crassus adatai

Két évtized.
Mégis ki érti meg,
hogy fejemben mi jár? ...

Együtt nőttünk fel,
mégse ismertelek.

Azt mondják, hasonlók
voltunk, mégse érthettelek.

Nehéz szivarfüst whiskyvel átitatott mámoros ködén át
szemlélem mindazt, mit nékem az élet ád.
Keresem újra azt a kéjesen dédelgetett kínt,
mit szívem könyvébe tőrt forgató...

Mi történt, meg nem érthetem.
Pánik tán - e sötét verem -,
vagy kétely, mi sötét kolonckéntül szíveden?
Vagy talán álnok, számító félelem? ...

Már csattog is tovább a tűsarok. Nehéz táskát cipel, felemás ütemet kopog a cipő. Talán utazik valahova, de az is lehet, hogy csak fáj valamiért a lába. De nem is érdemes foglalkozni, hisz már rég elveszett a tömegben...

Idén megfogadom
- eldöntöttem,
Mert már nem számolom,
Mita torkomon leöntöttem,
A pálinkát...

A sötétben járok, mely mindent megvilágít
Az életet adó sötétség!
A sötétben járok, hol minden út elvész;
egy igaz út marad:
Az életet adó sötétség! ...

- Igen, én vagyok a nemződ. - az érzések valószínűleg kiülhettek az arcomra.
- De nem is haraptál...
- Már nem így megy - mondta szokatlanul megfontoltan - a szabályok tiltják.
- A vámpírok ... tiltják?!
- Igen. Az ostoba tojásfejek - a tudósok amerikai gúnynevét használta - úgy gondolják, hogy túl kell lépnünk állati ösztöneinken. Pedig legszívesebben a hagyományos módon térítettelek volna meg...