Délután négy óra múlt. A zeneiskola bőrfoteljainak egyikébe süppedve igyekszem elsajátítani néhány fontosabb kifejezést egy unalmas operaelemzésből: utolsó vizsgámra készülök.
Egy fiú és egy lány velem szemben élénken beszélgetnek. Barátok. A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom. Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül.
Egy korukbeli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki. A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi:
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!- Hangjában nincs bosszú, vagy sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra.
Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-08 00:00:00
|
Történetek
Már lassan közel voltam hogy elélvezzek, ekkor ő hatalmasokat kezdett el szívní a makkomon, én azonnal elélveztem, bele a szájába, a kis édes annyira szívta a farkam hogy jó sokat kiszivott belőle. A kis szája tele volt a fehér nedüvel, majd lenyelte, és azt mondta hogy isteni volt, még soha nem élveztek a szájába...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-17 00:00:00
|
Történetek
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Hozzászólások
Ez pont ennyi. És... nos, talán nem az elgondolkoztató szó ide a megfelelő. De, tulajdonképpen az. Mert ezen lehet akár mosolyogni is, akinek a kamaszkora jut róla eszébe... de amikor az ember benne van, nem nagyon nevet rajta. Sok ember sebződik meg ilyesmi miatt, sokan nem őszinték magukhoz, félnek, és ezzel elveszítik a lehetőséget a szerelemre. És egynémely esetben a veszteség feletti fájdalom az álmokban is visszajár. Pedig csak annyi kellett volna, hogy nem nevetni, hanem a másik szemébe nézni, esetleg megsimogatni a kezét. Megjött volna a válasz, méghozza úgy, hogy csak nyerni lehetett volna.
Szöszke imádom a verseid, és a prózáid is, de nem azért, mert a tieid a legjobbak, amik itt megjelennek. Mert az nem igaz, legalábbis még. De nálad érzem, hogy teljesen beleadod a szíved abba, hogy írsz. Semmi fárasztó cikornya, művészkedés, hatásvadászat. Még ha közhelyes a történet, akkor sem. Egyszerűen lélekmelengető téged olvasni. Több olyan íróra lenne szükség, mint te.
Örülök neki,hogy leírtál engem...tudom,hogy nem ismersz,mégis mintha csak magamat látnám a történetben,főleg az utolsó mondatokba..."hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj".Sajnos ez az egyikük én voltam...sajnos beleszerettem az egyik legjobb barátomba...
Gratulálok,nagyon szépre sikerült!
Pusy
Ancs@@