Délután négy óra múlt. A zeneiskola bőrfoteljainak egyikébe süppedve igyekszem elsajátítani néhány fontosabb kifejezést egy unalmas operaelemzésből: utolsó vizsgámra készülök.
Egy fiú és egy lány velem szemben élénken beszélgetnek. Barátok. A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom. Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül.
Egy korukbeli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki. A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi:
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!- Hangjában nincs bosszú, vagy sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra.
Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-13 00:00:00
|
Történetek
Mikor már teljesen megmerett, kigomboltam a nadrágját és elővettem az óriási farkát! Nyengéden elkezdtem a nyelvemmel dédelgetni. Ő közben a melleimet kezdte simogatni. Majd a makkjához érintettem a mellbimbóimat és a faszát kezdtem dögönyözni a melleim között, úgy, hogy még a golyói is összezsugorodtak a kéjtől...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-15 00:00:00
|
Történetek
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
Hozzászólások
Ez pont ennyi. És... nos, talán nem az elgondolkoztató szó ide a megfelelő. De, tulajdonképpen az. Mert ezen lehet akár mosolyogni is, akinek a kamaszkora jut róla eszébe... de amikor az ember benne van, nem nagyon nevet rajta. Sok ember sebződik meg ilyesmi miatt, sokan nem őszinték magukhoz, félnek, és ezzel elveszítik a lehetőséget a szerelemre. És egynémely esetben a veszteség feletti fájdalom az álmokban is visszajár. Pedig csak annyi kellett volna, hogy nem nevetni, hanem a másik szemébe nézni, esetleg megsimogatni a kezét. Megjött volna a válasz, méghozza úgy, hogy csak nyerni lehetett volna.
Szöszke imádom a verseid, és a prózáid is, de nem azért, mert a tieid a legjobbak, amik itt megjelennek. Mert az nem igaz, legalábbis még. De nálad érzem, hogy teljesen beleadod a szíved abba, hogy írsz. Semmi fárasztó cikornya, művészkedés, hatásvadászat. Még ha közhelyes a történet, akkor sem. Egyszerűen lélekmelengető téged olvasni. Több olyan íróra lenne szükség, mint te.
Örülök neki,hogy leírtál engem...tudom,hogy nem ismersz,mégis mintha csak magamat látnám a történetben,főleg az utolsó mondatokba..."hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj".Sajnos ez az egyikük én voltam...sajnos beleszerettem az egyik legjobb barátomba...
Gratulálok,nagyon szépre sikerült!
Pusy
Ancs@@