Milyen érzés is az?

Amikor egyszerre szeretnéd a pokolba lökni, és a mennyekbe emelni. Nem akarod eltiltani a világtól, de a féltékenység őrült forgataga fog el, ha egy lány ránéz. Szíved szárnyal egy pillantásától, de ha másra néz, szárnyalása szabadesésbe vált.
Fázol. De ha egyetlen pillanatra akár hozzád ér Ő, már olyan érzésed van, mintha a nyári nap melege sütne le rád.
Félsz. Ideges vagy. De Ő az, aki egy apró mozdulattal elűzi az aggodalmakat.
Amikor az egész világ feketébe öltözik, és semmi szépet nem tudsz felfedezni, Ő akkor is képes 4 betűvel felvidítani: S Z I A !
Ha csak hozzád ér a bőröd bizsereg, és az agyad összes sejtje arra áll rá, hogy emlékeidben megőrizze azt az érzést.
Egyet mosolyog, és szíved kihagy egy dobbanást. Ha máson is, akár megérzed az Ő illatát, bizseregni kezd az egész tested.
Legszívesebben kikaparnád a szemét, és fojtogatni kezdenéd azt, aki rápillant.
Hogyha máshoz és, a szemed felszikrázik, és őrült gyilkolási módszereket eszelsz ki.
Folyton a kezét fognád, ölelgetnéd és élveznéd, ahogy hozzád simul, és mégse mész oda hozzá, mert akkor rájönne.
Két órája váltatok el, mégis muszáj felhívni, mert ha nem hallod a hangját és nevetését, akkor a világ már nem teljes.
Akár arra is kapható lennél, hogy órákon keresztül messziről csodáld, és elég, hogy nézhesd, beszívhasd magadba azt, hogy él, a világon van, és tudsz róla.
Ha csak a lélegzetvételét hallod a telefonban, más az is a Boldogság Szent szigetére röpít.
Titkos álmaidban a tökéletes reggel vele kezdődik, végigsimítod az arcát, és megcsókolod a nyakát. Majd végignézed, ahogy finom rezdülésekkel a világ tudtára adja, hogy az álom épp kiszáll a szeméből.
Elég egyetlen mosoly, illatfelhő, szófoszlány vagy pillantás ahhoz, hogy a szíved kihagyjon egy dobbanást.