... Egyedül volt otthon. Betegvolt, gyenge és fáradt, de nem bírt volna elaludni. Ahhoz túl sok minden nyomta a gondolatait. Magányosnak érezte magát, elhagyatottnak. A szíve közben teljesen üres. Nem érzett mást, csak az egyedül lét unalmas, kínzó magányát. Úgy vágyott rá, hogy valaki vele legyen, gyengéden magához szorítsa és simogassa az arcát, közben nyugodt mosolyt vessen felé és halkan suttogjon a fülébe. Csak érezze, hogy ott van mellette, szereti és vigyáz rá...
Olyan szürke volt minden, és egyhangú. Ő feküdt az ágyon, lehunyt szemmel, s várt, hátha eléri az álom. De az nem jött. Csendes, meditáló nyugalmából a csengő riasztotta fel. Először úgy gondolta nem nyit ajtót, s nem is tette meg. Úgy tíz perc múlva egy fekete árnyék elsuhant az ablak előtt. Biztos megunta a várakozást, s tovább állt. A lány még sokáig gondolkozott, s aztán a ház némasága, s a távolban duruzsoló hangok elaltatták.
Este felé furcsa, halk sípolásra ébredt. Ő ezt úgy hívta: a csend hangja. Ha nagyon csend volt, egy idő után mindig ezt hallotta. Érdekes volt, hogy most erre a hangra ébredt fel, hiszen ez nem is valódi hang, hanem valami, ami talán csak az ő fejében van. A sötétben felvillant egy szempár. Akkor tudta eldönteni, hogy az kint van, mikor a szeme végre megszokta a sötétet. Sokáig nézte. Olyan érzéki szempár volt, úgy világított a sötétben, és tiszta vágy égett benne. Ismét csengő. A lány ajtót nyitott, és beengedte az ismeretlen férfit. Nem látta az arcát, csak azt a tüzes szempárt. A férfi átkarolta a lány derekát és lágyan megölelte. Az ajtó bezárult mögöttük.
-Vágyom rád! - suttogta nagyon halkan a férfi.
A lány tehetetlenül viszonozta az ölelést, és hagyta, hogy a férfi az ágy felé sodorja...
Ott feküdtek egymás mellett, szorosan, összesimulva s egymás hátát simogatták. A férfi védelmezve, féltően szorította magához a lányt, s az békésen elaludt mellette...
Reggel hideg fuvallat járta át a lány testét. Arra vágyott, hogy a férfi felmelegítse, de ő már nem volt ott. A magány újra elöntötte a szívét, s a csend hangja újra megszólalt...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-06
|
Egyéb
Szomjas az éj, mint torkos vadak,<br />
patakhoz járulva megrontanak.<br />
Mély, puha árnyék,...
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások