Pekingi éjszakák-II.fejezet

- Miért nem teszem meg? Elszökhetnék, bármikor. Lophatnék pénzt, vagy akár...egy sima bebűgyűtőbűbájt is.
- Nem- felelte a kis hangocska Lara fejében. Ismét éjszaka volt, Lara ismét fázott, de most jobban.
- Legalább lehet vagy minusz hat fok - gondolta Lara. - Furcsa, hogy nem fagytunk még meg.
A lány erős késztetést érzett rá, hogy felálljon és elmenjen.
- Nem- felelte a kis hangocska Lara fejében. - Körültekintőbbnek kell lenned. Nem hagyhatsz nyomot az életben. Ha egyszer igazi, sötét céljaid vannak...Akkor igazán meg kell szerezned hozzá a Minisztérium támogatását. Ott kell állást vállalnod, és fogadni a galleonokat. Olyan személyiségnek kell, hogy tekintsenek, akiről soha semmi rosszat nem tudnának elképzelni. Enélkül nem megy...
- Hiszen a Halálfalóknak is van pár beépített emberük. Én viszont nem dolgozom Voldemortnak. Egyedül leszek, és megölöm, ha kell.
- Oktalan próbálkozás- gondtolta Lara. - Nem lesz se...
Larát gondolatmenetéből egy hang riasztotta fel. A leány fülelt, és beszédet, valamint léptek dobogását hallott.

- Igen, leányok dolgoznak nálam- mondta egy hang, munkaadójuk hangja.
- Remek.
- Kiválasztom közülük a szebbeket, és...
- Igen. Ezt fogja tenni.
- Holnaputánra hozom őket.
Pennasercegés hallatszott.
- Parancsoljon, a cím- mondta az ismeretlen hang.- Ide jöjjön, várom.
Azzal az ismeretlen elment, és munkaadójuk belépett a szobába.
Lara alvást színlelt. A mester benézett, majd kiment, és rengeteg férfimunkással tért vissza. A lányokat egytől egyig átvitték valahova máshova. Hogy hova, aról Larának fogalma sem volt.