Ninim kalandjai

Ninim nagyot legyintett a kardjával, mikor annak hegye betalált az ork nagy vérfagyasztó üvöltésbe kezdett mely mely oly hangos volt, hogy a közeli fákat tövestöl csavarta ki pont úgy mint eggy hurikán. Ninim ütött ujra és ujra. Mikor a két kard pengélye összetalálkozott nagy szikrák röpködtek a levegőben. Az ork hátrábblépett négy - öt lépést. Ninim arcán a fáradságtól elötörő izadság egyetlen csepje folyt végig sima elf arcán. Már nagyon fáradt volt de régebben megfogadta, hogy egyetlen ork megölését sem fog elmulasztani akármilyen fáradt is lehet. Ilyenkor mindig arra gondolt, hogy nem adhatja fel a harcot, édesapja a Mordom város elleni ostromban halt meg. Mikor ez eszébelyuk mindig megtellik düh-vel és ilyenkor megállíthatatlan. Ninim eggy nagy csattanásra eszmélt fel. Az ork egy nyilveszővel a szívében rogyott a földre. Ninim nem értette, hogy ki lőtte a nyilveszőt, de ez most nem is volt számára fontos. Odalépett az ork fölé, felemelte kardját és eggy erőteljes mozdulattal átszúrta annak melkasát. Az ork még eggy utolsót üvöltött és végleg kiszált belőle az élet.
Mikor kihúzta a kardot az ork melkasából a mögötte lévő fa mögül egy alak jelent meg hirtelen. Ninim megfordult a kardja pengélyének elejét a fa irányába fordította majd ráütött a markolat aljára. A kard pengélyének eleje elávolodott a markolat telejétől és nagy erővel a fe irányába repült. Az idegen hátralépett pár lépést. Mikor a penge betalált Ninim megrántotta a kezében maradt markolatot és a kard pengélye visszarepült a markolatba, végigfutott rajta a hideg mikor látta, hogy milyen kegyetlen fegyver van a birtokában. Mindig tudta, hogy fegyvere milyen pusztításra képes de mégis meglepte mikor kardjának titkos funkcióját használta. Az idegen fölemelte a furcsa íját és azzal a mozdulattal egy nyilvessző már el is repült Ninim feje melett mire hajából pár szál haj a földre hulott. Az idegen hirtelen kiugrott a takarásból. Hirtelen Ninimmel szemben eggy magas erős vadász ált aki így szólt.
- Én nem azért jöttem, hogy báncsalak. Én azért vagyok itt, hogy segítsek sorosdat beteljesíteni.
Mire Ninim öszeráncolt homlokkal így szólt.
- Miféle sorsról beszélt? Egyáltalán ki vagy és ki küldött téged ide?
Mire az idegez így felelt.
- Én Zodír vagyok a Gurob tartománybéli Haan faluból. Vezetőnk küldött ide engem, hogy keressem meg a régesrégen eltünk elfek híres kardját.
- Úgy gondolom most megtaláltam.
- Milyen kardról beszélsz te? vágott Zodír szavába Ninim.
- Te úgy gondolog, hogy az én kardom az amit te keresel?
- Igen. válaszolta Zodír és leengedte íját mivel látta Ninim nem akar neki ártani.
Erre Ninim elcsodálkozott és őis leengedte fegyverét.
A fáradságtól már nagyon verejtékezett az arca. Már annyi ereje sem maradt, hogy Zodír-t megtámadja.
- Archon! mindta Ninim mire eggy hatalmas vöröspikelyű tűzsárkány teremt felyük fölött.
Archon leszált a pusztára ahol Ninim az orkon pihent és vele szemben egy vadász az íját szorongadta ahogy meglátta a hatalmas teremtményt.
- Ez meg mi szerzet? kérdezte Zodír kicsit megnyugodva mikor látta, hogy a hatalmas sárkány odameny Ninim mellé és vele nem is foglalkozik.
- Egy Gaulod tűrzsárkány. Igen harcias fajta de ha nem érzi magát veszélyben nem pusztít.
Valami megrecsent az eggyik fa mögött. Ninim és Zodír fegyverét erősen megragadta elindult a fa irányába. Mikor oda értek látták, hogy egy ember van a fa mögött egy hatalmas kék sétapottal támaszkodi háttal a fának. Szeme csukva van. Szép elegáns ruha van rajta, nem olyan mint Zodír szakadt pólója vagy mint Ninim kopottnadrágja.
- Hát megtaláltatok? szólalt meg az idegen.
- Ki vagy te? kérdezték egyszerre.
- Én Gorum vagyok Strom tartománybéli Kodír faluból. Az a feladatom, hogy az elfek elvesztett kardját megtaláljam és a kiválasztottnak adjam.