Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Felmegyünk a szobánkba, az este nagy részét Harry kidumálásával töltjük, és megnézünk pár csöpögős filmet, meg egy-két horrort. Aztán leterítek pokrócit, rátesszük a hálózsákokat, ki- ki a sajátjába bújik, és különböző horror történetekkel ijesztgetjük egymást. Közben a pattogatott kukoricát zabáljuk, de egy idő után mindenki félni kezd egy kicsit. Úgy döntünk lefekszünk, hisz a csajok még holnap is itt alszanak...
A Trantor 9-es kolónia lázadt fel legelőször az Imperátus igazságtalan politikája ellen. Több támadást intéztek a plané-ta ellen, de valahányszor elmente egy flotta, alig tért vissza pár hajó. Érdekes módon mindenféle érdekviszony nélkül álltak át a lázadók és az igazság oldalára. De mióta feltűntek a „fe-kete lovagok”, azóta vészjóslóan megemelkedtek a veszteségek. A legjobbak estek el a sokszor reménytelennek tűnő harcokban, az L.E. Vezetősége már-már letett az Új-Föld és a kolóniák...
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!- Hangjában nincs bosszú, vagy sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra...
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra...
- Miért nem beszélgettek? - kérdezte a fiútól ez haverja.
- Csak - hangzott a válasz.
- Szerintem, kedvel téged…
- Lehetetlen. Idősebb nálam. Hagyj békén.
És eltelt egy újabb hét.
Most a lánytól kérdezte valaki:
- Miért kerülöd?
- Mert így akarom - fordult el a kérdezett...
- Csak - hangzott a válasz.
- Szerintem, kedvel téged…
- Lehetetlen. Idősebb nálam. Hagyj békén.
És eltelt egy újabb hét.
Most a lánytól kérdezte valaki:
- Miért kerülöd?
- Mert így akarom - fordult el a kérdezett...
Egy szép napon úgy döntöttem megtanulok repülni.
Persze tudom én azt, hogy ez nem úgy megy, - mint ahogy jobbára semmi az életben – hogy csak elhatározom és kész. Azzal is tisztában vagyok, legyek akármilyen zsenge korú is, hogy a vállalkozás az életemre is veszélyes, nem, már nem vagyok olyan gyermek, hogy sérthetetlennek higgyem magam...
Persze tudom én azt, hogy ez nem úgy megy, - mint ahogy jobbára semmi az életben – hogy csak elhatározom és kész. Azzal is tisztában vagyok, legyek akármilyen zsenge korú is, hogy a vállalkozás az életemre is veszélyes, nem, már nem vagyok olyan gyermek, hogy sérthetetlennek higgyem magam...
A vérmocskos újszülött elhallgat. Feléd fordul és azt súgja: "Keresd a számot." Nem látszik a falon a gondolata. Az arcuk néma sikoly. Köréd gyűlnek és figyelnek. Az oltárról a lány felkel. Az árnyék a szoba sarkában megmozdul. A jelek összeállnak...
Hiába erős hangom, alig pár sort tudtam végigénekelni. Hangom elhalkult, majd elcsuklott. Csalódottan ültem le a kemény priccsre. Ha bárki rámnézett volna, csupán egy megkeseredett, kiégett ember hajlott hátát, lehorgasztott fejét, gondtól csüggedt vállát látta volna csak. De senki nem nézett be a rácsokon, az énekhang is pillanatokon belül elhalt...
Munkára kéne fognom azt a barmot… De hát nem árthatok a jó hírének, rajtam kívül mindenki a Főnököt hiszi benne, én meg csak, be kell vallanom bármennyire is fáj, a segítségével maradhatok életben. De hát miért is írok meg mindent? Mert kéne egy kis suska.
Egy csöppnyi mellékjövedelem. Minden befolyó pénzt a Pokol bővítési munkálataira költöm, sajnos...
Egy csöppnyi mellékjövedelem. Minden befolyó pénzt a Pokol bővítési munkálataira költöm, sajnos...
A démont ember idézi, és az idézőt szállja meg. A lelked gyengesége és a tehetetlenség szüli meg. Először csak azt veszed észre, hogy van a lelkedben egy tövis. Majd megérzed magadban a hatalmat: hogy nincsenek korlátok, és amikor bántanak, a tüske minden rezdüléséből fakadó, beléd fecskendezett méreg hatalmat ad, és bármire képes vagy általa. És nem is vagy tudatában, hogy a démon lassan részeddé válik, és eluralja gondolataid, hogy te, aki voltál, mély álomba szenderedsz, és eltűnsz...
És bevillan és átjár akár a jeges szobalevegő, a kép a kocsiból, a délutáni, hogy milyen most ott, milyen ez az érzés minden nap. És hol a kutya ilyenkor.
Nem és nem, én ki nem kelek innen, biztos, hogy úgyse tudnék… félálombéli hülyeség…aludni tovább, nem emlékezni. Nem a hülye képre, nem, hanem semmire. Visszaakarom kapni a semmit...
Nem és nem, én ki nem kelek innen, biztos, hogy úgyse tudnék… félálombéli hülyeség…aludni tovább, nem emlékezni. Nem a hülye képre, nem, hanem semmire. Visszaakarom kapni a semmit...