Történetek

- Engedje meg, hogy bemutatkozzam – kezdte, kissé zavartan, feszengve, mint akinek szokatlan, hogy udvariasan kell viselkednie egy egyszerű újságírónővel – Lev Mehlisz vagyok a Pravda főszerkesztője. Én vagyok ezért az interjúért a felelős. Remélem, tudja, hogy kivételes helyzetben van. Sztálin elvtárs biztonsága érdekében idáig egyetlen újságírót sem engedtünk a közelébe, még oroszokat sem. Remélem, megérti az aggodalmunkat, rengetegen akarnak az életére törni...

- Nem értitek? – csendült lemondóan Muriel néni hangja. – Nem fogjátok fel mit jelent, hogy minden egyes elnyelt lélek után kijön valami a dementorból? Egyetlen apró érzés, a jóság egy picike szikrája, de valami mindig visszajön a lélekből, akármilyen romlott is volt az illető, akármilyen borzalmakat is vitt véghez életében. A jóság mindenkiben ott van, mindenkiben megvan az a valami, amitől többé válhat, amitől többé válhatna…

Két fiú közeledett: András és Zoli. Nyílt titok volt, hogy András a leghelyesebb, legizmosabb, legmenőbb és legbeképzeltebb srác az egész suliban. Virág iszonyodott tőle, nem bírta a társaságát és menekült, ha meglátta. Nem akart egy ilyen minden - kislány - bálványa fiú társaságában megfordulni...

Az egyik „laboros”, Vyno szakértő mozdulattal tekerte le a hangtompítót az automata csövéről. Pár pillanattal ezelőtt csak egy tompa puffanás jelezte, hogy megszabadította az anyát az összes kíntól, ami az életben még rá várt volna. Nem volt szükségük tanúkra ehhez a szigorúan titkos kísérlethez. Persze nem tudhatta előre, hogy még így is hiba fog csúszni számításaiba...

A furcsa „hajó” már csak párszáz méterre lehetett, amikor hirtelen egy zöld fény csapott ki belőle! A zöld fény hihetetlenül forró lehetett, mivel a hópelyhek a közelében rögtön esőcseppeké váltak. A fiúk fel se fogták a zöld fénysugarat. A fénysugár most elérte elvileg célját. 2-3 másodperc alatt. Belecsapott az egyik sátorba. A hőhullámhatás meglökte a fiúkat és estek egyet a kemény jégen...

- Elnézést, hogy így rákérdezek, de bántja valami vagy csak szimplán részeg? - a mosoly nem tűnt el, csak elfordult. Közben a szák támlájára került az enyhén rózsaillatú, elegáns kabátka.
Zsófia nem válaszolt. Minek? Mária szó nélkül elvette a poharát és finomkodva beleszippantott...

Ami végül bekövetkezett, sokkal rosszabb volt, mint amit vártam. Ancsa egy tucat vadidegen embert vonszolt fel az utcáról. Ehhez még társult az ismeretlen Bianka és a barátai. A bútorok öt percen belül elhagyták eredeti helyüket. A lejátszóból hatalmas hangerővel szólt valami zene, nem emlékszem rá pontosan, hogy mi...

Voldemort nem számított ebből az irányból támadásra, a Harry pálcájából előtörő zöld fény eltalálta a mágust. Ron és Voldemort teste egyszerre ért a padlóra. Harry kezéből kiesett a pálca, fejéből minden gondolat kitódult, de belsejét elárasztotta valami mérhetetlen kín. Tompán, halotta távolról, ahogy Hermione felkiált, látta, hogy a nő férje teste felé borul. Harry tudta minden gondolatának tisztának kell lennie, még meg kell tennie valamit...

A nap már régen lement a házak mögött. A sötét utcákat megvilágítják a házakból kiszűrődő fények. A kihalt utcán csak valaki siet, összehúzott kabáttal. Egy lány, aki egy levelet szorongat jéghideg kezében. Hátát egy hatalmas hátizsák díszeleg, zsebeiben egy vonatjegy, ki tudja hová, csak el a városból...

Este felé furcsa, halk sípolásra ébredt. Ő ezt úgy hívta: a csend hangja. Ha nagyon csend volt, egy idő után mindig ezt hallotta. Érdekes volt, hogy most erre a hangra ébredt fel, hiszen ez nem is valódi hang, hanem valami, ami talán csak az ő fejében van...