A vérfarkas angyala

Reggel arra kelek,hogy valaki az ágyamon ugrál. Lehúzom fejemről a takarót,és meglátom a húgomat,Linát.
- Ébresztő! -ugrál tovább,és abbahagyja. - Alszol? -ráz meg és érzem pisze orrát,hogy az egyémnek nyomodik,és a forró levegőt amit kifúj édes orrocskájából arcom simogatja.
- Nem! -válaszolom,és azzal vissza is alszok.
- De jól tudsz álmodba beszélni! -nevet és tovább ugrál az ágyamon.
- Na jó,felkelek! -morgom a takaró alatt,és kimászok az ágyból.
Fáradt testem a fürdőbe vonszolom,és lezuhanyzok. Fáradt végtagkaimon a meleg víz nagyon is jót tesz most nekem. Csak áztatom magam,majd elzárom a csapot,és megtörölközöm. Egy laza kis ruhát veszek fel,majd lemegyek reggelizni. Se anyu se apu nincs itthon. Hurrá. Megint vihetem a húgom suliba. Elsős még,de már nagyon is eleven. Megreggeluzünk,és elviszem a suliba.

Úton hazafelé,külön hangok csapják meg fülem. Mintha valami veszély lenne itt az angyalok világába. Az égre pillantok,és semmi vészmadár nem repked. Az Angel's Work-be megyek és már utánam is szaladnak a picik. Mind szeretnek,és ölelgetnek,és a nagy szeretetből Mihály arkangyal ránt ki.
- Muszáj pont mos? -mérgelődöm,és szárnyaimmal legyezem magam,hogy fejem ne legyen annyira vörös a méregtől.
- Igen. A drága "gazdád" megint élet halál között lebeg. Menj le és tedd rendbe a fejét! -tűnik el egy csettintésre.
- Hurrá! -mormogom és az emberek világába megyek.

Mindenki bolsog,és tele van gonoszsággal. Erősebb a gonosz bennük,mint hittem. Egy kórházt elkerülve,szívem nagyot dobban és a tetoválás a csuklómon elkezd vörösen izzani. Tehát közel van hozzám a gazdám. A vár elkezd a csuklómból folyni,és térképet fest karomra. A gazdám tőlem pár méterre lehet,mert aprólékos rajzot kaptam.

A nyomot követve,elérkezek a gazdámig,aki a higed jérdén fekszik és rugdalják. Tekintetem találkozik az övével,és szinte a fájdalom ad szemének csillogást. A fiúkhoz lépek,és egy ütéssel a földön végzik. Hátulról nyakamnak szorítanak valami kötelet. Próbálom a szárnyaimmal eltolni,de nem tudnak kibontakozni. A gazdám a földről felállva,leüti a fiút,és az erdőbe siet.

Rohanok utána,de egy idő után elveszítem.
- Ravi! -kiáltozom nevét,se semmi.
Az erdő sűrűjében alig látni,de a glória a fejem felett sok dolgot megvilágít. Csak Ravi nevét kántálom,és semmire nem megyek. A fák között szinte elnyel az erdő,és egy kis bokornál hangos szuszogásra leszek figyelmes.
- Ravi? -állok meg és visszafelé sétálok,majd a bokor ágait elhúzva,egy hatalmas farkast látok,aminek oldalán tátongó seb van. - R-R-Ra-Ravi? -nyelek nagyot és szemem kitágult.
A farkas egyet bólint,majd feltápászkodik,de lábai kicsúsznak maga alól.
Szemébe nézve látom azt a fiút,akit láttam,mikor vertek. Közelítek felé,de rám morran.
- Nyugi. Segíteni akarok. -teszem fel kezeim,és megmutatom neki a tetoválásom ami minden angyalnak van. - Az angyalod vagyok. Segítek! -bontom ki szárnyaim,és Ravi lefekszik hasára.
Kezem óvatosan dús szőrébe túr,és a seb felé közelítek,majd a tetoválás a karomon elkezd izzani fehéren.
Ravi csak néz,és kezemmel a seb körül kezdek el kötözni,majd egy óvatlan pillanatban ráteszem kezem,és Ravi felvonyít.
A tenyrem alatt egy nagy fehér fény keletkezik,és erőm kezdem elveszteni. Saját véremből gyógyítom,és ez néha egy-egy gyenge angyal halálához is vezethet. Mikor sikerül beforrasztanom a sebet,Ravi arcát emberként látom,és a földre vetődik erőtlen testem,majd a szemeim lecsukódnak.

Mikor felkelek,egy ágyba találom magam. Körbe nézek,és nem látok mást csak egy nagy szekrényt,egy ablakot,amin ha kinéz valaki az erdő sűrű fáinak lombjait látja,és a fejem felett egy csillár van. A glóriám alig-alig villog,de egyre jobban kezd erősödni,és érzem,hogy erőm nyerem vissza.
- Szóval felkeltél! -támaszkodik az ajtónak Ravi.
- Örülök,hogy jól vagy! -mosolygok rá,és Ravi zsebre tett kézzel áll az ajtófélfának dőlve.
- Én igen,de Te kidőltél,mint a dominó!
- Az nem baj. Az angyaloknak ez is hozzá jár a munkájukhoz.
- Hogy lehetsz Te az ÉN angyalom?
- A gazdám meghalt,és mivel a Te angyalod az ördöggel szembeni csatában meghalt,így én maradtam.
- Tudod mi ezzel a baj? -közeledik felém.
- Na micsoda? -nézek fekete szemeibe,és elveszek bennük.
Vágyakozóak és kíváncsiak,de egyben picit rémisztőek. Mégis csak egy farkas.
- Hogy túl szép az angyalom! -közelít,és fölém mászik.
Szívem nagyot dobban,és hevesen ver. Pólója alá belátok,és izmos kockáitól egyenesen megőrülök. Szemei kérlelően tekintenek rám,és míg én kockáival szemezgetek,Ő ajkait enyémre nyomja. Szemem kitágul,és csak nézek,majd érzem,hogy Ravi egyre jobban falja ajkaim.
Viszonzom csókját,és lehunyom szemem. A fiú erős keze oldalam simogatja,és a takarót egyre lejjebb tolja.
- Ravih... -nyögöm a két csók között. - Nem lenne szabad! -cikáznak szemeim arcán,amin egy gonosz mosoly ül ki,és nyakamnak esik.
Csókolja,szívja,és az őrületbe kerget. Nagy farkas fogait kiereszti és arral karcolgatja az érzékeny bőrt. Egy helyen többször is meghúzza,és felsírti a bőrt,majd a vérem nyakamon pólóm alá folyik.
Szemei követik a vércsíkot,és lenyalja rólam,majd a pólómból kihámoz,és azonnal ajkaimnak esik. Kezem hátán szaladgál,majd pólójától szabadítja meg,és nyakát kezdem el csókokkal lepni.
- Éhes valaki! -mosolyog rám,és ezzel teljesen levesz lábról.
- Te kezdted! -eresztem körmeim hátába és nyakát szívogatom.
Hagyja és apró sóhajtásokkal díjjazza,majd a melleimnek esik. Játszik velük,és markolássza. Erős kezei vannak,amivel pici fájdalmat is okoz,de kibírom. A vágytól lassan nem érzem már a külvilágot sem,ez már meg se kottyanik.
Ravi nyakamtól kezdi elleni testem puszikkal,és a gatyám maradt csak rajtam. Övemmel bíbelődik,és sikerül is neki kihámoznia belőle.
- Minek neked öv? -suttogja nyakamba.
- Hogy az őrületbe kergesselek! -nyalok végig nyakán,és keze erősen combomba markol,mire egy hangos sóhaj hagyja el ajkaim.
Egy gonosz mosoly keretében megszabadít fehérneműmtől is,és combom kezdi ellepni puszikkal.
- Igyekezz! -nyöszörgöm,és azért is az ellenkezőjét teszi.
Apró puszikat lehet combom belső részére,és mire elérne a kijelölt célhoz,inkább hasam kezdi el puszilgani. Az őrületbe akar kergetni,és a pillangók olyan vad táncot járnak,hogy lassan szétrobbanok. És mikor már megőrjítene,belenyal nőiességembe. A takaróba markolok,és nyögdécselek a nyelvcsapásaival párhuzamosan.
Mikor elérne a csúcs,abbahagyja és csak ihegek,és picit csillapszik a vágy,de a hirtelen férfiasságtól ami felnyársalt,azonnal felmegy megint a pumpa. Nem tétovázik,azonnal gyors ütemben kezd el mozogni,és belül olyan,mintha szét akarna feszíteni,de nem fog.
Hátába kapok egy-egy nagyobb lökésnél,és mélyen belevájom körmeimet.
Hangos sóhajok hagyják el számat,és elkezd lüktetni alsó felem,ahogy Ő is.
Nyakam kezdi el puszilgatni,majd piciket lök,és hirtelen felgyorsul. Nyakam ostromolja,harapdálja,majd mikor hajszál választja el a végzettől,a nyakamba mélyeszti fogait,mire elélvezek,és Ő követ. Telelő és csak pihegni tudok. Csak szívja a vérem,majd egyszer csak elhagyja nyakam. Véres fogait visszahúza,és lágy csókot lehel ajkaimra. Rám borul,és csak szuszog. Érzem,hogy egy-egy apróbb lökésnél kifolyik belőlem egy pici ondó,de attól a nagy része bent ragadt.
- Szeretlek! Nekem szükségem van rád! -suttogja kéjes hangon nyakamba.
- Az angyalod vagyok. Mindig melletted leszek! -írok le izmos hátán egy ujjammal szívecskéket,és hagyom,hogy Ravi kicsusszanjon belőlem,majd betakarjon.
Karjaiba zárva elalszom. Tudom,hogy megszegtem a szabályt. Angyal,a gazdájával nem létesíthet viszonyt,mert ezzel elárulom az angyalokat. Lehet,hogy ördög leszek,vagy már az vagyok,de ilyen kalandokért,érdemes annak lenni.