Történetek

Eddig történt: Noemí Leone élete sínen van. Nagy nehezen kiheverte élete szerelmének, Ameliának elvesztését, és boldogan él Terrivel és újszülött unokahúgával, a róla elnevezett Noemí Imogene-nel, akiért apja, Noemí öccse, Anthony, nem vállalja a felelősséget, Noemí viszont sajátjaként szereti. Az élet azonban tartogat még meglepetéseket.

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek...

Budapest ékszerboltjait sorra rabolja ki egy profikból álló banda, akiknek ezzel a helyi maffia fejének tyúkszemére is sikerült rálépniük...

Kétségbeesve lapozgattam az útikönyvemet Krakkó zsidó negyedében, elveszettnek éreztem magam. Az épületek gyönyörűen felújítva, tele történelmi emlékekkel, de valami hiányzott: a lakók, akik a házakba otthont álmodtak. A bedekker szerint már nem maradtak héberek a városban: aki túlélte a nácikat, az anticionista kampány során menekült ki Izraelbe a hatvanas években. Nyomasztott az üres város és a fojtogató hőség, hát hálát adtam az Örökkévalónak, amikor egy sarkon megláttam egy fagyizót....

Volt egyszer egy lány aki folyamatosan költözött. Országból országba, városból városba. Új emberekkel, új iskolával, új közeggel ismerkedett meg minden egyes alkalommal, tudva, hogy talán azon az adott helyen sem töltenek el többet egy évnél. De a családjával 15 évesen megtalálta állandó lakhelyét. Apja megállapodott Párizs mellett egy Sévres nevezetű faluban. Ez a lány én voltam.

A következő írás egy készülőben lévő regényem első fejezete. A történetből még nem sok derül ki belőle, inkább csak felvezetése a sztorinak, ami a későbbiekben egy szövevényes maffiatörténet lesz. Az írói stílust érintő bárminemű megjegyzést szívesen fogadok (legyen az akár pozitív, akár építő jellegűen megfogalmazott negatív)

Álmodok. Mint minden kislány. A kislányokkal csak az a baj, hogy hamar felnőnek.

Bitónak egy nagy rönköt használnak, a bárdot pedig egyenesen a mészárszékről hozták. Meg sem törölték mondván, neki már úgy is mindegy. A marhavér éppen csak alvadozott rajta. A kosarat, melybe a lehulló fejet várták, megtöltötték büdös hallal és rohadt paradicsommal....

Nauszikaá - going to return

Régen nem írtam semmit, most ez is csak egy ilyen próbálkozás, hogy vajh' mennyit romlott az elmém állapota...

Nauszikaá voltam. Újjászülettem.

- Akkor megint nekem, a nőnek kell kézbe vennem a dolgokat. Ennyit a férfiakról… – felállt és magára csatolta a szolgálati fegyverét. – Legkésőbb 10 óra múlva kell visszaindulni a hajóra. Ha nem érnék vissza és nem jeleznék, vidd vissza a kompot és tégy jelentést.
- Képes lennél elpusztítani a boldogság lehetőségét is?
- Ez a bolygó nagyobb veszélyt jelent az emberiségre, mint a polipok bármikor… Meg kell szabadulnunk tőlük. Ronda dolog, de ezt kell tennünk.

Láttam rajta, hogy sírni fog. A helyzet is követelte. Elfogott az a furcsa érzés, megint. Tetszett a női gyengeség, hogy tudnak sírni. Szemhéjai kipirultak, pillantásai lelassultak, orra megtelt könnyel. Szipogni kezdett.