G.O.D 44

44. Szív a szívhez visszatalál

Soulness izgatottan felbaktatott a lépcsőn, és keresni kezdte azt az ajtót amit Micha adott meg neki. Hamar meg is találta, előrohant. Kopogni akart, de a kiszűrődő hangok hallatán megtorpant a keze.
Mia sírt. A fiúnak összeszorult a szíve, és nyelt egyet. Lenyelte a saját könnyeit, meghatotta, hogy a lány ennyire aggódik érte, és bántotta, hogy miért nem jött rögtön ide. Egy könnyed karlendítéssel bekopogott.
- Laus hagyj békén! – hallatszott egy szipogó összetört hang.
- Mia, azért jobb lenne ha kinyitnád… - válaszolta.
Percekig csönd volt, a fiú azt hitte, hogy reggelig nem jut be, majd egy kattanást hallott, és kinyílt az ajtó.
- Mondjad… - dugta ki orrát a lány, fel se tűnt neki, hogy kivel beszél, a következő percben viszont óriási könnyes szemeit Soulness arcára meresztette. Nem nézett ki valami jól a szeme vöröslött a sírástól, egyébként pedig hasonlított egy penészvirágra.
- Rossz pénz nem vész el olyan könnyen… - Suttogta Soulness, és átölelte a lányt, aki először szóhoz sem jutott a sokktól, majd ismét könnyezni kezdett és átkarolta Soulnesst.

Hosszú percekig ölelkeztek, mindketten úgy voltak vele, hogy örök időkig így maradnak, most már semmi sem választhatja őket széjjel. A végén Mia bontakozott ki először az ölelésből, kisírt szemei végigmérték Soulnesst. Hát mégis él!
- Azt hittem…
- Én is… - Vágott a szavába Soulness, igazából több dologgal is be lehetett volna fejezni ezt a mondatot, de ő tudta, hogy minden mondatvéghez ez a szó kapcsolódik…
Mia végre megnyugodott. Könnyezve elmosolyodott, és tovább nézte a fiút, aki megcirógatta orrával az arcát, majd pedig finoman összepászította az ajkaikat.
Egy ismerős érzés szúródott Mia lelkébe, ami kellemes volt akárcsak egy friss tavaszi szellő. Soulness ajkai ismét őt simogatták, és akárhányszor levegőt akart a lány venni, a gitáros nem engedte minduntalan csókolta, szinte könyörgött neki, hogy ne váljanak soha szét.
- Soulness… neked most pihenned kell… - mondta, igazából ő sem gondolta komolyan.
- Igazad van… - Soulness csak morogta csupán a mondatot. Felemelte a kezét, a következő pillanatban felnyögött. Mia ijedten kapta el az arcát, észrevette a fiú bekötözött kezét.

- Ez meg mi?
- Semmi… csak ne nyúlj hozzá…Jó? –A fiú ismét csókra nyitotta a száját, de Mia eltolta.
- Ez nem épp a megfelelő pillanat... –Karolt a fiúba. –Neked most aludnod kell… nekem őrizni téged… Tudod mennyi az idő? Hajnali három… és holnap sok dolgunk lesz!
- Mint például? –Soulness bement a lány után, átkarolta, egyszerűen nem tudott Mia érintése nélkül létezni.
- Elmegyünk a kórházba majd a rendőrségre… Gondolom nem jutott eszedbe, sem neked sem Michának hogy elmenjetek…
A gitáros megtorpant.
- Honnan veszed, hogy Michánál voltam?
- Csakis neki van ennyire erős szagú tusfürdője… Ezt percek alatt megállapítottam…
- Nem akartam, hogy úgy láss, ahogyan talált… Tisztára úgy festettem mint valami híd alatt lakó! - Mentegetőzött a fiú.
Mia éppen bemenni készült, megállt rápillantott, majd bement. Soulness ezt a pillantást nem tudta mire vélni. Üresnek látta a lány szemeit, a percek előtt fellobbant vágy teljesen eltűnt belőle.

Ereje az nem volt küzdeni Mia bocsánatáért, egyáltalán azt sem tudta, hogy mérges e rá Mia, csak a szemeiben lévő üresség megrémítette őt. Mintha történt volna valami Miával amíg ő nem volt itt…
- Mia nagyon mérges vagy…? –Soulness fáradtan huppant le az ágyra, úgy érezte percek alatt elnyomja az álom, de néhány dolog nem hagyta nyugodni.
Beszélni akart a lánnyal, tudni akarta mi változott, mi bántja a lányt, hogy olyan furcsa. A másik dolog amin törte a fejét, hogy mit mondjon a rendőrségnek. Az igazat? Nem lehet… Sajnálta volna az öreg férfit, akitől elvennék a fiát. Nem mondhatja meg az igazat, de akkor mit mondjon? Hamis személyleírást kéne adnia, ez lenne a tökéletes megoldás.
Nem… mi lesz ha megint elkapják őt? Biztos hogy halálra kínoznák. Soulness az utolsó mondatnál megrázkódott. Halálra… A végén elaludt a gondolkodás közepette.
Mia negyed óra múlva kijött a másik szobából, és mikor biztos volt benne, hogy Soulnesst még az ágyúdördülés sem keltheti fel leült mellé. Hosszan figyelte a gitárost, majd elmosolyodott.

- Úgy alszik, mint egy gyerek… - Gondolta magában. –egy gyerek, és nem tehet semmiről sem az égvilágon… - Végigsimította Soulness tépett fekete haját, majd a fiú fejét egy párnával együtt az ölébe fektette. Kedvese mocorogni kezdett, mintha rémálma lenne, majd ismét nyugodtan terült szét Mia ölében.
- Olyan jó illatod van… engedd hogy maradjak még… - morogta Miának félálomban. Már azt se tudta hogy mit beszél ez csak reflexszerűen jött.
A lány először meglepődött, hogy Soulness mégis ébren, van majd mikor látta hogy a fiú nem mozdul tovább megnyugodott.

Szerette nézni, ahogyan Soulness a szelíd mégis érzékiséget sugárzó arca pihen a védelmében, látszott a fiú biztonságban érezte magát nála. Mia az ujjaival körberajzolta kedvese ívelt sötét szemöldökét, mire a gitárosnak megremegett a szeme. - Abba kéne hagynom… - Mia tudta hogy ezzel felébresztheti a fiút, de nem bírt ellenállni. Végigrezegtette ujjhegyeit Soulness szempilláin, aki meg se moccant. Tenyerét a fiú feje alá csúsztatta, és felemelte, míg a másik kezével hátrasimította a koromfekete szanaszét álló hosszú szállakat. –Nem is áll neked annyira rosszul ez a haj… - állapította meg csöndesen és közelebb vitte arcát. Elengedte a fürtöket, és három ujját végighúzta Soulness homlokán, majd letévedt az orra vonalán, ahol megállt. –Mindene olyan tökéletes… - Ujjai tovább ingáztak Soulness arcán, végigjárták az alvó fiú vérpirosba öltözött kecses telt ajkainak vonalát, az állát, végül letévedtek a nyakához. –Istenem mit tehettek veled… - nézett vissza a pihenő arcra a lány. Tenyere rátelepedett Soulness forró vállára, ahol véglegesen megállt az ing nyaka alatt. Mia jól tudta számára Soulness legutolsó idoma is maga a tökéletesség, a szenvedély, a vágy. Már nem kellett neki bemutatni hogy milyen helyes is kedvese. Ő ezt tudta, nem is nevezte helyesnek… Egyszerűen csak szépnek és gyönyörűnek titulálta, tudta, hogy ezt egyesek túlzásnak tartják, de ő így vélte, és nem nagyon érdekelte hogy más mit gondolt a gitárosról. –Kevés ember van, aki kívül belül tiszta a hibáival együtt, de te az vagy, sőt… több vagy ennél… - Hátrahajtotta a fejét, és elnyomta az álom édes vihara.

Egy forró csókra nyitotta ki a szemét, amit önkívületében is rögtön viszonzott. Más fiúnál nem érzett ekkora szenvedélyt, ekkora vágyat, mint Soulness mellett. A fiú különleges volt ezt ő is nagyon jól tudta. Mégis valami fájó mardosta a lelkét, mire eltolta magától Soulness ajkait. A gitáros értetlenül pillantott rá, szemeiben a csillogás erősebb volt mint tegnap, és vágyakozóbb, és Mia erre leállítja.
- Mi történt veled? Olyan visszahúzódó vagy…
- Semmi… csak nem vagyok jól… biztos a baba…
- A baba? –Soulness igyekezett olyannak tűnni, mint aki elhiszi, igazából korántsem volt benne biztos hogy a lány az igazat mondja neki.
- Igen… - Mia felült, elhúzódott a fiútól.
- Mia, nem hiszem hogy a baba a bajod… Te nem így szoktál viselkedni, akkor most miért? –a gitáros közelebb férkőzött Miához, és átlelte a lányt.
- Pedig az… elengedsz?
- Nem…
- Miért nem? Soulness nincs kedvem semmi ilyesmihez!
- Nincs kedved felállni?
- Nagyon jól tudod mire gondoltam! –Mia megpróbálta kiszabadítani magát.
- Arra gondoltál hogy…- Soulness ellenszegülést nem tűrve megcsókolta a lányt.

- Elég! –Mia most már erőtlenül nevetve akart szabadulni, de Soulness nem engedte. Egy percre sikerült kiverekednie magát Soulness kezeiből, felpattant, és nevetve futni kezdett. Soulness számára ismerős volt a játék, nem tétovázott rohant Mia után ő is aki most hagyta hogy a gitáros ismét a karjaiba zárja.
- Megvagy! –Soulness diadalmasan magához húzta, mintha Mia egy vad lenne az erdőben, akit a vadász a saját kezével fogott meg, és letepert. –Most viszont már nem menekülhetsz! –Felkapta a kapálózó lányt a karjaiba, és visszavitte.
- Soulness elég! Hagyd abba… Mindjárt dél… Nem tölthetjük el az egész napot így!
- Tisztában vagyok vele hidd el…

Soulness finoman maga alá húzta Miát, lefogta a kezeit, és összeszorította a lábait, hogy a lány még moccanni se tudjon. Több ideje volt, hogy kifújja magát, forró lehelete végigcsiklandozta Mia arcát, aki felnevetett, és mocorogni kezdett
- Hagyd abba, belátom te győztél, csak ne bánts! –Sikította nevetve.
- Nem… nem… elégtételt veszek rajtad… - Soulness elmosolyodott, és elkezdte az ép kezével csiklandozni Miát, akinek a teste szétfeszült a játéktól. Forgolódott Soulness alatt de hiába, a fiú erősebb volt nála, és nem hagyta abba a játszadozást.
- Ezért büntetés jár! –Miára nézett, aki fuldoklott alatta a nevetéstől.
- Miért? Mit követtem el?- a lány a nevetéstől könnyezve emelte tekintetét Soulnessre.
- Mit? Elmenekültél előlem! És akkor is büntetésben vagy, még ha hízelegsz is!
- És mi a büntetésem? –Mia is kezdte élvezni a játékot.
- Addig nem engedlek el, amíg meg nem kapom, amit akarok!
- És mit akarsz?
- Nem volt elég egyértelmű, kislány? Téged! –Soulness éhesen kapott Mia ajkai után, majd úgy fonódtak össze mint két kettétört rész, ami soha nem válik szét.
- Soulness megsebesültél! Nyugodj meg! –Mia már nem tudott hatással lenni a fiúra.
- Csak a kezem sérült meg, nem a szívem! –Soulness farkasszemet nézett Miával. –Annyira hiányoztál… - Suttogta elképedve, mintha még mindig nem dolgozta volna fel, hogy ismét együtt vannak.

Mia elmosolyodott, és átölelte a fiú nyakát.
- Nekem is nagyon hiányoztál…A gitárod még meg van?
- Megvan, azt hiszem… miért kérdezed? Úgysem használhatom két három hétig…
- Majd megtanítasz engem is?
- Gitározni? –a fiú meglepve ránézett.
- Igen…
- Miért pengetnél gitárt, ha a szívem húrjait is pengetheted?
- Hát mondjuk úgy, kíváncsi vagyok mibe estél úgy bele…
- Előtted… - Fejezte be a mondatot a fiú.- Egy gitárral, lehet játszani, lehet mesélni, szerelmet vallani, győzködni, és nem legutolsó sorban bocsánatot kérni… de én azt hiszem te mindezt meg tudod tenni gitár nélkül is…
- De te is…
- Én jobban szeretek gitárral beszélgetni mint szájjal…
- De a gitárral nem tudnál annyira édesen csókolni, mint ezekkel… - Mia elcsigázottan mérte végig Soulness arcát ismét. Az illat megint elvetette a maradék józan eszét is.