Édes szüleink

Kik megszülnek minket, kik ápolnak, eltakarnak a rossztól, kik mindig szárnyuk alá vesznek és nem ok nélkül büntetnek és akik szeretnek minket, ha más nem is, akik ha nem is mutatják ki, de mindennél jobban szeretnek, akik a nézésükkel mégis ölni tudnak. Akik semmit nem engednek, amit te szeretnél, és mégis igazuk van, akik ellenzik, hogy elmenj valahova anélkül, hogy megkérdenéd őket, akik nem engednek semmit, amiből úgyis valami jó sülne ki (legalább is szerinted), akik szüleinkként vigyáznak ránk, hiszen ők maguk azok... akik minden rossz után megvigasztalnak, akik szeretnék, ha te lennél a legtökéletesebb gyermek a világon, ha már nem is vagy igazán gyerek, és ha már ők ennyi mindent megtesznek, egyedül mi értünk, tegyük meg mi is azt értük, hogy:
- jól tanulok,
- kedves vagyok velük
- mindig rájuk mosolygok
- az intőket messze elkerülöm
- ha szeretnek, mi viszont szeretnek
- és megpróbálom megérteni, miért nem engednek el sehova, miért nem tetováltathatom vagy sminkelhetem magam, miért nem lehet piercingem vagy esetleg bárki barátom/barátnőm...
egyserű a válasz: féltenek, és ha mi ezt nem értjük meg már nem félteni, hanem idegesíteni fognak.

Ha pedig aki elolvasta ezt a kis gondolkodást, és kedve szottyan hozzá, menjen oda anyujához, vagy apujához és jó szorosan ölelje át, és meglátjátok, mivel ez az ölelés hirtelen jött, mindjárt máshogy néz rád!!!!
megérzi, hogy:
- te csak egy kicsit szabadabb akarsz lenni
- hogy te akkor is szereted őket, ha nem engednek meg semmit
- hogy te szereted azt a valakit és akarsz vele járni
- hogy akkor igazán rossz szülő, ha nem érzi meg igazán az ölelésed melegét... és akármilyen furán néz majd rád és megkérdezi: már megint kell a kocsi? Akkor te rázd meg a fejed, és menj el onnan, hadd találgassa: most szeret vagy imád? És ne akkor tedd ezt, ha valóban kell a kocsi, vagy rossz jegyet kaptál… Hanem amikor akarod, és ha ez rendszeresen csinálod, a szüleid mindezt teljes mértékben megértik, mert olykor a szónál egy érzés többet ér... sokkal többet...