Nyári kaland

I. rész


Mivel most végeztem el a középiskolát, ezért nem kellet volna korán kelnem. De hajnalban izzadtan riadtam fel egy rossz álomból, melynek tartalmára nem emlékszem csak a bennem maradó érzésekre, a mardosó fájdalomra és a mérhetetlen dühre. Mérgesen a telefonom után kutattam a sötétben, tompa puffanás jelezte, hogy sikerült levernem a szőnyegre. Szerencsére esés közben a telefon világítása bekapcsolódott így könnyen a kezeimbe kaparinthattam. A kijelző reggel hatot mutatott. Sóhajtva másztam ki az ágyból, most mindennél jobban esett az a 10 km-es táv, amivel a testem gyötröm mindennap. Mire a zuhany alá álltam, addigra az állom által kiváltott rossz érzéseknek nyoma sem maradt bennem.
Félmeztelenül léptem be a konyhába hogy valami harapni valót készítsek magamnak. A hűtőt kinyitva konstatáltam, hogy a bevásárlást mostanában nagyon elhanyagoltam, csak 5 tojást találtam. Így neki álltam rántottát készíteni magamnak. Miután jó ízűen elfogyasztottam a reggelimet, autóval beugrottam a városba egy pár dolgot vásárolni. Gondoltam veszek egy pár ruhát is egyúttal, hamar végeztem a válogatással és már a sorban álltam, amikor elővettem a pénztárcámat, amibe bele nézve szomorúan konstatáltam, hogy 50 dolláron kívül nincs benne több pénz, mivel a kosaramban több minden volt, ami eleve 50-en felül volt így visszaraktam minden ruhát a helyére. Elindultam a legközelebbi bank automatához, ahol pechemre pont kiürült a bankjegy. Erősen elkezdtem gondolkodni rajta, hogy ilyen kezdés után ne menjek-e inkább haza? De végül úgy döntöttem, még meg próbálkozom a bankkal. Már erősen benne jártam a délelőttben, így a levegő rohamosan forrósodott és ezen azon se nagyon segített, hogy az utcán 5 percenként hajtott végig a locsoló kocsi. Mikor a bankhoz értem pont akkor fordult be egy másik az utcára. Már éppen a forgó ajtón léptem befele, amikor a szemem sarkában láttam, hogy a második vizes kocsi megáll a bank előtt és kiszáll belőle 2 öltönyös fickó, egy a volánnál maradt. Egyből beindult a veszélyt jelző hatodik érzékem. Már bent voltam a bankban és beálltam a sorba, a két gyanús fickó beállt mögém. Már csak három ügyfél volt előttem, kezdtem kíváncsi lenni, hogy mikor lépnek akcióba, de amint akcióba lépnek eljön az én időm is. Készen álltam.
Oda léptem az ablakhoz, közben láttam, hogy az egyik oda sétál a bankban található egyetlen biztonsági őrhöz a másik még mindig mögöttem tartózkodott.  Kedves, csinos arc fogadott az ablak mögött.
- Jó napot kívánok! Miben segíthetek?- kérdezte mosolyogva.
- Hello, pénzt szeretnék kivenni a számlámról.
- Semmi akadálya, csak a személyi okmányára és a bankkártyájára lesz szükségem.
Miközben beszélgettem vele feltűnt, hogy nagy szép dekoltázsa van, a fehér blúz, amit viselt még jobban kiemelte azt.
- És mennyit szeretne felvenni?- kérdezte, miközben egy előre hulló tincset igazított vissza a füle mögé. A két gyanús fickó ellenére, a hölgyet egyre jobban kívántam.
- Most csak 2000 dollárt szeretnék kivenni Monica - mosolyogtam rá. - Szép neve van.
- Köszönöm- fogadta a bókot, amit szerintem már számtalanszor hallott, bár kicsit azért csak elpirult.
- Önnek elég ritka neve van, Alfred Richards.
- Tudom. Sokan mondták már. Nem is nagyon jegyzik meg sokan elsőre. - Húztam el a számat. Türelmetlen sóhajtást halottam a hátam mögül, az egyik gyanús fickótól. Sokat nem aggódtam rajta, had őrölje kicsit még az idegeit.
- Szerintem megjegyezhető név, és szép is. – mondta Monica enyhe pírrel az arcán. Közben elkezdte lerakni a tálcára a 20db 100 dollárost.
- Köszönöm. Nem tudom Ön, hogy van vele, de én szeretem a fagylaltot. Nem lenne kedve esetleg velem fagyizni valamikor?
- Hmm, miért is ne?
- Meddig dolgozik ma?
- 2-ig, de hagyjuk ezt a magázódást, jó? – kacsintott félszegen.
- Oké. Ezt megbeszéltük, akkor a bank előtt találkozunk, ha végeztél?
- Rendben, itt írd alá – tolta elém az átvételi bizonylatot. Lendületesen aláírtam, majd elraktam a pénzt a tárcámba. Elköszöntem Monicától és a másik gyanús fickó felé indultam.
Közben Monicához lépett a mögöttem álló. Már csak 2 méter választott el a férfitól, mikor akcióba léptek. Az ablaknál álló elő rántotta a fegyverét és ráfogta Monicára, aki egy sikoltást engedet el. A másik addigra a biztonsági őr háta mögé kerülve leütötte azt, mielőtt elő tudta volna rántani a szolgálati fegyverét. Az őrnek esélye sem volt, a férfi rutinosan vágta halántékon a pisztoly tusával. Amint leütötte, levegőbe lőtt. Abban a pillanatban értem oda, érkezésem lendületét kihasználva a pisztolytartó kezét megragadva hátra csavartam a csuklóját. A csuklócsavarást befejezve a földhöz csapódott, majd jobb tenyértővel állon vágtam, aminek hatására elájult, a fegyver kiesett a kezéből, amit én a biztonság kedvérért messzire hajítottam. A másik aki Monicán tartotta a szemét és a fegyverét, meghalván a fegyver földet érésének zaját felém fordult. A fegyverét rám emelte majd lassú, de egyenletes mozdulattal behajlítva mutatóujját, meghúzta a ravaszt. A dörrenés pillanatában két dolog történt, az egyik hogy Monica felsikított, a másik hogy egy villámgyors zempo nagare1-val kitértem a golyó elől.
- Ez képtelenség,- kiáltott fel a férfi döbbenten, amint rám meredt- ilyen gyors reflexek nincsenek.
A férfi újra tüzelt, egyszer, kétszer. háromszor. De minden alkalommal sikerült elvetődnöm a golyó útjából és egyszer-kétszer megpördülve magam körül ismét talpra ugrani. Majd, mikor kiürült a tár, a pisztolyt hajította felém, amit az arcomtól 30 centire elkaptam. Majd a fickó elé lépve, egy-egy ütést mértem a karjaira megbénítva azt, majd befejezésképen a fejét vettem célba a lábammal, ügyelve arra, hogy ne oltsam ki az életét.
Abban a pillanatban hatolt be a rendőrség a bank épületébe, amint a rúgásom a fickó fejét érte, aminek erejétől az elsőnek érkező rendőr mellkasához vágódott. Az utána érkezők nem láttak mást csak, hogy kollégájuk földre kerül, ez után rám célozva felszólítottak, hogy térdeljek le és tegyem a kezemet a tarkómra. Mivel nem akartam a rendőrséggel összeakasztani a bajszot, ezért engedelmeskedtem. Az egyikük mögém lépet és hátra bilincselte a kezeimet, kivezettek egy járőr autóba és bevittek a kapitányságra. Egy kihallgatóba vittek ahol a kezeimet elől bilincselték meg. Türelmesen, bár kicsit kíváncsian vártam, hogy mi következik. Körül belül egy órát várattak, mire bejött hozzám egy nyomozó hölgy, a csinosabbik fajtából.  Barna haja lágyan hullott fehér inggel fedett vállaira, kiemelve arcának finom vonásait, kecses lábát barna testhez simuló nadrág emelte ki, kezében egy laptop volt.
- Hello, a nevem Ohara nyomozó- kezet nem nyújtott, hanem leült a velem szemben lévő székre így elválasztva magától egy asztallal. A laptopot maga elé helyezte és bekapcsolta, míg a rendszer felállására várt addig elkezdet kérdezősködni a bankrablás körülményeiről.
- Mit keresett a bankban?
- Pénzt vettem fel. Amit természetesen a kollégái lefoglaltak. Megkaphatnám róla az elismervényt?
- Még nem tartunk ott, hogy Ön kérdezzen. Itt most én kérdezek.
Erre elnevettem magam. Miközben nevettem, meghallottam a windows 7 jellegzetes dallamát. Mivel a kérdésére nem feleltem, elkezdet valamit nyomkodni a laptopon majd felém fordította.
- Ezt nézze meg figyelmesen Mr. Richards.
Elindított egy felvételt, amit a bank biztonsági rendszeréről töltöttek le. Ezen jól látszott, hogy hogyan zajlott le az egész. Mit ne mondjak jól esett látni milyen könnyedén intéztem el a két rablót. Figyelmesen néztem, majd mikor vége lett a filmnek, hátra dőltem a székben és karba tettem a kezemet.
- Miért tartanak itt nyomozó? Ebből a felvételből is jól látszik, hogy én csak segítettem.
- Cöh. Ki maga? Ön most érettségizet, de olyan könnyen hatástalanította a rablókat, mint egy hivatásos katona vagy egy ügynök, ezeket a mozdulatokat nem tanítják egyik önvédelmi kurzuson sem. Miért van itt és ki küldte?
- Nem jelentek veszélyt a közbiztonságra. Nem küldött senki, nem dolgozom senkinek. Azért vagyok itt, mert maguk ide hoztak. Egy átlagos srác vagyok.
- Na, igen, átlagos. Én nem nevezném azt átlagosnak, ahogy elugrottál a golyók útjából.
- Elmehetek vagy kíván ellenem valami vádat emelni?- kérdeztem fölényesen.
- Nem kíván Ön ellen senki vádat emelni, csak szeretném jelezni, hogy figyelni fogom, és ha valami rosszban sántikál, én biztos börtönbe juttatom.
- Örülök neki, hogy élvezhetem a figyelmét- kacsintottam Oharára. Elindultam az ajtó felé majd félúton megálltam és oda hajoltam a füléhez.
- Elárulok Önnek egy titkot: az egész a figyelmen múlik.
- Hogy? Ezt nem értem.
- Tudja, a golyó elől kilehet térni, ha egész idő alatt a fickó arcát és kézmozdulatait figyeli. A reflexmozgások alapján ki tudja számolni minden lövés irányát és idejét.
Majd folytattam az utam a kihallgatóból. Ohara csak nagy soká lépet ki a folyósóra, elgondolkodva a hallottakon. Oda lépet a kihallgató ajtaja mellett álló egyenruháshoz és megszólította.
- Tizedes, mondja miért nem követték az előírásokat?
- Miről beszél Asszonyom?
- Nem bilincselték meg a kihallgatott személyt.
- Sajnálom asszonyom, de mi az előírás szerint jártunk el. Bekísértük az illetőt a szobába majd az addig hátra bilincselt kezét, elől bilincseltük meg. Megkaphatnám a bilincsemet?
- Arra most tizedes várnia kell.
- Hello Mike, itt Ohara - köszönt az ügyeletes tisztnek,- Alfred Richards elhagyta már az épületet?
- Igen 2 perce adtam át neki a személyes tárgyait és hagyott itt Önnek egy bilincset.
- Értem, a bilincsért McNalty tizedes jelentkezni fog.