Szeretni egy percnyi életen át...

Sebek a lelkeden, vérző sebek a testeden, könnyek az arcodon, és csak nézel rám és kérdezel.

Nem felelek, most nem lehet, vérző sebek a lelkemen, üres sebek a testemen, suttogó szavak az éjben, véres szavak a végtelenben, sötétség vesz körbe és sikítok, te csak nézel, sárga szemekkel, csak nézel és nézel, a lelkembe látsz, a szívembe látsz.

Látsz engem, kicsi vagyok és összetört, csendes kiáltások, sikolyok a végtelenben, hagyj elmennem, hagyj felednem, engedj el, oldozz fel!

Égő könnyek az arcomon, égő sebek a lelkemen, ég a szívem, ég a testem, lelkem lángol és égek és félek és látom, látom a múltat, a hibákat, hallom a szavakat, a kiáltásokat, néma kiáltások voltak, észre sem vettem, de most újra hallom és látom, itt van előttem feketén-fehéren.

Vörös és fekete színek kavarognak, könnyek az arcodon, könnyek a szememben, olyan homályos az egész és csak a félelem éles, élesebb a pengénél, véres kard s lesújt, messzi fény gyullad, újra ég, gyere, fogd meg a kezem, ne gyűlölj, vedd le az álarcodat, tépd le a ruhádat, ne álcázd magad, szeretlek, gyere közel, nekem ne hazudj, ne engedj el, láncolj magadhoz!

Csak én és a sötétség, csak én is te, végtelen pillantások, érintések, apró bűnök, kín, véres éjszaka, csendes kiáltások, egy penge villanása és vége, azt hiszem szerettél, egyszer szerettél talán, egy éjszakáig, egy percig, egy pillanatig, de akkor őszintén szerettél.

Vér fröccsen az avarra, vörös és fekete színek, sárga szemed, szerettelek, a francba is, én szerettelek, őszintén szerettelek, egy percnyi életen át…