G.O.D 62

62. Béküléssel vegyült veszekedés

Mia nem idegeskedett. Már megszokta Soulness szokásait, hogy a fiú olyakor éjszakákat kóborol Stockholmban anélkül, hogy bárkivel is tudatná hollétét. Össze sem vesztek, tehát nem igazán kellett volna aggódnia. Mos valahogy mégis szorongott, és percenként az órára pillantott. Lassan már félt tizenegy volt, és Soulness még csak hírt sem hallatott magáról.
„Talán történt valami…” –Tekintett ki Mia az ablakon. Szőke haja hátrafogva simogatta nyakát, bár néhány ellenkező tincsnek sikerült kibújnia a gumi szorítása alól, és szabad utat nyert hogy végigsimíthassa a lány puha rózsás arcát. „ Akkor biztos szólnának…” – A hasára nézett. –Most amúgy sem lehet idegeskednünk… Soulness sohasem bocsátaná meg magának ha valami baja lenne a babának… - Ekkor megkattant a zár, Mia hirtelen felkapta a tekintetét. Micha lépett be az ajtón majd behúzta Soulnesst is. Miának elállt a lélegzete is.

- Soulness… - Lesápadva pattant fel, és rohant a fiúhoz, hogy a gitáros majdnem felbukott.
- Hééé… Soulness átkarolta a lányt. –Élek… Hallod? –Mia könnyező tekintettel nézett rá.
- Mi a fenét műveltél már megint...?
- Öööö… - Soulness zavartan Michára tekintett, aki elmosolyodott. –Úgy volt hogy…
- A barátod megnézte mi történik, ha elüti egy autó…
- Micsoda?! –Mia lábából kifutott minden erő, és ha Soulness nem tartja biztos hogy kiszalad a lába. –Orvos látott már?!
- Látott… - Mosolyodott rá a fiú. - Nyugodj meg… Túlélem…
- De meg is halhattál volna! –Mia szája remegni kezdett.
- De nem haltam… - Soulness visszaültette a lányt, és megcirógatta az arcát. –Jól vagyok…
- Micha… - A lány vészjóslóan tekintett a billentyűsre, aki ártatlan arccal nézett vissza rá.
- Most meg mi van?
- Nem úgy volt, hogy vigyázol rá? Amilyen szeleburdi még a végén tényleg…
- Ti testőrgárdát szerveztetek!? Mi vagyok én?! Óriás bébi!?
- Mi nem csak…
- Az istenit! Mi vagyok én!? Tudok én vigyázni magamra is…
- Soulness higgadj már le! –Micha ránézett a fiúra.
- Az látszik … - Jegyezte meg csöndesen Mia. – Egy 23 éves ember …
- 24! –Válaszolta epésen Soulness. - 24! 16 évesen még jó ha vigyáznak rám, de ennyi idősen…
- Na itt hagyd abba… - Nézett rá szemrehányóan Mia. – Mi csak azt akarjuk hogy ne nyírd ki magad…
- Kinyírni… Én?! Magamat?! Megőrültetek?

Micha, és Mia sokatmondóan ránéztek, mire Soulness feladta. Leült a székre, a lány mellé, és megfogta a kezét. Komolyan szemébe nézett.
- Soha többé ne aggódj értem! –Közelebb ült a lányhoz. –Soha többé… - Zöld szemeivel egyenesen beletuszkolta a parancsot, Mia gyenge lelkébe. A gitáros Michára nézett. - És ez rád is vonatkozik Micha! Ne aggódjatok… Majd csak túlélem valahogy… Hogy aztán végleg meghaljak… - Fejezte be halkan a mondatot, mire érezte a lány a ruhájába markol. - Oh… Mia … ne sírj kincsem! - Rögtön átölelte a lányt. - Nem mondtam semmit…
Mia előtt nem soha nem emlegette közelgő halálát. A lány mindig sírni kezdett, és szinte hosszú órákba tellett mire Soulness megvigasztalta. Most ezzel szemben kicsúszott a száján, ez viszont végleges hibának számított. - Mia … Tudod hogy úgy is ez lesz a végem… - Magához szorította a lányt. - Édes szerelmem… - Simogatni kezdte Mia haját, néhány szállat az ujjára tekerte majd eleresztette. –Hülyeségeket beszélek…
- Valahogy mindig ezt mondod… - Mia csöndesen elengedte, és visszaült. Soulness felsóhajtott. Még egy olyan makacs, és érzékeny teremtést nem látott mint Mia.
- Valahogy mindig ezt csinálod! – Soulness felállt. –Kikísérem Michát, aztán szeretnék veled beszélni! Komolyan!
- Akkor megyek is… - Micha ránézett a lányra, aztán Soulnessre. A két fiú kiindult, és Mia egyedül maradt.
„Bolond a kedves..” –Nézett Soulness után Mia.

- Azért nem kellene ennyire megrémisztened minket Soulness… - Nézett rá Micha a fiúra. Fogalma sem volt róla, mi következik most. De mikor Soulness feltünő csöndességgel felé fordult, és vett egy mély levegőt, már érezte, hogy ez nem lesz egy szokványos beszélgetés.
- Miért kell nekem mindig azt csinálnom, amit ő vagy amit ti akartok !?!?! –Tört ki hirtelen a gitáros. Haja ide oda ácsingózott, hangja pedig idegesen remegett.
Elege volt abból, hogy mindenki őt óvja, és félti. Igenis felnőtt, és igenis tud magára vigyázni! Kezdett terhessé válni számára ez a törődés.
- Egy szóval sem mondtunk ilyet! –Akadékoskodott a billentyűs, mire a gitáros gúnyosan felnevetett.
- Úgy érzem magam, mint valami kis hülye pisis! Komolyan nevethetnékem van magamtól, csakis miattatok! Szánalmasnak érzem magam, és végtelenül hülyének! –Álapította meg keserűen miközben elővett egy cigarettát.
- Nem érted, hogy mindketten szeretünk! –Micha mérgesen visszavágott. –Nem vagy hülye, csak vak!
- Ez nem szeretet! Egyszerűen megfulladok tőletek! –Válaszolta a gitáros ingerülten.
- Komolyan mondom, rosszabb vagy mint egy kölyök! Soha nem nősz fel?! Nemrég elütött egy autó! –Micha nagyon ideges lett.
Azt hitte Soulness megérti hogy miért vigyáznak rá, de a fiú rosszabbul fogadta mint arra valaha is számított.
- Miért nem ugrottál elém, ha egy akkora őrangyalnak képzeled magad!? –Üvöltözött Soulness.

Az ordibálásra már kisebb tömeg nézett ki, és érdeklődve hallgatták a veszekedést. A két fiú viszont nem zavartatta magát, már csak pár csepp kellett volna hogy Soulness Michára vesse magát. De a billentyűs hamarabb cselekedett: a következő pillanatban a falhoz nyomta Soulnesst.
- Na idefigyelj! Én majdnem harminc éves vagyok, te pedig még csak alig súrolod a kis huszonötödet! Fogalmad sincs mi az az élet, mert egy nyavalyás kis taknyos vagy! Fogalmam sincs hogy fogod felnevelni Tatjánát, és hogy fogod gondját viselni a családodnak mivel te is csak egy kölyök vagy! Egy átkozottul tapasztalan kölyök… Ezért azt ajánlom maradj csöndben különben…
- Különben!? –Szakította félbe Soulness miközben mérges tekintettel ránézett. Tudta hogy Micha még csak felindultságból se tudná bántani. –Különben megcsókolsz!? –A szó mint egy penge fúródott bele Micha szívébe. A fiú lenyugodott, elengedte Soulnesst, és hátrasimította a szőke haját. Ez most szíven ütötte elég keményen.
- Most örülsz?! Amiatt bántasz amiért nem én tehetek! Olyan gyerek vagy még nem értesz semmit… Ezzel még nem is lenne baj… De hogy te nem is akarsz semmit se megérteni! Ébredj fel, ha rosszul esel most nem lennél itt, nem látnád Miát, sem a babát… és engem sem, de ez tudom, hogy nem érdekel! Egyáltalán szereted te Miát?! Vagy vele is csak azért vagy hogy kínozd!?
- Hogy mersz rólam ilyeneket feltételezni? –Vette oda Soulness.
- Csupán csak azzal szúrok vissza amivel te tetted! Elegem van, akármi bajod is van mindig azon vered le aki a legjobban szeret! –Micha szemében felcsillant egy könnycsepp.
- Nem hiszem, hogy a legjobban szeretsz!
- Úgy tűnik, elkelne neked most egy kis helyretétel…Egy pofon… Csak azért hogy magadhoz térj! –Micha megragadta a gitáros karját. –Mert most pont úgy viselkedsz mint Friol! Ugyanolyan pökhendi vagy, és nagyképű, és ugyanúgy eltemeted mások érzéseit mint ő! Hol az a Soulness aki mindig egy kedves és törékeny srác volt?! Hol van akire úgy éreztem hogy vigyázni kell? Óvni a széltől, mert az is megtöri… Hol van az a fiú, aki érzékeny volt, és mindenkinek segített!? Hol!?

- Nekem ne papolj itt az érzésekről… Nincs hozzá jogod hogy kioktass… - Soulness zöld szemei méregtől felizzottak egyenesen Micha acélkék tekintetébe.
- Soulness most már térj magadhoz, most rögtön! –A billentyűs keményen Soulnessre nézett, és megszorította a karját. A fiú a következő pillanatban felnyögött.
- Engedj el… Fáj… - Válaszolta halkan, de Micha nem eresztette.
- Tényleg?! És nekem ne fájjon amit most csinálsz!? Egyvalamit kérek: Ne viselkedj így Miával! Értetted!? Ő nem ezt érdemli! Szegény ártatlan csak védeni akar téged, mert nem akar ebben a kegyetlen világban egyedül maradni! Reménykedik benne hogy te más vagy mint a többiek… Ne okozz neki csalódást! Ő még bízik benned!
- Lehet, hogy nem is irántam táplálsz gyengéd érzelmeket… - Soulness a következő pillanatban kapott egy pofont, aminek következtében hátra esett. Meglepetten fájdalmas tekintettel, nézett vissza Michára, aki nem bírta tovább. Soulness túl messzire ment, megdöntötte Friolt. Képes volt percek alatt kihozni a sodrából a billentyűst de úgy, hogy Micha szája szinte már remegett.
- Gyűlöllek! És magamat is, amiért ennyire félreismertelek! Azt hittem különb vagy, mint Friol, de tévedtem! Pont olyan vagy, mint ő! - Üvöltötte a gitáros arcába, majd otthagyta. Soulness feltápászkodott, és elgondolkozva támaszkodott meg az egyik korlátban. Fájdalmasan megsimogatta feldagadó félben lévő arcát, és gondolkozott. „Lehet hogy tényleg túlmentem volna? Kezdek olyan lenni mint Friol… Ez az egész teljesen az agyamra ment..!”- Ugrott fel és Micha után rohant.

- Elegem van belőled Soulness… - A billentyűs könnyezve sétált hazafelé, mikor visszanézett. Soulnesst pillantotta meg, amint lélekszakadva rohan felé. –Soulness látni sem bírlak! –Megszaporázta a lépteit, de késő volt. Soulness belemarkolt a fiú vállába, aminek következtében elsodorta, és mindketten az éppen ott lévő padra estek. Micha fel sem fogta mi történt, csak arra lett figyelmes, hogy barátja ölében van.
- Nem akartalak megbántani… - Pihegett kábán a gitáros. –Nem akartalak… Elment az eszem! Hülye vagyok… Teljesen! –Lihegett kimerülten.
- Te bolond… Így összetörve miért rohansz utánam!? Meg akarod ölni magad! –Micha felugrott Soulness öléből, és aggodalmas vádló tekintettel nézte Soulnesst, aki úgy tünt már már elájul. De nem… A fiú Michára nézett, nyelt egyet, és a térdére tette vékony csontos kezét.
- Annyi minden megváltozott… Velünk együtt… Nem akartalak megbántani komolyan… Csak zavar hogy már már túlféltett vagyok…
- Nem vagy az…
- De én úgy érzem… Mindent magam ellen fordítok, Miát is és téged is… Igen titeket akiket talán a legjobban szeretek… nem tudom mi van velem.. Elvette az eszem a G.O.D, a munka… Minden… Az interjú is kikészített Lionával, plusz ez a baleset… Az a helyzet hogy én tényleg egy kétballábas pipogya fickó vagyok… Örülnöm kéne hogy itt vagytok nekem, de nem veszem észre, mert igazad van… - Mélyen Micha szemébe nézett. –Én még mindig egy gyerek vagyok, és még mindig nem tudtam felnőni… Még mindig a magam feje után megyek, és nem tudom megkülönböztetni a jót és a rosszat, hogy mi a teher, és mi a törődés... – Soulness reménytelen tekintettel nézett maga elé.

Micha csöndben volt, és vágyakozó pillantással nézte Soulnesst. Számára már régen nem az volt a fontos amit mondott. Az volt a lényeg hogy utána jött… És most itt van. És a férfinak ez most mindennél többet mondott. Soulness nem gondolta komolyan amiket a fejéhez vágott. Nem gondolta komolyan… Tudja ő is hogy hülyeségeket beszélt…
- Én hülye kis gitárosom! –Ült le a fiú mellé, és a vállára húzta Soulness futástól kipirult arcát. –Tudd meg… hogy én soha nem tudnék rád hosszútávúan mérges lenni… - Öklét beledörgölte a fiú fekete hajszállai közé, és még jobban magához húzta az övéhez képest parányi testet.
- Ez akkor azt jelenti… - Emelte fel Soulness bűnbánó zöld tekintettel a fejét. –Hogy…
- Hogy olyan édes vagy hogy nem lehet rád haragudni… - Vallotta be Micha. –Én legalábbis nem tudok neked ellenállni… Szükségem van rád, akkor is hogyha bántasz… És én is sajnálom…
- Nem kell semmit se sajnálnod, hiszen igazad volt…
- Dehogy… Túloztam, de csak is a te érdekedben Soulness! –Micha ismét magához húzta a gitárost. –Fogalmam sincs mi lenne velem, ha te nem lennél… Sajnálom a pofont...
- Bizonyára egy tökéletesen működő párkapcsolat boldog férfitagja lennél, egy gyönyörű feleséggel, és két egészséges gyerekkel…
- Ehelyett itt ülök, és téged tartalak a karjaimban, és úgy gondolom hogy ennél szebb dolog nem is következhetne be az életemben… Nagyon fáj az arcod?

- Micha ne beszélj marhaságokat! –Ásította el magát Soulness. –Lassan mennünk kéne aludni nem? Én fáradt vagyok…
- Menj csak, hosszú napod volt… És el nefelejtsd hogy holnap gyakorolnunk kell… Persze nem fontos jönnöd, ha nem akarsz, de azért jó lenne.
- Te nem mész? –Soulness felegyenesedett. –Nyugalom hülye vagyok, de nem felejtem el a G.O.Dot…
- Mindjárt megyek…
- Akkor jóéjt… - Paskolta meg a billentyűs vállát Soulness, és hazaindult. –És… Sajnálom… - Fordult vissza ismét töredelmes tekintettel. –De tényleg
- Ha nem lennél ennyire édes, bizonyára szét rúgtam volna a hátsófeled… Na menj kisfiú! –Intett neki Micha, majd visszahajolt. –Ha én lennék az énekes bizonyára az összes szerelmes dal neked szólna…