Történetek

A farkasember vadul kirontott a sötétből és Zsoltra vetette volna magát, ám ő gyorsan reagált és nagy kalapácsával egy óriásit ütött a dög arcára, amitől oldalra esett. Tomi megragadta az időt és ráugrott a lény hátára, majd beleszúrta egyik csavarhúzóját és sövénynyíróját amilyen mélyre csak tudta. Ledobta magáról a vérfarkas és üvöltözni kezdett, azután Zsolt megindult a kalapácsával, de pont akkor, mikor oldalra suhintott egyet a szörnyeteg és eltalálta a gyereket, ki a földre zuhant......

Feszülten az ajtónak tapasztották a fülüket, hallották, ahogy rengeteg cipő koppan odakint, kíváncsi zsivaj kerekedik, majd félig-meddig elhal.
- Most pedig elárulnád, miért kellett elrohannunk??? - tárta szét a karját Gordon. - Valaki berobbantotta mellettünk a ta…
- Én voltam.
Gordonnak torkán forrott a szó.
- Miért robbantottad fel a takarító szekrényt?!
- Nem volt direkt.
- De hát velem beszéltél!
- Igen, és jól fel is húztál! - tört ki July...

Döbbenten fordult hátra a két bandita, az ekkorra már eszméletlen nőt a sárba ejtve, hirtelen villám cikázott végig az égen, megvilágítva ezzel a rejtélyes hang forrását, egy széles karimájú kalapot, mely kétoldalt meg volt vágva, hogy a hosszú kecses fülek elférjenek, és egy fekete hosszú bőrkabátot mely egy magas és karcsú sötét elf testét takarta.
Lyn lassan bal kezébe csúsztatta tőrét, a jobba pedig meglepően kis méretű ismétlő nyílpuskáját vette. A kabát, és az éjszaka mindent...

Közben a főtér közepén a község vezetői leeresztették a magyar zászlót. Magyarországot keresztre feszítették, a béke, amelyről mindenki azt hitte igazságos lesz, a lehető legocsmányabb módón kitervelt béke volt. Az akkori vezetők kihasználták egy nép gyenge pillanatát, egy olyan pillanatát mikor képtelen volt védekezni. Nagymagyarországot feldarabolták. A nép, amely sokáig Európát védte a töröktől, egyszerűen megcsonkították, s ott hagyták a sárban vergődni...

Megpróbálok nyugodt maradni, de egyszerűen nem vagyok képes rá. Próbálok megmozdulni, de nem megyek vele semmi jóra. Csak kínt, keserves kínt érzek, ami teljesen beborít. A tarkóm szúr, mintha ezer meg ezer tűvel döfködnék könyörtelenül. Egyik könyökömet alig érzem, míg a másik pokolian fáj. A mellkasom mintha ki akarna durranni az élet keserves küzdelmének utolsó szikrájával. A csípőmet nem érzem. Biztos elzsibbadhatott, nem tudom. Olyan zűrzavaros minden...

- Régen, mikor vámpír lettem, sokáig nem tudtam hogy mi tévő legyek a világban. Nem találtam helyem. Kitaszítottnak éreztem magam, nem tudtam senkire sem támaszkodni, hisz mesterem meghalt. Megölték idő előtt. Arra adtam a fejem, hogy körbeutazom a világot, s így ráakadtam valamire. Pontosabban, valakikre...

Juliát meglepte Carol elszántsága. Elhatározta, hogy valahogy ki fogja harcolni, hogy elmehessen. Már csak azért is, mert sajnálná Carolt, ha miatta nem menne el a buliba,
barátnője ugyanis közölte vele, hogy ha Sabrina nem engedi el, akkor ő sem megy. Pedig ez nagyon fontos volt neki, főleg, hogy Julia úgy vette észre, hogy Dave az első olyan barátja, akit tényleg szeret...

Csak én és a sötétség, csak én is te, végtelen pillantások, érintések, apró bűnök, kín, véres éjszaka, csendes kiáltások, egy penge villanása és vége, azt hiszem szerettél, egyszer szerettél talán, egy éjszakáig, egy percig, egy pillanatig, de akkor őszintén szerettél. Vér fröccsen az avarra, vörös és fekete színek, sárga szemed, szerettelek, a francba is, én szerettelek, őszintén szerettelek, egy percnyi életen át…

Lassan simogattam a testét, és kezdtem bevándorolni a ruhái alá. Előbb a felsőjét húztam feljebb, egészen, amíg le nem vehettem róla, majd pedig a nadrágját toltam lejjebb és csókoltam a combjait egészen a lábfejéig, míg le nem vettem róla a nadrágot. Csókok kíséretében tértem vissza egészen az arcáig, s újra összetapadtak ajkaink. A kezem egy pillanatra sem pihent, simogattam, amerre csak tudtam, majd szétkapcsoltam a melltartóját, és azt is levettem róla, de ekkor már a hasára fordítottam......

Az egész társaság olyan furcsa volt. Minden félbehagyva, a kekszek félig megrágva, mindenki ruhában. Az egész azt a hatást keltette, hogy az egyik pillanatban még táncolt, és mulatozott a társaság, a következőben pedig mindenki elejtette, ami a kezében volt, és eldőlt, mint egy zsák. Julia óvatosan átlépdelt a tömegen, míg végre kijutott az erkélyre. Az ajtó mellett fekvő, egymásba ölelkező párban felismerte Lillyt, és Gorge-t. Carolt azonban sehol sem látta. Hiába nézte végig az összes,...