Történetek

A történet a képzelet szüleménye.

Várni valamire, ami talán sosem következik be, olyan, mintha álom és ébrenlét között ragadnál. A valóságot sem vagy képes megélni, de az álom is karnyújtásnyira van tőled megfoghatatlanul.

Gyakran a körülmények olyan tettekre kényszerítenek, melyeket ha megteszel, rögtön megbánod.

Sziasztok!


A történetemet egy kapcsolat ihlette amit érintettként éltem meg, több mint 5 évig bontakozott ki két ember között, kisebb nagyobb megszakításokkal. Rengeteg nehezítő tényezővel kellett együtt-élniük 10 év korkülönbség, különböző családi értékrend és vallási nézetek, ezek meglehetősen megnehezítették két ember egy párrá válását. Ezen belül szót érdemel a kis kori neveltetés a hobbik és függőségek egy ember életében. Családi terror és erőszak. A tanulságot...

Nemrég kezdtem meg ezt a könyvet. A 25 század elején játszódik, 20 évvel az Egyenlőségi háború után, amely a Szabadság tüze című regényemben került megjelenítésére.
Jó szórakozást! :)

"Braum nyomozó a tegnapi eseten gondolkodva el sem aludt. Egész este virrasztott és találgatott. Találgatta a gyilkos kérdését. Az ép elméje lassan megszűnik létezni. Felkelt a számítógép elől és indult a munkahelyére. El sem hitte, hogy egyszerűen nem tud már logikusan gondolkodni. Pedig az a bizonyos találós kérdéshez nem kellett más, csak logika. Még az éjszaka folyamán kétszer-háromszor lejátszotta a relytéjes kazettát..."

Bocsánat, ezt most nem választottam ketté, hanem feltöltöttem egyben. Akit érdekel, az úgy is elolvassa:)

Első történetem egy „Tűz és jég dala” spin-off szerűség. Három részből fog állni, az elsőben még nem lesz sem ismerős szereplő, sem földön túli dolgok, aki nem ismeri a trónok harcát, annak is szívesen ajánlom. Aki ismeri, annak meg könnyebb lesz kontextusba helyezni :) A vidám történet a második rész lesz, a tanulságos pedig a harmadik. Ez meg ki tudja, milyenre fog sikerülni…

Ez a legenda itt a környékünkön terjeng, már idestova 3 éve. Senki nm tudja igaz-e. Én azt írom ami velem történt. aki elhiszi, elhiszi, ak8i nem az nem.

Lassan feltápászkodtam és a másik szoba felé indultam. De amint a kilincsre tettem a kezemet, éreztem, hogy valaki áll mellettem, átölel és az arcomat a másik, a kerti ajtó felé fordítja. Finom volt a keze, finom volt a mozdulat, mégis ellenállhatatlan. Már nem volt szabad akaratom. Tudtam, ha vele megyek, olyan szörnyűséggel találom magamat szembe, amit nem tudok elviselni. Mégis mennem kellett. Talán elég volt már az állandó bujkálásból, az állandó szemlesütésből, jobb szembenézni a...