Kárókatona

Kárókatona


Mint természetbarát, gyakran járok a Szigetköz végtelen kacskaringós ösvényein, és távcsövem segítségével igyekszem lerántani a leplet az ezerarcú madárvilág féltve őrzött titkairól. Kirándulásaim során olyan gondolatok is eszembe jutnak, melyek talán a Kedves Olvasó számára is érdekesek lehetnek. Egy ilyen csokrot szeretnék átnyújtani ezzel az írással, mely a kárókatonák köré csoportosul.

Gyakran szembesülök azzal a szomorú ténnyel, miszerint többen gyűlölik a 90 cm hosszú madarat, mint ahányan ismerik. A horrorfilmekbe illő történetekről híres rémség messze nem szolgál rá a rosszhírére. A horgászok gyakran orrolnak rá, mivel nem vegetáriánus. Ez bizony igaz, jelentős halmennyiség csúszik le a torkán, de bevallom nem értem a pecásokat. Édesapám közel fél évszázada áztatja zsinórját a szigetközi holtágakban, de Ő nem kizárólag a halért megy ki. Úgy gondolja, a türelem sportja kikapcsolódás számára és a szabadidejében kellemes elfoglaltságot jelent. Hajnalban már ott kuporog botjai mellett és élvezi a csendet, nyugalmat. Amikor egy jégmadár szállt 5 m-es horgászbotjára, mozdulatlanul merengett el a repülő smaragd szépségében. Természetesen a zsákmányolt hal mennyisége befolyásolja, de nem egyenes arányban határozza meg elégedettségének fokát.

Talán ezért nem jár a halastavakba vagy éppen egy-egy nagy bevásárlóközpontba, hol az uszonyosok széles választékát tárnák elé. Aki esetleg csak halért megy a vízpartra, már adtam neki egyből két jó tippet. De a többség szereti a csendet, nyugalmat, hajnali ködöt, azaz a természetet. Márpedig, ha így van, nem értem miért éppen szegény kárókatona kerül lőtávolságba. Mint erdőjáró gyakran visz az utam folyók partján és látom eldobált kukacos dobozok, üres sörösüvegek vagy műanyag zacskók hevernek szerteszét a horgászhelyeken. Egy-egy jobb ízlésű természetbarát szíve ilyenkor összerándul és hányingere támad. Vagy el tudunk képzelni egy kikapcsolódásra vágyó pecást, miként a szemétdomb tetején ülve jól érzi magát? A Mosoni-Duna partján járva bizony cigi csikkek sora bele van nyomva a kiszáradt fába. A korzó szórakozóhelyének főnökét megkérdezhetnénk Ő is elmesélhetné, miként hordtuk lavórral a vizet egy izzó fára a vendéglő mellett. A mosonmagyaróvári tűzoltóság is mesélhetne 2004-ből mikor később érkeztem, és már ők oltották a tűzet.

Ha jól tudom ilyeneket kormoránok nem igazán tesznek. Márpedig a fenti problémák némi odafigyeléssel orvosolhatóak lennének. A vízpart szerelmeseivel való beszélgetése során az is kiderül, hogy nem szeretnék tejben-vajban fürdetni az árammal pusztító illegális gonosztevőket. Talán ezek is okoznak némi hatást az uszonyosokra. Sorolhatnám még a sort a terepen motorjukat bőgető crossmotorosokkal vagy a csend megszállottjaival csöppet sem foglalkozó vad motorcsónakosokkal. Ők igazán a horgászok ellenségei. A kárókatonák viszont csak teljesítik a törvényt. Az Isten, Természet, Uralkodó Erő által hozott törvényt áthágni lehetetlen. Ha eszik, él, ha nem kimúlik. Ők csupán esznek, mint mi. Valakit korholtunk már azért, mert éhes volt? Ugye nem? Ez a törvény. Igaz, hogy alapjában véve árt nekünk. Mivel megeszi a halat.

Hermann Ottó felfogása - a hasznos és káros madarak megkülönböztetéséről – az Ő korában még helytállónak mondható feltételezés volt. Azóta viszont eltelt jó pár év. Szerencsére a körülményeink megváltoztak és a mindennapi kenyerük legtöbb horgásznak biztosítva van. A fogott hal mennyisége ritkán befolyásolva éhességük fokát. Azt viszont már aggasztónak találnám, ha az uralkodó erők is rangsorolnák az élőlényeket a Földre gyakorolt hatásuk által. Én nagyon rettegnék, mert attól tartok a feketelista elején állnánk.

Egyet kérem, ne felejtsünk el. A kárókatonák már nagyon hosszú ideje élnek a természettel összhangban. Lehet, hogy eszi a halat és ürüléke marja a fát, de megtanult környezetével harmonikusan élni. Kérdezem én, ha ezen az úton maradunk és golyóval keresünk megoldást, biztos, hogy addig maradhatunk fenn a Földön, mint a kárókatonák? Biztos, hogy vele van a baj? Ő fogja-e előbb kihalászni a halat és lemarni a fát vagy mi szennyezzük be a vizet és írtjuk ki az erdőt?


Madárbaráti üdvözlettel:


Nagy Kornél