G.O.D 61.

61.
Mint egy gyertyaláng a templomban

Vékony teste úgy ugrott a szélvédőre, mint egy széllel szálló falevél, az ablaküveg meg sem repedt. A vezető azonnal megállt, és egy pillanat után, a gitáros eszméletlenül gurult vissza a földre.
- Soulness! –Micha letérdelt a fiú mellé, de hozzányúlni nem mert.
Soulness Micha hangjára ébredt, és arra hogy iszonyatosan fáj a feje, és az oldala.
- Ez fájt… - Próbált meg feltápászkodni, de ijedten feküdt vissza mikor felfogta hogy mindaz amit lát teljesen vörös színben úszott.
- Soulness jól vagy?
- Mi a fene volt ez…?
- Elütött egy autó…
- Tessék?! – A fiú el sem hitte, amit Micha mondott. –Viccelsz ugye?
- Nem… Itt fekszel az utcán… És vérzel… ?Mid fáj?
Soulness lassan felült, és a tarkóját kezdte tapogatni.
- Vérzel…
- Vettem észre… - Nézte meg Soulness a tenyerét, ami szintén vörösre színeződött
- És jól vagy?
- Már amennyire ezek után jól lehet lenni… - Válaszolta a gitáros szédelegve.

Mindenki őt nézte, fájt az oldala, és a feje. Ezen kívül felfoghatatlan volt számára hogy elütötte egy autó. Szinte percek maradtak ki az emlékezetéből.
- Menjünk… Fel tudsz állni?
- Igen, de hova viszel?
- Kórházba! –Emelte fel Micha a fiút, aki ellenkezni kezdett.
- Ne, nincs akkora nagy baj… Jól vagyok, látod? –Bontakozott ki a gitáros a segítő ölelésből, de úgy dőltek össze a lábai a teste súlya alatt mint a cérnaszálak. Lehuppant ismét a földre, és megkövült. Valósággal megrémisztette a saját vére látványa.
- Na jó elég ebből! –Emelte fel türelmetlenül Micha, mire Soulness fájdalmasan felszisszent. –Ennyire fáj?
- Egy kicsit…
- Ne hülyéskedj! Remegsz a fájdalomtól!
- Mi a fene folyik itt? –Jött utánuk Laus, de mikor meglátta Soulnesst, megrettenve hátrálni kezdett. –Veled meg mi történt?
- Soulness azt hitte erősebb egy autónál… - Navigálta Micha Soulnesst az egyik közeli padhoz. –De úgy néz ki rosszul sült el…
- Ez csak egy bádogdoboz… - Mérgelődött a fiú.
- Igen, egy bádogdoboz, ami kis híján kinyírt…
- Ne hülyéskedj Micha!
- Hívj egy mentőt… - Vette elő a telefont Micha.
- Ha meg mered tenni!- Kapta el a mobilt a gitáros.
- Soulness ne nyavalyogj! –Fogta le Laus a fiú kezeit.
- Nem elég hogy elütöttek, még le is szorítasz! Laus, ha valaha lesz egy percem amikor ép leszel esküszöm megöllek!
- Majd eszedbe juttatom!
- Hülye… - Nyögte a fiú. Tényleg fájdalmai voltak, arca össze összerándult, de igyekezett erősnek látszani. –És semmi kedvem megint kórházba menni!
- Csak lekezelnek… - Nyugtatta meg Micha. –A mentő kijön ide, lekezelnek és mennek is… Bár mondjuk jó lenne megnézni hogy nincs e agyrázkódásod… Mert a jelek szerint az van!
- Ne kezdd el te is! –Horkantott fel mérgesen Soulness. –Komolyan mondom nálam nagyobb balfék nincs is a földön!
- Az már egyszer biztos… - Nevetett fel Laus. –Nálad őrültebb dömper nem is létezik!
- Nem viccnek szántam! Én ezt halál komolyan mondtam!- Micha és Laus nézték ahogyan Soulness remegő ujjaival kibontott egy új cigarettadobozt, kihúzott egy szálat, megállt egy percre. Soulness maga is tudta a fájdalom és a rémület még mindig rázta a testét, percek múlva a cigarettaszál is landolt a földön, eleresztve remegő ujjaitól.
- Soulness biztosan minden rendben? –Michának gyanús volt az a remegő kéz.
- Persze, csak kisebb sokkot kaptam… Semmi több! –Válaszolt a gitáros morogva, összekulcsolta a tenyerét, és a kezén keletkező sebeket nézte. Igazából jobban fájt a lelke, mint a teste. Liona akárhányszor feltűnt eddig mindig csak baj lett belőle. Lehet, hogy el kellene költöznie Miával máshova? Itt túl zavaróak voltak számára az emlékek, sőt mi több egyenesen az őrületbe kergették.

Hallotta a mentő hangját, majd mikor végleg felfogta hogy megérkezett utálatának egyik velejárója fájdalom hasított a fejébe.
- Mi a fenét művel maga velem?! –Pattant fel izgatottan a mentőben. Addig egy ágyon ült, és hagyta, hogy az illetékes kitisztítsa a sebeit.
Szinte mindene be volt kötözve, már csak a feje hiányzott, amit viszont szinte szétszakított a fájdalom. Soulness felnyögött, és megmarkolta az ágy keretét, behunyta a szemét. Érezte a hideg veríték átjárja testét, végigzongorázik a gerincén, majd mint egy utolsó elhagyott dallam tűnik el. Megborzongott. Érthetetlen gondolatok bomladoztak ki a fejében, amit saját maga sem értette őket. Mintha ébren álmodott volna. Aztán szoros kötést érzett a fején, és azt hogy húzzák a haját.
- Nem fodrászt kértem, hanem mentőt! –Kiáltott fel, majd elhúzódott, de mikor megpillantotta a tükörben magát elgondolkozott.
„Ha Mia meglát…”- Sóhajtott fel. „Mia nem bírom már sokáig… Annyira szeretlek!” –Lépett ki az autóból, és merengve nézett körül. Esteledett arcát csípte a téli hideg és fázott. Magára nézett. Elfelejtette magával hozni a kabátot. Eddig nem is volt rá szüksége, fűtötték az indulatok. Most viszont lehűtötte az álomkorság. Vacogva sétált oda Michához aki éppen egy rendőrtől köszönt el.

- Mind rendben? –Akarta kérdezni, de csak fogvacogást tudott produkálni, mire a szőke fiú aggodalmasan elmosolyodott, levette a kabátját, és Soulness remegő tagjaira terítette. A gitáros még sosem fázott ennyire. Svéd volt, a teste automatikusan hozzá volt szokva az effajta hideghez, most mégis látszott az arcán is hogy fázik.
- Nem kéne visszamenned? –Fogta meg óvatosan őt Micha.
Soulness csupán a fiú hangjától is megrázkódott, és majdnem elesett. Milyen meleg… Megfogta a kabát gallérját, mire a billentyűs megérintette a kezét. Soulness ujjai hidegek voltak, és még mindig törékenyek, Micha viszont mosolyogva zárta be Soulnessénél kétszer nagyobb meleg kezébe. –Minden de minden rendben… Csak egyre kérlek… Soha többé nem fuss el előlem… Nincs okod rá… Nincs okod… - Ismételte meg a szavakat.
- Mi is lenne velem nélküled… - Motyogta Soulness, de a mondat vége valahol eltűnt a hideg szélben. Micha elmosolyodott, bár hideg volt ő neki melegség dúlt a lelkében.
- Nem tudom mi volt velem…Hogy mi történt… - Suttogta halkan, majd beletemette fáradtan az arcát Micha vállába.
- Egyszerűen csak felzaklatott Liona… Nem? –Átkarolta a gitáros hátát, aki egy percre mintha megkövült volna. Mintha átfutott volna az agyán hogy Micha nem úgy öleli őt, ahogyan ő maga, majd ugyanolyan nyugodtsággal döntötte vissza bekötözött homlokát barátja erős vállára, és ő is átölelte a férfias derekat. Micha szemeiben meglepettség tükröződött mikor megérezte a gyenge érintést. Arca kipirult, és hevesebben szegte a levegőt.
„Fél év… Fél évet kellett várnom arra hogy így ölelhesselek… Soulness… Mondd hogy ez csak egy álom…Mondd…”

Soulness fekete hajába temette az arcát, majd Lausra nézett, aki hosszan figyelte őket, majd mikor összetalálkozott Micha pillantásával, szégyenlősen elkapta a tekintetét.
„Talán utoljára érek így hozzád… Nemsokára Miáé leszel… És a jó helyre teszed a szíved… És engem meg fog ölni a fájdalom… De nem… Örömmel fogom nézni ahogyan a boldogságod bevirágozza az együttest! És majd csak akkor sírok utánad sóvárogva mikor senki sem látja…”
Soulness mintha meghallotta volna a fiú gondolatait emelte fel a fejét.
- Szinte a szemem előtt leszel végleg felnőtt…
- Micha az csak egy papír…
- Egy papír? Nem az egy szent kötelék… A szerelem szent köteléke…
- A házasság nem az… Anélkül is lehetek boldog hogy nem veszem el Miát. De neki ez az álma… Ennyit pedig megérdemel… Mindazok után amit tettem vele, és tenni fogok az a legkevesebb, hogy összeházasodok vele! De én nem akarom hogy ez neked fájjon… Mi valahol mindig is össze fogunk tartozni…
- Miket beszélsz te srác!?
- Arról hogy akármi is történjen, mindig lesz közünk egymáshoz… - Engedte el Soulness a billentyűst, mikor megkondult egy templom. Soulness, és Micha ijedten pillantottak fel a hangra majd elmosolyodtak. Ez a harangszó Soulness szavainak szentségét jelentette a számukra. Ezek a hangok most kivételesen elsimították viszályos idegeiket. Szótlanul elindultak a feltételezett templom helye felé, otthagyva a sürgő forgó embereket.
„Laus majd elintéz mindent…Most csak az a fontos hogy Soulnessel legyek…” Mindkettejüket csalogatta a „zene” , a kongásra egy- egy ütemet jelentett mindkét tagnak.

Mikor megtalálták a épületet megálltak előtte. Gótikus stílus tiszteletet ébresztett Michában és Soulnessben egyaránt, Az üvegdíszek, és az apró faragványok még számukra is bámulatosak voltak.
Soulness viszont felfigyelt a csöndre… Arra a bizonyos vihar előtti csöndre. Érezte valami itt nincs rendben valami nem úgy működik ahogyan kéne… Ismerős alak tudatát fújta felé a szél, amitől a fiúnak nagyot dobbant a szíve.
- Menjünk be… menjünk be… - Kezdte el befelé tuszkolni Michát, aki nem értette mi lelt fekete barátjába.
- Azt hiszem mégiscsak be kéne mennünk a kórházba egy agyi vizsgálatra… - Visszakozott Micha.
- Nem, jól vagyok Micha, csak menjünk már! –Soulnessnek végre sikerült benyomnia a fiút a templomba. Megfordult, és teljesen letaglózta a látvány.

A templom nem csak kívülről volt gyönyörű és páratlan hanem belülről is csengett benne a méltóság. A két G.O.D tag úgy állt mint a feszület… Némán tisztelegtek az emberi munka tökéletessége előtt, amelynek ez a stockholmi templom adott otthont. Soulness el sem hitte hogy ez az épület Stockholmban van. Nem volt istenhívő, de az utóbbi időben szüksége volt egy csöppnyi hitre a végtelen gonoszságok örvényében. Mégis úgy érezte soha nem járt itt, ez nem az ő otthona. Lábaira nézett, majd megvakarta a fejét. Ekkor jutott eszébe hogy be van kötve.
- Üljünk le… - Suttogta Michának, aki értetlen tekintettel követte a gitárost.
- Most akarsz gyónni? –Hajolt oda Soulnesshez, aki visszanézett rá. Micha nem tudta kiolvasni Soulness zöldes szemeiből a választ, egyszerűen a sok esemény ami a percekben történt vele felhalmozódott a tekintetében. –De mégis mit?
- Senki sem tökéletes…
- Vagy azt akarod, hogy én…?
- Eszembe sem jutott… Ennyire szemét azért nem vagyok… - Válaszolta komoran a fiú, és elkapta Micha pillantását.
- Fáradt vagy… - Micha a gyertyákra nézett, felállt, kezei befurakodtak a zsebébe, kivett némi aprót, és beledobta a gyűjtőtasakba. Felvett egy gyertyát, és eljátszadozott vele egy pillanatra. Kívánjon valamit? Kívánhat e ennél gyönyörűbb pillanatokat? Lassan meggyújtotta a saját gyertyáját, és elnézte hogy kezd el csöpögni a viasz.
- Olyanok akár az emberi lelkek… - Szólalt meg mellette Soulness.
Micha mosolyogva ránézett, közben bántotta hogy egy szent helyen áll. Soulness is tett pénz a gyűjtőbe, majd ő is felvette az egyik gyertyát. Gondolkozás nélkül mártotta a billentyűs gyertyájának a lángjába, majd elhelyezte pontosan mellette. Mindkét gyertya heves lánggal égett, a fiúk elmerengve nézték egy pillanatra.
- Egyszer elalszanak… Folytatta Soulness bátortalanul.
- De semmiképp sem most… - A billentyűs a Soulness által állított gyertyát kémlelte. Valahogyan fura fénye volt, nem égett annyira tisztán, mint a többi.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és betódult a szél. Egy szerzetesi ruhába öltözött férfi lépett be rajta. A gitárosra nézett bólintott, majd elindult. Soulness a gyertyákra nézett. Mindegyiket megrázta a szél, de az övé el is aludt rögvest… Már csak a füst mutatta hogy valaha is olyan volt mint a többi…
- Látod… Egy apró kis szellő, és végem…
- Nem… - Micha megfogta a gyertyát és a sajátja fölé nyújtotta. Az első két percben nem történt semmi, majd Soulness gyertyája ismét lángra kapott. –Látod? –Tolta a gitáros orra elé az ismét égő szálat. –Csak láng kell neki hogy újra égjen… - Mosolyodott Soulnessre, aki viszonozta a kedvességet. –Most viszont hazamegyünk, mert Mia meg fog őrülni hogy nem jelentkeztél hamarabb, a másik pedig így is ki lesz akadva hogy majdnem megözvegyült… - Dörzsölte meg a fiú a hátát, és kimentek. A gitáros gyertyája ahogyan az ajtó bezárult ismét kialudt… Nem segített rajta Micha lángja…