Noemí VII. rész 23. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek teljes mértékben kifejtve csak néha-néha, egyébként többnyire csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és átszövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. szeptember 13.
***********************************************************************
Anthony morogva csapta le a telefont. A bankszámláit ellenőrizte le, amiken már csak elkeserítően alacsony összeg maradt. Nagyjából százezer dollárja maradt, ami a hotelszobája borsos bérleti költségét és a szerencsejáték tőkéjét tekintve már csak pár hónapra lehetett elég. Már három hete volt Vegasban, és muszáj volt rögtön kivennie a legjobb szobát a Caesar’s Palace Hotelben. A szobának elég nagynak kellett lennie ahhoz, hogy megfelelő méretű partikat tarthasson.
Sok vakációzó fiatal nő fordult már meg ebben a szobában, lenyűgözve a rengeteg pénztől, ami csak úgy ömlött a férfi kezéből, és a fényűző szobától, Las Vegas legjobb hotelében. Természetesen folyamatosan loholtak utána, hogy minél többet leakaszthassanak róla. Ő viszont vágyott is rá, hogy visszajárjanak hozzá. A szerencsejátékkal már több mint harmincezer dollárt vesztett, a pechszériája pedig csak folytatódott.
Arra gondolt, milyen jó dolga volt, mielőtt Terri képbe került volna, hogy mindent elrontson.
– Az a büdös ribanc – sziszegte. Átfutott az agyán a gondolat, hogy hazamegy, és az apja bocsánatáért könyörög, de ez azt jelentette volna, hogy el kell vennie Territ, ami szóba sem jöhetett. Sosem kötné le magát egy nő mellett csak azért, mert az kipottyantott egy nyavalyás porontyot. Már a kezdetek kezdetétől fogva távol kellett volna tartania magát attól a lánytól. De Terri kihívást jelentett. Keményen dolgozott, hogy elnyerje a lány bizalmát, hogy az a barátjának nevezze őt. Be kellett ismernie, hogy Terri igencsak helyre darab volt, eltekintve ócska ruháitól és kiállhatatlan természetétől. Ó igen. Akarta azt a lányt, de csak azért, hogy egy újabb strigulát húzhasson a noteszébe. Mindig is tudta, meddig mehet el. Amikor a lány születésnapját ünnepelték, és leitatta, tökéletesen elérkezettnek látta az időt.




Utána Terri napokig el sem akarta engedni, csak miután megígérte neki, hogy gyorsan visszajön. Biztosra akart menni a megelőzéssel, és meggyőződött róla, hogy a lány minden nap szedi a pirulákat. Megborzongott, ahogy arra a napra gondolt, amikor Terri elmondta neki, hogy terhes. Mintha egy világ omlott volna össze körülötte, Noemí neve pedig csak még jobban felhúzta őt.
Noemí megölné őt, ha ez kiderülne. Ez volt az első gondolata, ismerve a nővére véleményét az életviteléről. Amikor kihozta őt a börtönből pár hónappal korábban, órákon keresztül üvöltözött vele, Anthony pedig nem mert ellenkezni. Attól a tűztől, ami Noemí szemében lángolt, majdnem a nadrágjába piszkított. Victoria keze Noemí karján volt az egyetlen, ami megakadályozta, hogy Anthony kapjon egy kiadós verést. A nővére igencsak jó erőben volt, vagyis jó eséllyel félholtra is verte volna.
Fel kell hívnia az apját, hogy beszéljen vele az öröksége maradékáról. Legalább tíz millióra számíthatott. Ki kell szednie azt belőle. Bármi áron.
***
Noemí előre dőlt az asztalára, és kibámult az ablakon. Mosoly bujkált a szája szegletében, a tekintete pedig révetegen veszett el a semmiben, ahogy a hétvégére gondolt. Terrivel az egész időt az ágyban töltötték, egymást kényeztetve. Amikor pedig a baba felébredt, vele játszottak.
Halkan felsóhajtott. Nagyon hiányzott neki Terri és Imogene. Hétfőn reggel, amikor munkába indult, sokáig állt az ajtóban Terrivel a karjaiban. Szenvedélyesen csókolóztak, míg Noemí végre képes volt elindulni. Tudta, hogy a lány sem akarta elengedni őt, és csak sokadig próbálkozásra sikerült mindkettőjüknek elszakadni a másiktól.
Noemí sosem hitte, hogy még egyszer érezhet ilyesmit. Ezt a kellemes melegséget a szívében. Amikor a karjai közt tartotta Territ, és az ajkaik összeértek, a testük egymáshoz simult, úgy érezte, mintha képes lenne a legmagasabb hegyre is felrohanni. Lehunyta a szemeit, és felidézte Terri nedves ágyékának ízét. A nyögéseket, amiket az ő nyelvmunkája váltott ki a lányból, és az érzést, ahogy azok a combok a fejére feszülnek, miközben a lány teste megfeszül a kéjtől.
Megrázta a fejét, és kényszerítette magát, hogy visszatérjen a jelenbe. Vett egy mély levegőt. Alig várta már, hogy haza mehessen, és ismét karjaiba zárhassa Territ. Széles mosoly nyúlt el az arcán, ahogy a telefonért nyílt.
Terri a harmadik csengetésre vette fel a telefont, a válla és a füle közé szorítva a kagylót, miközben vizet fröcskölt Imogene teli pocakjára.
– Halló? – mosolygott a lányára, aki hátradőlve bámult fel rá a kis kádból
– Hello! – válaszolt Noemí lágy hangon. Hátradőlt a székében, és lehunyta a szemét. Attól, hogy hallotta Terri hangját, csak még jobban hiányzott neki a lány, ha ez egyáltalán lehetséges.
– Hé! – csillant fel Terri szeme. – Épp rád gondoltam – nyomott egy kis szappant a kezébe, és bekente vele a baba pocakját. Imogene rugdalózni kezdett, nyakig lefröcskölve őt vízzel.
– Jó ezt hallani. Velem is így volt – suttogta Noemí. Megütötte a fülét a víz csobogása a háttérből. – Mit csinálsz?
– Fürdetem a gyereket – jött a válasz. – Teljesen összehányta magát – kuncogott, felemelve a kicsit, hogy a hátát is megmoshassa.
Noemí elfintorította az orrát.
– Örülök, hogy nem voltam ott akkor – sóhajtott. – Csak azt akartam mondani, hogy hiányzol, és hogy meg kell látogatnom a szüleimet, mielőtt hazamennék. Azóta nem láttam őket, hogy a baba megszületett.
– Megértem – mosolygott Terri. – Én is átmegyek, ha Imogene elaludt.
– Ha gondolod, beugorhatok érte, hogy őt is láthassa a nagyszüleit – ajánlotta fel Noemí, holott jól tudta, ha egyszer hazamegy, nem tud majd újra elindulni.
Terri is ugyanerre gondolt, amitől muszáj volt felkacsagnia. Kiemelte a babát a kádból, és bebugyolálta egy törülközőbe, majd elindult vele a hálószoba felé.
– Tudod jól, ha egyszer belépsz a házba, nem fogsz eljutni a szüleidhez. Szóval menj csak, aztán majd látjuk egymást! Miénk lesz az egész este – mondta csábosan, és elmosolyodott, amikor meghallotta Noemí sóhaját.
– Igazad van… Szóval, este látlak, oké?
– Igen – sóhajtott Terri. – Alig fogom kibírni addig.
Noemí elvigyorodott, és letette a telefont. Ismét hátra dőlt a székében, és csak a levegőbe bámult. Paula így talált rá, és mosolyogva rázta meg a fejét, amikor már sokadik próbálkozásra sem sikerült magára vonnia főnöke figyelmét.
***
– Hello, apa! – lépett be Noemí az apja dolgozószobájába.
Thomas felpillantott az asztalán fekvő könyvből. Mosoly terült szét az arcán, miközben felállt, és ölelésre nyitotta a karjait.
– Szia, kicsim! Hogy vagy mindig?
– Minden remek, apa – vigyorgott a nő. – De beszélnem kell veled valamiről.
A férfi aggodalmasan nézett a lányára. Nem tudott kiolvasni az arckifejezéséből semmit. Némán intett az asztal felé, és lányát követve ő is helyet foglalt.
– Miről van szó? – kérdezte kimérten.
Noemí habozva nézett le a térdeire.
– Megint szerelmes vagyok, apa – nézett fel ismét.
Thomas nem tudta biztosan, mit is kellene mondania, de a szája önmagától is mosolyra húzódott.
– És – hajolt előre kíváncsian. – Ki a szerencsés hölgy?
Noemí egy pillanatra összeszorította az ajkait. Kezei megfeszültek a combjain.
– Terri – nyögte ki végül, és gyorsan elfordította a fejét.
Thomas ismét hátra dőlt, és vett egy mély levegőt. Emlékeibe idézte a szilveszteri éjszakát, Terri szülését és Noemí viselkedését. Attól tartott, hogy Noemí érzéseit csak a megváltozott körülmények miatti zavara okozza. Végül megnyalta kiszáradt ajkait, és a szikrázó kékesfehér szempárba nézett.
– Ő is így érez?
Noemí meglepetten nézett rá. Terri sosem adott okot kétségre az iránt, hogy jó ember, és ezt mindenki tudta róla.
– Nem beszélt róla – válaszolta lassan, keresztbe téve a lábait.
– Nem akarom, hogy csalódj.
Noemí bólintott, és kedvesen a férfira mosolygott.
– Apa! Már attól, hogy képes vagyok ismét szeretni… – Egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét. – Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megint így fogok érezni. Nem hittem, hogy egyszer megint úgy fogom érezni, élek.
Thomas bólintott. Könny marta a szemét.
– Tudom – krákogta. Örült, hogy ismét fényt láthat a lánya szemében.
– Ha ő nem szeret viszont, nem tudom, mit teszek. De nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet – futtatta végig ujjait a haján. – Mindabból, ami köztünk történt… – Ismét elhallgatott, és lehunyta a szemeit, hátradőlve a székében. – Nem tudom elképzelni.
– Értelek, Noemí. Biztosíthatlak, tudom, mit érzel. Én is ezt érzem anyád iránt.
– Tényleg! Hol van anya?
– Elment vásárolni a keresztelőre – mosolygott Thomas.
– Keresztelőre? – vonta össze a szemöldökét Noemí. – Erről nekem egy szót sem szóltatok. Megkérdeztétek már róla Territ?
– Még neki sem mondtuk el – rázta a fejét Thomas. – Ismered az anyádat.
– Igen – kacagott fel a nő. – Azt hiszem, rám vár a feladat, hogy elmondjam Terrinek, hm?
Az apja bólintott, mire Noemí nevetve ingatta a fejét, miközben felállt, és az ajtó felé indult. Megállt egy pillanatra, hogy visszanézzen az apjára. Egy pillanatra elbizonytalanodott, de aztán mégis feltette a kérdést.
– Hallottál valamit Anthony-ról?
– Félsz tőle, mi lesz, ha visszajön, igaz? – kérdezte az apja, mire Noemí lassan bólintott. – Nem. Nem hallottam semmit felőle. Legutóbb még Las Vegasban volt, és a kaszinóban szórta a pénzt. Azt hiszem, hamarosan ismét keresni fog.
Noemí összeráncolta a szemöldökét.
– Honnan tudsz erről?
– Marthától. Úgy gondolta, jobb, ha felkészülök a hívására – sóhajtott a férfi.
Noemí lassan bólintott.
– Caesar biztos tartja vele a kapcsolatot… De most megyek, apa. Mond meg anyának, hogy csókoltatom!
– Rendben, kicsim! Holnap találkozunk.
– Igen – válaszolta Noemí, és kilépett az ajtón.
***
– Már megint itt tartunk, hm? – fintorította el az orrát Terri, miközben lehúzta a piszkos pelenkát a kislányáról. Ez a gyerek egy valódi pelenkapiszkító gépezet volt. Terri folyton panaszkodott Travisnek, de a férfi megnyugtatta, hogy ez normális Imogene korában. A fiatal anya lemosolygott tágra nyílt szemekkel nézelődő porontyára, majd vakon előkeresett egy tiszta pelenkát.
– Gyönyörű szemeid vannak, Imogene. Egyszer majd olyanok lesznek, mint Noemíéi – suttogta.
Miután végzett a baba tisztába tételével, gyengéden a karjaiba vette őt, és kiment a nappaliba, ahogy leroskadt a karosszékbe. A dohányzóasztalon nyugvó rajztáblája után nyúlt, és elővette a ceruzáját. Vetett egy pillantást szunyókáló kislányára, és gyorsan elkezdte felvázolni a képet. Nem sokkal később kulcs csörgését hallotta az ajtó felől. Felemelte a fejét, és kicsit feljebb húzta a takarót az alvó Imogene-en.
Noemí egyik karját a háta mögött tartva lépett be a lakásba, és a lábával csukta be az ajtót.
– Hello! – suttogta, a halkan szuszogó gyerekre pillantva.
– Hello – állt fel Terri, tekintetével Noemí arcát tanulmányozva. Vett egy mély levegőt, és érezte, a szíve egyre hevesebben dobog, ahogy Noemí közelebb lép hozzá. Csak a nő száját bámulta, emlékezetébe idézve, mit műveltek azok az ajkak a testével.
Noemí a lány ajkaihoz nyomta a sajátjait. Lassan és mélyen csókolóztak. Beszívta a lágy rózsaillatot, ahogy az arcuk eltávolodott egymástól. Érezte, ahogy Terri is a levegőbe szimatol, mire mosolyogva előhúzta a virágot a háta mögül.
Terri sűrűn kapkodta a tekintetét Noemí és a virágok között. Remegő kezekkel nyúlt felé, miközben a szíve majd kiugrott a helyéről, és csukott szemmel beszívta a virágok illatát.
– Mindjárt visszajövök – nézett fel Noemíre. – Vízbe kell tennem őket.
A nő bólintott, és leült szendergő unokahúga mellé.
– Annyira szeretlek, Imogene. És szeretem az anyukádat is. Remélem, ő is viszont szeret engem – suttogta, végigcirógatva az összezárt apró öklöket a mutatóujjával. Amikor Terri visszatért, felállt, és lerúgta a cipőjét, az övét bontogatva közben.
Terri a fél szemével őt nézte, miközben a dohányzóasztalra tette a vázát. Tett egy lépést hátra, majd Noemí felé fordult.
– Hogy vannak a szüleid? – lépett oda a nőhöz, és elkezdte kigombolni az ingét.
– Remekül – vágta rá Noemí. Élvezte a lány érintését. – De beszélnünk kell az anyámról.
– Valami baj van vele? – nézett fel rá Terri.
Noemí felnevetett, és megrázta a fejét.
– Nem. Csak szerettelek volna figyelmeztetni, hogy anyám a hátad mögött szervezkedik – szorította meg gyengéden a lány vállát.
– Miről beszélsz? – hunyta le a szemét Terri. Élvezte, ahogy a nő masszírozza a vállát.
– Anyám épp Imogene keresztelőjére vásárol be – suttogta Noemí, miközben előre hajolt, hogy megcsókolja a lányt.
Terri felnyögött, és átkarolta a nő derekát.
– Keresztelő – suttogta Terri, amikor a követelődző ajkak elengedték a száját, és áttévedtek a nyakára. – Nem tudtam, hogy a családod ennyire vallásos – nézett Noemí vágytól csillogó szemeibe.
– Nem is – kuncogott a nő. – De ez hagyomány – húzta végig az ujjait a lány haján, majd ismét megcsókolta.
***
Az ágyba vetették magukat, és Noemí a lány kitárt karjai közé csusszant. Épp csak befektették az öntudatlanul alvó Imogene-t a bölcsőjébe, a nő pedig reménykedett, nem ébred fel egyhamar. Felsóhajtott attól az érzéstől, ahogy a lágy bőr az övéhez préselődik. Terri átölelte a nyakát, és közelebb húzta magához.
– Kérdezhetek valamit? – lehelte, a hátára lökve a lányt.
– Mi az? – morogta Terri, Noemí nyakához nyomva az arcát.
– Mi volt a másik ok, amiért eljöttél hazulról? – kérdezte halkan. Ez a kérdés már hónapok óta foglalkoztatta.
– Muszáj tönkretenned a pillanatot? – próbált elhúzódni Terri, de a nő nem engedte el.
– Nincs szándékomban, de, amilyen közel kerültünk már egymáshoz, szeretném tudni… Nézz ránk! Itt fekszel velem meztelenül. Hagytad, hogy olyasmit tegyek veled, amit korábban még elképzelni sem tudtál. Mi kell még ahhoz, hogy valaha is megbízz bennem?
Terri egy pillanatra csak bámult rá, majd felsóhajtott.
– Igazad van – mondta, a nő legnagyobb meglepetésére. – De akkor is tudod, hogy kell tönkretenni a pillanatot.
Noemí felnevetett, és megcsókolta a lány homlokát.
– És azt is tudom, hogy hozzam vissza. Bízz bennem! – kacsintott. – Szóval? El akarod mondani? – váltott ismét komoly hangszínre.
Terri bólintott, és ismét Noemí vállába temette az arcát. Egy hosszú pillanat után beszélni kezdett.
– Amikor tizennégy voltam, Kevin, a legfiatalabb bátyám megpróbált megerőszakolni.
Noemí megfeszült, ahogy a düh perzselő tűzként áramlott az ereiben.
– Csontrészegre itta magát – folytatta Terri, lehunyt szemekkel idézve fel a pillanatot. – Azelőtt kedves volt velem. Számtalanszor kiállt mellettem apánk és a bátyáink ellen. Sokat beszélgettünk és játszottunk együtt gyerekkorunkban. Azon a napon azonban a bátyáink magukkal vitték őt és leitatták.
Noemí némán hallgatta, nyugtatólag simogatva a lány hátát.
– Tántorogva jött haza, és egyenesen a szobámba jött. Felkapta a vizet, amikor nem engedtem, hogy megöleljen. Apánk sokat beszélt neki a férfigyűlölőkről, meg a melegekről, és hogy hogyan kell „kikúrálni” őket… No igen. Szerinte egy jó baszás mindenre orvosság – zihálta a lány elhaló hangon.
– Az a szarházi – sziszegte Noemí, szorosan magához ölelve szerelmét.
– Ez ment nagyjából hét évig. De többnyire túl ittas volt ahhoz, hogy bármit is el tudjon érni – folytatta Terri, végigfuttatva egyik kezét Noemí oldalán. – De az utolsó alkalommal majdnem sikerült neki. A fél ruhámat letépte, mire sikerült elérnem egy vázát, hogy a fejéhez vágjam. Magamhoz vettem valamennyi pénzt apánk széfjéből, és soha többé nem néztem vissza.
Noemí magához ölelte a remegő testet, és megcsókolta a feje búbját. Amikor Terri felemelte az arcát, szájon csókolta.
– Annyira sajnálom – suttogta fátyolos hangon.
– Miért? – nézett rá Terri zavarodottan.
– Az öcsém is ugyanezt tette veled, nem igaz? Csak feltűnik, és nem áll meg, amíg nem éri el, amit akar.
– Én sem tiltakoztam – rázta a fejét Terri. – Talán legbelül én is akartam.
– Részeg voltál – ellenkezett Noemí. – Ne mentegesd őt! Mindig csak az kell neki, ami nem az övé, ha pedig már ráunt, elhajítja.
Terri felült, és megérintette a nő arcát.
– Úgy beszélsz, mintha felcsinált volna – suttogta. – De ha ez nem történt volna meg, most nem lennék itt veled, és Imogene sem lenne.
Noemí is felült, és kezei közé vette a lány arcát.
– Tudom – suttogta, és Terri szemébe nézett. – De milyen áron?
– Nem számít – merült el Terri azokban a csodálatos kék szemekben. – Túl kell lépni a múlton, a jövő érdekében. Imogene érdekében.
Noemí lassan elmosolyodott, és vett egy mély levegőt.
– Ha még egyszer meglátom őt, szétverem a fejét – szűrte a fogai között.
Terri bólintott, hozzá bújt, és átölelte a nyakát.
– Ahogy gondolod – sóhajtott, miközben a nő is átkarolta őt. – De most nem akarom, hogy rá gondolj. Most egészen másra vágyom.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Samantha Ahrens alias Noemí Leone.