Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Lupinnak tátva maradt a szája, Mordon rosszallóan hümmögött. Harry pocsékul érezte magát, amiért ilyen ridegen és ellentmondást nem tűrően kellett közölnie velük a távozás tényét, de egyszerűen nem tehetett mást. Mindenkinek meg van a saját feladata, és az övé világos és egyértelmű volt. Nem engedheti meg, hogy a lábát lóbálja. Most, hogy Voldemort tudja, Dumbledore és ő rájöttek a titkára, még sürgetőbb, hogy elpusztítsák a horcruxokat...
Hallom a saját hangom, ahogy reszketve súgóm, hogy: Akarlak! Minden ellenállás megszűnt bennem és kívánom. Annyira kívánom. Még soha senkit nem kívántam így. Valamiféle állatias ösztön tőr elő belőlem nem tudom honnan. Nem emlékszem már, hogyan kerültünk a szobájába. Összemosódott minden...
- Taubron na Galanodel vagyok, uram, varázsló. Információkért jöttem.
- Előre szólok mágus, meg se próbálj mágiát használni ellenem, főleg ha kedves az elméd épsége! -kemény hangon beszélt, majd elmosolyodott- Információért? Abból rengeteg van. Mit szeretnél tudni, varázsló Taubron?
- Pár napja járt a városban egy kalandozó. Egy férfi, nála pedig egy különleges, számomra igen értékes könyv. Róla akarok minél többet megtudni...
- Előre szólok mágus, meg se próbálj mágiát használni ellenem, főleg ha kedves az elméd épsége! -kemény hangon beszélt, majd elmosolyodott- Információért? Abból rengeteg van. Mit szeretnél tudni, varázsló Taubron?
- Pár napja járt a városban egy kalandozó. Egy férfi, nála pedig egy különleges, számomra igen értékes könyv. Róla akarok minél többet megtudni...
- Igen, én vagyok a nemződ. - az érzések valószínűleg kiülhettek az arcomra.
- De nem is haraptál...
- Már nem így megy - mondta szokatlanul megfontoltan - a szabályok tiltják.
- A vámpírok ... tiltják?!
- Igen. Az ostoba tojásfejek - a tudósok amerikai gúnynevét használta - úgy gondolják, hogy túl kell lépnünk állati ösztöneinken. Pedig legszívesebben a hagyományos módon térítettelek volna meg...
- De nem is haraptál...
- Már nem így megy - mondta szokatlanul megfontoltan - a szabályok tiltják.
- A vámpírok ... tiltják?!
- Igen. Az ostoba tojásfejek - a tudósok amerikai gúnynevét használta - úgy gondolják, hogy túl kell lépnünk állati ösztöneinken. Pedig legszívesebben a hagyományos módon térítettelek volna meg...
Hermionéban valami ösztönös félelem munkálkodott, ami miatt nem mert gyorsan repülni, s emiatt nem tudott megfelelően reagálni a passzolásokra – most csak a kvaffal játszottak, és egy gurkóval, amit senki se terelgetett, és a cikeszt se vették, elő, mert kevesen voltak. Harry azon a véleményen volt, hogy a lányt legelőször hozzá kellene szoktatni a gyorsasághoz, ezért nem minden hátsó szándék nélkül Ron vállalkozott rá, hogy repül egyet vele...
- Mi ez a két paca?- kérdezet Amy gúnyosan számítva a válaszra.
- Hát vámpírok! Itt a bizonyíték! Most elcsíptem őket!
- Dave, azért mert van két sötét kivehetetlen foltod, még nem azt jelenti, hogy bárkit is meg tusz győzni avval, hogy ezek itt vámpírok.
- Mikor hiszed el végre?- kérdezte csalódottan Dave. De az izgatottság még ott csengett a hangjában.
- Soha. Tudod, vannak dolgok. Amik csak az emberek hitében léteznek…
- Hát vámpírok! Itt a bizonyíték! Most elcsíptem őket!
- Dave, azért mert van két sötét kivehetetlen foltod, még nem azt jelenti, hogy bárkit is meg tusz győzni avval, hogy ezek itt vámpírok.
- Mikor hiszed el végre?- kérdezte csalódottan Dave. De az izgatottság még ott csengett a hangjában.
- Soha. Tudod, vannak dolgok. Amik csak az emberek hitében léteznek…
Viszont egyszer történt valami, amit soha nem fogok elfelejteni.
Éppen a belvárosból jöttem haza busszal. Már az én megállóm következett, csak egy útkereszteződés volt hátra. A sofőr hirtelen fékezett. Mindenki nagyon megijedt. Többen el is estek, olyan gyorsan történt az egész. Mindenki elkezdett kérdezősködni, hogy mi történt. Én kinéztem az ablakon… és rögtön láttam. Az én régi szerelmem esett a busz elé...
Éppen a belvárosból jöttem haza busszal. Már az én megállóm következett, csak egy útkereszteződés volt hátra. A sofőr hirtelen fékezett. Mindenki nagyon megijedt. Többen el is estek, olyan gyorsan történt az egész. Mindenki elkezdett kérdezősködni, hogy mi történt. Én kinéztem az ablakon… és rögtön láttam. Az én régi szerelmem esett a busz elé...
Pár perc elteltével mégis csengettek. Én kiléptem az ajtón és a kapuhoz indultam. A tujáink miatt innen még nem láttam, ki áll ott. Mikor azonban odaértem, kellemes meglepetés fogadott: Jessi volt az. Ha le kellene őt írnom, istenem, ez nehéz így szavakban: hosszú, gyönyörű szőke haj, karcsú, magas, az arca senkiéhez sem fogható, keblei méretével csak a haja hossza vetekedhetett, darázsderék, gyönyörű lábak, hibátlan világos, sima bőr...
Pokol. Ez volt a következő néhány nap. A világ ünnepbe öltözött, a szívekbe a karácsony szelleme költözött. A lány lelke csupán egy sima hófedte, rideg táj. Ez maradt a gyönyörök igazi kertje után...
A szememben a férfi nem egy alsóbbrendű, fejletlen, és tökéletlen faj. Soha nem ismerném el egyik hatalmát sem, még akkor sem, ha a diplomámat vonnák meg tőlem. És akkor most jön egy ilyen abszolút alsóbbrendű, és megüt. Ennél nagyobb megaláztatást nem tudok elképzelni...