Au

Mostanában ’apám’ sosem olyan, mint amilyen volt. Elkezdett minket nevelni. Meglehetősen elkésett vele, tekintve, hogy tizenöt éve nem tett hasonlót. A történetem nem túl hosszú, de nekem elég.

A TV híradóban a négerekről volt szó, és elkezdte mondani, hogy úgy kell nekik, mert nem dolgoznak, stb... Személy szerint elítélek mindenféle rasszista szemléletet, ezért megkérdeztem tőle, mi a baja velük.
- Semmi.
- Akkor?! - ugyanúgy kérdeztem meg tőle, ahogyan eddig beszéltem vele. Erre felállt elém állt, és megütött. Testileg meg se éreztem, de a büszkeségem olyan mély sebet kapott, hogy sosem fogja már kiheverni. Sajnos nem tudtam úgy nézni rá, ahogy akartam, mert meglepődtem. Inkább volt ’riadt’ tekintetem, mint gyilkos. Igazán sajnálom.

Csak hogy fölényét még jobban érzékeltesse velem, rámüvöltött, hogy vegyem fel a papucsom (mezítláb járkálok) én meg nem mentem. Mikor csak úgy ott akartam hagyni, pont akkor szólt rám megint. Nem álltam meg. Életem egyik nagy hibája. Az a marha azt hitte neki engedelmesekedem.

A szememben a férfi nem egy alsóbbrendű, fejletlen, és tökéletlen faj. Soha nem ismerném el egyik hatalmát sem, még akkor sem, ha a diplomámat vonnák meg tőlem. És akkor most jön egy ilyen abszolút alsóbbrendű, és megüt. Ennél nagyobb megaláztatást nem tudok elképzelni.

Csak ennyit akartam hozzáfűzni az olyan kijelentésekhez, mint a ’TökéletesApa’. Véleményem szerint ilyen nem létezik. Köszönöm a figyelmet.