Történetek

Judit sétált a Susquehanna folyó partján mikor egy levelibéka ugrott elé. – Ha megcsókolsz királyfi leszek. – mondta a béka.
– Engem jobban érdekel a kívánságteljesítő hal. – válaszolt a nő és a folyót nézte. Néhány perc múlva a vízből előugrott egy rézszínű ponty.
– Szeretnél valódi földönkívülivel találkozni, mivel kutatom az élet lehetőségét az exobolygókon. – mondta Judit.

-Részt venni? Hogyan?– kérdezte növekvő izgalommal.
-Szívesen hagynák hogy megdugjátok őket közben.
-Azt hiszem ezt passzoljuk… -mondtam, de a barátnőm azonnal elkezdte levenni a ruháit. Azután feljebb dobta őket a parton, bár gyanítottam hogy még így is teljesen el fognak ázni.
–Gyerünk! Vetkőzz le!- lihegte felajzva és meghúzta a karomat.

Valaki valakijének lenni egy adott rendszert elfogadók számára rang, de akik átlátnak a szitán, tudják, hogy az emberi minőség és a társadalmi státusz valami egészen más dolog.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy öreg király. Hosszú, ősz, szakálla volt, és szintén ősz, hosszú haja. A királyságának a neve Bableves volt, ugyanis annyira nagyon szerette ezt az ételt, hogy a királyságának is ezt a nevet adta. Az öreg király még arról is híres volt, hogy értett a békák nyelvén és nyári estéken az illatos tó partján egy nád segítségével vezényelni szokott a kétéltűeknek, pontosan úgy mint egy karmester. A békák mindenféle...

Egy fiatal boszorkány, és egy leprás rövid története a 16. századból...

#békesség #boldogság
#szerelem

Anna bizonytalan pillantása lassan lágy, boldog mosollyá olvadt. Lenyúlt és felemelte Elsa kezét. Finoman megnyalta és szopogatta az ujjakat, amelyeket nemrégiben még teljes hosszában elnyelt a forró hüvelye.
-Nos? Eldöntötted mi legyen? -kérdezte a nővére az ujjai megtisztogatása után.

– Jaj, várj… azzal mit akarsz? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel. A férfi végre elégedettséget érzett attól, hogy áldozata megijedt. -Levágom rólad azt a felsőt, és… -EGY NAGY FRÁSZT! Imádom ezt a blúzt, és NEM VÁGOD LE! A férfi rájött, hogy a lány talán mégsem fél annyira. Zavartan dadogta: -Én… nem tudom levenni rólad, a megbilincselt kezeddel… -Akkor vedd le rólam a bilincset és én leveszem magamról! – javasolta Paula.

Évek, évtizedek múlnak...Mit múlnak? Repülnek, hasítanak bele a jövőbe....a múltból és a jelenből vágtázva, semmit és senkit nem kímélve...Mindig a mának élünk...de vajon élünk? Vagy... csak élvezzük az élet jelen pillanatában adódó élvezeteket, örömöket, bánatokat, fájdalmakat?

– Szia kislányom, a főnökasszonyom megérezte rajtam, hogy sört ittam a munkahelyen ezért kirúgott. – hallotta Évi a telefonban. A tizennégy éves kislány épen matekórán ült, mikor csörgött a készülék. Az anya talán mert tudta, hogy a lánya órán van, gyorsan elhadarta a híreket.
– Értem anyu. – válaszolt a kislány, majd nézte a matektanár nénit.
– Évi, ha befejezted a telefont akkor légy szíves figyelj, holnap dolgozatírás lesz. – mondta a szőke hosszú hajú pedagógus hölgy.