Lyn’vina

Vad, gyönyörű akár a tomboló vihar, és legalább olyan halálos.
Hárfás, az Káoszrózsák krónikása;

Az eső patakként folyt végig, az öreg agyagos földúton melyet lassan vörösre festett a fához szegezett férfi, és a lábainál heverő gyermek elfolyó vére. A tűz mely a házat porig égette megadta magát a vihar tomboló erejének és lassan elcsendesedett, hamut és füstöt hagyva maga után. Négy férfi érdes kacaja és kéjes nyögése ütötte át a természet robaját, amit egy hangos női sikoly követett.
Ketten fogták le a szerencsétlenül járt özvegyet, míg a harmadik a dolgát végezte a negyedik pedig csak a sorára várt.
- Héjj, mostmár én jövök Nick, add át nekem a némbert!
- Várj a sorodra te fattyú még nem végeztem...

Pár másodperc múlva a dolgosabbik nagyot nyögött, majd letolt nadrággal arrébb vánszorgott.
- Te jössz, te féleszű, mondtam, hogy nem kell siettetni.
A másik éppen hozzákezdett volna ösztönei kielégítéséhez, mikor kicsit távolabb két társa mögött megmozdult valami a bozótban.
-Te Nick, azt hiszem, láttam valamit ott a bozótban.
Halk, suttogás szerű női hang jött válaszul, melyet az időjárás viszontagságos volta ellenére is tisztán lehetett érteni.
- Nem akartok inkább kicsit velem szórakozni?

Döbbenten fordult hátra a két bandita, az ekkorra már eszméletlen nőt a sárba ejtve, hirtelen villám cikázott végig az égen, megvilágítva ezzel a rejtélyes hang forrását, egy széles karimájú kalapot, mely kétoldalt meg volt vágva, hogy a hosszú kecses fülek elférjenek, és egy fekete hosszú bőrkabátot mely egy magas és karcsú sötét elf testét takarta.
Lyn lassan bal kezébe csúsztatta tőrét, a jobba pedig meglepően kis méretű ismétlő nyílpuskáját vette. A kabát, és az éjszaka mindent elrejtett mozdulataiból.
A letolt nadrágú férfi hortyogva felnevetett.
- Nem megmondtam fiúk, hogy ma csodás esténk lesz?

A többiek követték példáját és mindenféle hangot kiadva röhögtek, társukkal együtt.
Lyn halványan rámosolygott a gatyátlan férfira, majd hirtelen átmetszette a jobb oldalt még mindig röhögő bandita torkát a másikat pedig egy acél nyílvesszővel jutalmazta, de nem állt meg itt. Egy jobbra szökkenéssel az éppen soron következő banditához ugrott és a gyomrába fúrta a tőrét, majd egy fordulás után a félmeztelen férfi ágyékába mélyesztette fegyverét. Az utolsó férfinak nem volt szerencséje, nem vesztette el az eszméletét, és gyors halálért könyörgött, de Lyn nem adta meg neki, megvárta, míg kiszenved, majd ahogy jött úgy el is tűnt az éjszakában, nyomtalanul és csöndesen.