Történetek

Amikor egyszerre szeretnéd a pokolba lökni, és a mennyekbe emelni. Nem akarod eltiltani a világtól, de a féltékenység őrült forgataga fog el, ha egy lány ránéz. Szíved szárnyal egy pillantásától, de ha másra néz, szárnyalása szabadesésbe vált...

Mikor ez nem volt neki elég, keze vénuszdombom felé vándorolt. Előbb a farmer felszínén simított végig, majd az alatt. Amivel ott találkozott, az egy tüzet fogott kertésznyírta bozótos volt. Ezen felbátorodva finoman beleharapott nyakamba, és kigombolta nadrágomat. Merészen benyúlt, a kerten túlra, a rózsáig, mely már ontotta magából nektárját, és várta az ő méhét. Ujjhegyével megérintette a szirmokat, és ekkor aktivizálódtam...

Szinte mindene be volt kötözve, már csak a feje hiányzott, amit viszont szinte szétszakított a fájdalom. Soulness felnyögött, és megmarkolta az ágy keretét, behunyta a szemét. Érezte a hideg veríték átjárja testét, végigzongorázik a gerincén, majd mint egy utolsó elhagyott dallam tűnik el. Megborzongott. Érthetetlen gondolatok bomladoztak ki a fejében, amit saját maga sem értette őket...

- Szia. – köszön a srác és ajkán szép mosoly, ül, amint kirázza hajából a havat. – Már vártam mikor ülsz ki ide.
- Mi vagy? Tán rémlátomás vagy szellem? – kérdezi Josh ijedten, mire a „rém” elneveti magát és leül a zavart srác mellé. – Nem. Jake-nek hívnak, te meg Josh vagy, ha nem tévedek. – arcán még mindig szép, bátorító, meleg mosoly...

- Nem- felelte a kis hangocska Lara fejében. - Körültekintőbbnek kell lenned. Nem hagyhatsz nyomot az életben. Ha egyszer igazi, sötét céljaid vannak...Akkor igazán meg kell szerezned hozzá a Minisztérium támogatását. Ott kell állást vállalnod, és fogadni a galleonokat. Olyan személyiségnek kell, hogy tekintsenek, akiről soha semmi rosszat nem tudnának elképzelni. Enélkül nem megy...

- Tudod a szerelem nem a felkínálkozásból áll… De azért köszönöm… - Kezdte el simogatni Victum selymes bőrét. – Ezek a szavakba sűrített vallomások kimerítenek minden szerelmes érintést… Most viszont pihenned kell, mert fáradt vagy, és én is…

Érzem, hogy nem vagy itt. Felismernélek a szagodról, a beszédedről, mindenről, ami csak valaha megérintettél. Igen, ennyire szeretlek. Maró kétségek gyötörnek. Hirtelen villám csap belém. Megtudom, hogy Veled most valami borzalmas dolog történt. Egy tőr...a döfést én is magamban érzem. A fájdalom elvakít. Összeesem...

- Elegem van belőled Soulness… - A billentyűs könnyezve sétált hazafelé, mikor visszanézett. Soulnesst pillantotta meg, amint lélekszakadva rohan felé. –Soulness látni sem bírlak! –Megszaporázta a lépteit, de késő volt. Soulness belemarkolt a fiú vállába, aminek következtében elsodorta, és mindketten az éppen ott lévő padra estek. Micha fel sem fogta mi történt, csak arra lett figyelmes, hogy barátja ölében van...

Abban a pillanatban semmivel nem törődve belevágta a férfi nyakába a metszőollót. Olyan erővel tette, hogy átszakította a nyak túlsó felén a bőrt. Hirtelen mozdulattal kis is kirántotta a „fegyvert” s vele együtt egy kisebb húscafatot is. A számára idegen, barna hajú férfi a földre zuhant, s pár pillanatig tartó rángatózás után megpróbálta magát elvonszolni a telefonig. Brad nem hagyhatta ezt így, még egyet beleszúrt a férfiba...

- Na hagyd abba a hízelgést… - kuncogott Mia, miközben finoman eltolta a gitáros arcát. –Ezzel most csak azt éred, hogy…
- Mit?
- Hogy egész éjszaka téged foglak nézni. – Mia átölelte a fiút, mikor megszólalt a csengő...