. Nagyon aggódott a barátja miatt.
– Bocsánat! – szólította meg a teremőrt, aki kivezette Johnnie-t. – Meg tudná mondani, hol van Johnetta Green.
– A hetes konferenciateremben. A földszinti folyosón balra az első ajtó.
– Köszönöm – bólintott Tori, és ellépett a férfi mellett.
***
– Idióta! Idióta! Idióta! – szidta magát Johnnie. – Néha annyira hülye tudsz lenni, hogy az már természetellenes. Nekiugrani annak az anyaszomorító patkánynak… Jól felhúzta az agyad. – A kezeire nézett, amik még mindig remegtek. – Remélem, Alma jól van. Az a kurvapecér reménykedhet, hogy a gyereknek ne legyen semmi baja. – Az órájára nézett, már vagy ezredszer. – Gyerünk már, Bob! Meg kell tudnom, mi van Almával.
– Johnnie? – lépett be Tori a terembe, és ahogy a barátja szemébe nézett, rögtön felismerte benne az önmarcangoló fényt. – Jól vagy?
Johnnie felnézett rá, és elhúzta a száját.
– Hol van Alma? Ő jól van?
– Nyugodj meg, Johnnie! – nyomta vissza a barátját Tori a vállánál fogva a székébe. – Alma jól van. Csak egy kicsit megrémült. Magát hibáztatja, amiért így alakultak a dolgok.
– Neki ehhez nincs semmi köze. Az egész annak a seggdugasz Abbottnak a terve volt – sóhajtott Johnnie. – Rossz fényben akart feltüntetni engem az esküdtek előtt, én pedig belesétáltam a csapdájába.
– Tudom. Ne rágd magad emiatt! Túl kell tenned magad rajta. Ne hagyd, hogy elérje a célját! Azt akarja, hogy elveszítsd a fejed.
***
Ceecee és Laura Alma mellett ültek, és próbálták megnyugtatni őt. Glenda, Mike és Tracy kissé arrébb sétáltak, hogy csendben beszélgethessenek.
– És most, mi legyen? – kérdezte Mike Glendától. – Gondolod, hogy a bíró visszavonja Johnnie szabadlábra helyezését?
– Amennyire én láttam, O’Connell épp annyira felháborodott, mint mi – mondta a nő, aztán a csendben ácsorgó Tracy-re nézett. Sápadtnak tűnt, ahogy előre-hátra hintázott a talpán. A férfi vállára tette a kezét, hogy magára vonja a figyelmét. – Tracy! Jól vagy?
A férfi felkapta a fejét. Beletelt egy kis időbe, amíg rájött, hol is van.
– Minden rendben. Csak kicsit kába vagyok. Elmúlik.
– Nem, Tracy – nézett rá Mike. – Talán jobb, ha hazaviszlek. Ha Johnnie így látna, azonnal jól fenéken billentene.
Tracy sóhajtott egy nagyot.
– Rendben, Mike! Nem akarom felzaklatni őt.
***
Abbott munkatársai a bíró irodája előtt várakoztak. Összegyűjtöttek mindent, hogy amint a főnökük végez, távozhassanak.
– Mit gondolsz, mit fog mondani? – kérdezte a fiatalabbik férfi.
A másik felsóhajtott.
– Minden azon múlik, milyen hangulatban lesz, ha kijön O’Connelltől. Talán csak megdorgál, hogy legközelebb légy alaposabb, de az is lehet, hogy leharapja a töködet.
Az ajtó kinyílt, és Bob lépett ki háta mögött a bíborvörös képű Abbott-tal.
– Itt vannak az iratai, Mr. Abbott – lépett oda hozzá az idősebbik segítője.
A fiatalabbik nem szólt egy szót sem. Fülét-farkát behúzva várt, hogy mit fog tenni Abbott.
– Bocsánatot kérek a hibámért, uram.
Abbott elvette a dossziét, és az idősebb férfira nézett.
– Mondja meg ennek az amatőrnek, hogy nem tartok igényt a továbbiakban a munkájára ebben az ügyben – köpte. – Visszasomfordálhat Raleigh-hez. Majd foglalkozom vele, ha ennek vége.
Azzal otthagyta mindkettőjüket.
– Azt hiszem, ezzel annyi. Összepakolom a cuccom, és eltűnök, mire visszajön – hajtotta le a fejét a fiatalabbik férfi.
***
Bob a konferenciaterem felé vette az irányt. Elmosolyodott, amikor megpillantotta Torit és Johnnie-t, mert tudta, ha ügyfele egyedül marad, mostanra már a vakolatot is lekaparta volna a falról.
– Ha valaha is megunja a pénzügyi tanácsadást, Johnnie bizonyára ezer örömmel felveszi magát nyomozónak – viccelődött.
– Nem, köszönöm – rázta a fejét Tori. – Ez a meló túl stresszes lenne nekem.
– Nos, akár haza is mehetnek. A tárgyalás csak holnap tízkor folytatódik. O’Connell addigra véresre rúgja Abbott hátsóját, úgyhogy nem kell tartanunk további inzultustól.
– Helyes – bólintott Johnnie. – Bár az a csupaszseggű rosszabbat érdemelne. Akár veszélybe is sodorhatta volna Almát és a kicsit.
– Nos, O’Connell a kamara elé citálja, ha ennek az ügynek vége, ha ez kielégíti magát – húzta el a száját Bob.
– Már a kezdetektől éreztem, kedvelni fogom ezt O’Connellt – mosolygott Johnnie. – Bob! Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Gondolja, hogy engedélyezi, hogy visszamenjek a tárgyalóterembe holnap?
– Már el van intézve. Tudtam, hogy bánja, amit tett, úgyhogy már meg is kértem… Most pedig menjünk, és keressük meg Almát! Mondjuk el neki, hogy nem kell többet aggódnia Abbott inzultálása miatt!
Johnnie elmosolyodott, és gyorsan felállt.
– Köszönet mindenért, Bob – tette a kezét a férfi vállára, majd elsétált mellette, hogy megkeresse Almát.
***
Johnnie és Tori visszamentek a tárgyalóterembe, reménykedve, hogy Alma és a többiek ott várják őket. Johnnie elszörnyedt attól az állapottól, amiben a feleségét találta. Rosa hozott neki egy pohár vizet, amiből majdnem kilöttyent a tartalma Alma remegő kezei között.
– Most nézd meg, mit tettek vele! – motyogta Johnnie, majd megrázta a fejét. – Nem élném túl, ha valami baja esne.
Tori a vállára tette a kezét.
– Mindkettőtöket nagyon megviselt, Johnnie. Most szükségetek lesz egymásra, hogy átvészeljétek ezt.
Johnnie bólintott, majd odalépett Almához.
– Jól vagy, kicsim? – hajolt le hozzá.
Alma felállt, és átölelte a feleségét.
– Szerelmem! Annyira sajnálom. Meg tudsz nekem bocsátani?
– Ne beszélj így, Alma! – suttogta Johnnie. – Te nem tettél semmi rosszat. Nincs mit megbocsátanom neked. Minden rendben lesz.
– Menjünk, együnk valamit! – ajánlotta fel Ceecee.
– Jó ötlet – mosolygott Johnnie. – Rendeljünk valamit! Nem akarok most nyilvános helyre menni. – Azzal Rosa felé fordult. – Szeretnél csatlakozni hozzánk?
A mexikói nő a lányára nézett, és megbizonyosodott róla, hogy minden rendben lesz vele.
– Nem, Johnnie. Most nem. Talán legközelebb. Haza kell mennem, hogy vacsorát készítsek Miguelnek.
Johnnie megszorította a nő kezét.
– Köszönöm, amit Almáért és értem tettél.
– Bármikor – mosolygott szélesen Rosa.
Johnnie felemelte a tekintetét, és megpillantotta Laurát és Glendát.
– Ti ketten mit csináltok még itt? – A két nő szemében megjelenő dühös pillantások láttán azonnal visszakoznia kellett. – Sajnálom. Bocsánat! Csak ne kiabáljatok! – vigyorgott.
– Rád vártunk, tökfej – morogta Laura. – Mi visszük haza Rosát. Te meg Johnnie, készülj fel, a sajtó piranhái biztos várnak már… Majd hívj fel!
– Meglesz, főnökasszony! – viccelődött Johnnie, azzal odalépett, hogy átölelje mindkettőjüket. – Köszönöm, hogy itt vagytok velem.
– Semmi szükség rá, hogy megköszönd, Johnnie! Mi egy család vagyunk. És a családtagok megteszik ezt egymásért – mondta Glenda. – Holnap találkozunk.
– Holnap – bólintott Johnnie, és ismét Alma felé fordult. – Gyerünk, drágám! Menjünk haza!
Átkarolta a felesége derekát, ahogy kisétáltak a tárgyalóteremből.
***
Laurának igaza lett. A sajtó emberei mindent elleptek odakint. Amint Johnnie és Alma kiléptek az ajtón, rögtön körbezárták őket. Johnnie igyekezett nyugodt maradni. A kérdések csak úgy záporoztak rá, de ő nem volt hajlandó semmit sem mondani.
Csak egy riporter volt, aki nem tolongott ott a többiekkel. Karen Grace csak a háttérben állt, és bámulta, ahogy a kollégái a kérdéseikkel ostromolják Johnnie-t és Almát.
– Szegények – suttogta.




Amikor végre odaértek a kocsihoz, Tori beült a volán mögé, így Johnnie és Alma behuppanhatott a hátsó ülésre.
Alma szorosan átölelte a feleségét, és alig hallhatóan zokogott. Ceecee hátra nyúlt az anyósülésről, és feléjük nyújtott egy csomag zsebkendőt. Johnnie átvette, és odaadta Almának. Nem tudta, mit tehetne. Annyi idő után először elvesztette a dolgok felett az irányítást. Egy világ omlott össze benne. Fájt, hogy sírni kell látnia Almát. A felesége haját simogatta, és nyugtató szavakat suttogott a fülébe. Érezte, ahogy a mexikói nő megnyugszik.
Tori rájuk nézett a visszapillantó tükörben, és a kiszolgáltatott kép, amit nyújtottak, az ő szemébe is könnyeket csalt. Ceecee a vállára tette a kezét, és gyengéden megszorította, jelezve, hogy átérzi a fájdalmát.
Az út csendben telt, egészen, amíg Tori be nem kanyarodott az utcájukba.
– A fenébe! – kiáltott fel.
Johnnie felnézett, és ő is dühösen felmordult.
– A pokolba! Vége lesz már ennek valaha is? – bámulta az előkertjüket elárasztó riportereket. – Ceecee! Vedd elő a fegyveremet a kesztyűtartóból!
– Ne! Kérlek, ne! – könyörgött Alma. – Johnnie! Nem kell ezt csinálnod. Ez nem old meg semmit.
Johnnie a felesége könnyes szemébe nézett, és lassan megnyugodott. Megsimogatta a nő arcát, és letörölte róla a könnyeket.
– Csak menjünk be! – motyogta.
Amikor kinyitotta a kocsi ajtaját, a riporterek rögtön megrohanták őt. Alma megmerevedett, ahogy rátörtek az emlékek Phillip halálának napjáról. Johnnie megszorította a kezét, ahogy a rémült arcra nézett. Rögtön tudta, mit él át most a felesége. Vörös köd borította el az elméjét, ahogy kiszállt a kocsiból, és becsukta maga mögött az ajtót.
– Csak egy dolgot szeretnék mondani – szólalt meg, a tömeg pedig rögtön elhallgatott, hogy hallják minden szavát. – Hívom a rendőrséget. Magánterületen vannak. Egy percük van távozni. Mindenkit, aki nem távozik, feljelentek zaklatásért. – Azzal elővette a mobiltelefonját, hogy a riporterek is lássák. Tudták, hogy komolyan gondolja, ezért lassan mindenki elpárolgott.
Johnnie ismét kinyitotta a kocsi ajtaját.
– Kicsim! Tudom mit kell most átélned. Sajnálom.
Alma kényszeredetten elmosolyodott, és megérintette a másik nő arcát.
– Köszönöm, hogy megőrizted a nyugalmadat.
Johnnie nem szólt semmit, csak mosolygott.
– Menjünk be!
***
Miután elfogyasztottak egy korai vacsorát, Alma és Johnnie együtt raktak rendet a konyhában. Amikor végeztek, úgy döntöttek, elteszik magukat másnapra, ahogy a vendégeik is tették. Ahogy a hálószobájuk felé sétáltak, fojtott nyögéseket és sikoltásokat hallottak a vendégszoba felöl. Egymásra mosolyogtak, és tovább indultak a saját szobájuk felé.
Miután Johnnie becsukta az ajtót, Alma a karjaiba vetette magát. A magasabb nő lehajolt, hogy megcsókolja a feleségét. Nyelve akadálytalanul csusszant kedvese szájába, amitől a szenvedély úgy árasztotta el őket, mint a hurrikán.
***
Tracy épp a zuhany alatt állt, amikor ismét szédülés tört rá.
***
Ahogy kilépett a fürdőszobából, Johnnie megpillantotta a feleségét, ahogy az ágy szélén ülve keni be magát testápolóval. Megállt a ruhásszekrényénél és kinyitotta, hogy a kezei közé vehesse „Kicsi J”-t. Már fel is csatolta, mire Alma felfigyelt a jelenlétére. Johnnie-ra mosolygott, és elnyújtózott az ágyon.
***
(F)
Tracy felnyögött, és a zuhanyfülke falának támaszkodott. A feje lüktetett, és majdnem elvesztette az egyensúlyát. Próbált kiáltani Marknak, de nem jött ki hang a torkán. Sikerült valahogy eltámolyognia a mosdóhoz, anélkül, hogy elesett volna. Nem foglalkozott azzal, hogy megszárítkozzon, csak benyitott a szobába, és elterült az ágyon. A lámpa égett, de olyan volt, mintha sötétség ölelné körül.
Csak homályosan látta a mellette fekvő Markot, de már ez is elég volt ahhoz, hogy megmerevedjen. Lenyúlt kemény hímtagjához, és mozgatni kezdte rajta a kezét. Lassan lehúzta a takarót a másik férfi derekáról.
(F)
***
Johnnie Alma megfeszülő teste fölé magasodott. Elárasztotta a feleségét csókjaival, és szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Megcsókolta a nyakát, majd lejjebb hajolt, hogy a szájába vegye a mexikói nő mellbimbóit. Nyelvével körözött a puha domborulatokon, ami teljesen felizgatta Almát.
– Kérlek, szerelmem! – könyörgött. – Érezni akarlak. Most.
Johnnie elmosolyodott, és feljebb csúszott, hogy lassan Alma lüktető barlangjába tolja „Kicsi J”-t.
– Ó, istenem! – nyögött Alma.
***
(F)
– Istenem! – kiáltott fel Mark, ahogy fájdalom szaladt végig a gerincén.
Tracy mögötte terpeszkedett, és mint egy vadállat döfködte belé a farkát agresszív erővel. Mark próbált megfordulni, de Tracy kényszerítette, hogy a hasán maradjon.
– Tracy… Mit csinálsz? – zokogta. – Ez fáj!
Tracy meg sem hallotta a szavait. Érezte, hogy valami nincs rendben, de agyában csak teljes csend és sötétség uralkodott.
(F)
***
Alma arcát megtöltötték az öröm könnyei. Johnnie a vállára emelte felesége lábait, és egyre keményebben mozgatta a műfalloszt a nő testében. Haja a hátára tapadt, és egy csepp izzadtság fojt le az orrán, hogy aztán aláhulljon Alma mellére.
– Isetenem, Alma! Ez hihetetlen – zihálta. – Akarod még?
– Si, si, mami! – nyögte Alma.
Johnnie csak bámult rá, és az ágyra támaszkodva még mélyebbre hatolt.
– Ó, istenem, segíts! – kiáltott fel Alma.
Johnnie folytatta a munkáját. A szíve majd kiugrott a mellkasából, ahogy figyelte Alma fennakadó szemeit.
– Mindjárt elmegyek! – kiáltotta Alma.
– Ó nem, Mrs. Green! – húzódott vissza Johnnie, és a hasára fordította Almát, hogy hátulról hatoljon belé.
***
(F)
Tracy a hátán feküdt. Érezte, ahogy Mark teste az ágyra nehezedik. A feje lüktetett. Nem emlékezett semmire. Mark felé nyúlt, de az elhúzódott az érintésétől.
– Mark, szerelmem! Mi a baj? – kérdezte, még mindig nem emlékezve a történtekre.
– Ne érj hozzám, Tracy! Most ne – suttogta Mark.
Tracy felült, és megdörzsölte a halántékát. Egy kevés vért vett észre a péniszén és a fanszőrzetén.
– Mark! Mi történt?
A másik férfi rá nézett, és könny töltötte meg a szemét.
– Nem is tudod, mit tettél velem? – nézett a kedvese arcába.
– Mit tettem, Mark? – nézett rá zavarodottan Tracy.
Mark elfordult. Nem bírt ránézni.
– Bántottál Tracy. Most erőszakoltál meg. – Már nem tudta visszatartani a könnyeit.
(F)
***
Alma Johnnie mellkasán nyugtatta a fejét. Légzésük egymáshoz igazodott, ahogy Johnnie a felesége hátát simogatta.
– Ez csodálatos volt – suttogta Alma. – Már régen nem szeretkeztünk ilyen jót.
Johnnie elmosolyodott.
– Azt hitted, ez a vén csont már nem képes a régi mutatványokra, mi?
Alma gyengéden megütötte.
– Sosem neveztelek „vén csontnak”. Jobb erőben vagy, mint egy huszonéves nő.
– Huszonéves, he? – nevetett Johnnie. – Nem hiszem, hogy kibírtad volna huszonéves koromban vetem rád magam. Kielégíthetetlen volt az érvágyam akkoriban.
– Valóban? – nézett rá Alma, hitetlenséget színlelve.
– Ha nem lennék ennyire fáradt, most megmutatnám neked.
– Nos, szerelmem, mindig van egy következő éjjel.
– Azt hiszem, most már meg tudom szokni ezt az elkötelezettséget – csókolta meg Johnnie Alma homlokát. – Jó éjszakát, drága feleségem!
– Jó éjszakát, szerelmem!
***
Tracy nem hitt a fülének, ahogy Mark felidézte a történteket. Könny szökött a szemébe.
– Mark! Nem tudom, mit mondjak. Sajnálom, hogy bántottalak. De Isten a tanúm, nem emlékszem semmire. Szeretlek, Mark. Sosem akarnálak bántani.
– Mi történt veled, Tracy? Könyörögtem, hogy hagyd abba, de mintha meg sem hallottad volna.
– Talán nem hiszel nekem, de nem voltam tudatában, mi történik velem. Csak arra emlékszem, hogy a zuhany alatt álltam. Szédülés fogott el. Kiabálni akartam neked, de nem tudtam. Kijöttem a zuhanyzóból, de aztán teljes homály. Hallottalak sikoltani, de aztán… Csak teljes sötétség.
– Kérlek, Mark! – hajolt oda a másik férfihoz. – Bocsáss meg! Nem tudom, mi történt velem. – Térdre rogyott a másik előtt. – Ha akarod, már holnap elköltözöm.
Mark is feltápászkodott.
– Talán az lenne a legjobb. Legalábbis addig, amíg megtudjuk, mi van veled – suttogta, miközben könny folyt le az arcán.
– A vendégszobában alszom – mondta Tracy. Markra nézett. Azt várta, hogy az majd visszatartja, de ez nem történt meg. Csak felállt, és az ajtó felé indult. – Mark! Sajnálom. – Azzal kilépett az ajtón.
Mark magzatpózba görnyedt, és csak sírt, amíg el nem nyomta az álom.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnetta Green.