Történetek

Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86400 forint kerül a számládra.
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni?
Természetessen használd fel mindet!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az idő...

A városi parkokban sétálva nem nehéz megfigyelni, miként a pöttömke, látszólag árván és tétlenül türelmetlenkedik a bokrok közelében, míg végre megérkezik az egyik szülő csőrében egy csokor finomsággal és nyújtja át gyengéd mozdulattal a folyton éhes fiókáknak. Képzelje el, Kedves Olvasó, a tudósok tettek egy kísérletet. Mesterségesen teletömték egy fiatal madárka hasát. Amikor a szülők megérkeztek és porontyuk nem tátogott élelmet követelve, kilökték a fészekből...

Roan azt hitte álmodik, mikor a nyögéseket hallotta. Kellemes érzéseket keltett benne, mire megfordult. Mikor a hangok még akkor sem szűntek meg, kinyitotta a szemét. Felült, és kinézett a szobából, egyenesen a zuhanyzóra. Felállt, és halkan odalopakodott. Sejtette mi folyik ott bent, és már előre izgalom rázta meg minden porcikáját. Mikor megpillantotta Victumot teljesen padlót fogott, ha nem támaszkodik meg a kezével hátraesik. Kitágult szemekkel, szégyenlős arccal figyelte a műsort......

Maga is felkelt, lesétált a partra, apró lábnyomokat hagyva. Kibújt könnyű papucsából, rugdosni kezdte a vizet, és boldogan sikongatott. A kicsi fejét is rázta közben, miáltal szőke fürtjei ide-oda lengtek bájos vonásai körül.
És akkor meglátta a sötét felleget...

Hosszú percekig ölelkeztek, mindketten úgy voltak vele, hogy örök időkig így maradnak, most már semmi sem választhatja őket széjjel. A végén Mia bontakozott ki először az ölelésből, kisírt szemei végigmérték Soulnesst. Hát mégis él!
- Azt hittem…
- Én is… - vágott a szavába Soulness, igazából több dologgal is be lehetett volna fejezni ezt a mondatot, de ő tudta, hogy minden mondatvéghez ez a szó kapcsolódik…

Szeretem őt. Tagadom, mindenki előtt tagadom, de szeretem őt. Két éve ismerkedtünk meg egy szilveszteri bulin. A legjobb barátnőmmel, Domival készülődtünk már egy órája, hogy jól nézzünk ki. Ez Dominak nem okozott nagy gondot, mert ő amúgy is szép volt, az alakja is jó volt. De én, áhh, mindig feszélyezve éreztem magam, minden buliban. Ritkán találtam olyan ruhát, ami tényleg jól állt volna rajtam...

Gyakran szembesülök azzal a szomorú ténnyel, miszerint többen gyűlölik a 90 cm hosszú madarat, mint ahányan ismerik. A horrorfilmekbe illő történetekről híres rémség messze nem szolgál rá a rosszhírére. A horgászok gyakran orrolnak rá, mivel nem vegetáriánus. Ez bizony igaz, jelentős halmennyiség csúszik le a torkán, de bevallom nem értem a pecásokat...

Ekkor feltépték a sátor ajtaját, és berontott rajta egy muflon. De milyen muflon! Kocsányon lógó szemei voltak, mint a csigának, és 10 lába, minden patáján 10 körömmel. A gyapja helyén páncélszerű vastag bőr feszült, és torz dudorok álltak ki belőle, amelyek mintha fortyogó férgeket izzadtak volna. Iszonyú üvöltéssel támadt, szélesre tárva állkapcsát, amely fogatlannak tűnt.
- Istenem! – sikoltotta Violetta, és menekülni akart, de megakadt lehúzott nadrágjában, és pofára esett......

A tökéletesen visszafogott szárnyasban hihetetlen tudás lakozik. Igaz, a madárénektől zengő erdő már sokat kopott nyár közepére fényéből és ezek a mesterek sem ontják szívből, lélekből mindenkit és mindent letarolva fülbemászó egyéniségünket formáló változatos strófáikat, de ettől függetlenül nem lehet az ilyenkor már csendes szólistára másképp felnézni, mint Európa egyik legváltozatosabb hangú madárdal virtuózára...

A nap még valahol a láthatár alatt járt, a madarak közül csak a korán kelők dala simogatta a még álomban ringatózó emberek füleit. Senki nem mozdul, mintha megállt volna az idő kereke. Halk motoszkálás hallatszott a kertek alatt. Senki nem figyelt rá. A motoszkálás egyre hangosabb lett. Egyszer csak már Curt Lening a gyönyörű 17 éves lány ablaka alá ért a fura, keveset eláruló zaj. Még mindig senki sem veszi észre a nagyon közeli veszélyt vagy szenvedélyt...