Történetek

–Ki áll készen arra, hogy egy kicsit többet lásson Ms. Armstrongból? -kérdezi. A tömeg ujjong én pedig elpirulok. Remeg a kezem ahogy elkezdem kioldani a ruhám kapcsait. A műsorvezető segít kicsúsztatni a karjaimat a ruhából és a munka java részét elvégezve lecsúsztatja a lábamon. A tömeg fütyül és ujjong, ahogy a melleim szabaddá válnak. Rendben vannak. Valószínűleg sok közük volt a kiválasztásomhoz, úgyhogy nem panaszkodhatok. Jó érzés, hogy megbecsülnek.

- Pista a fűkaszával rendbe kellene tenni a csekmetet. - hallotta az édesanyja csilingelő nőies hangját kintről.
- Rendben van de előbb megcsinálom a csingavasat az egyik biciklin. Szerintem a Német házaspár délután kerékpározni akar, utána jöhet a csepőtés. Egyébként hozzam 3 kg baracot beraktam a hűtőbe - válaszolt Pista bácsi

A hátizsákjából egy írótömböt vett elő és a roskatag íróasztalra tette, amit az erdészet szállított le. A tömb tetejére egy tollat rakott.
- Tessék…írj. Lesznek ötleteid…gondolataid…
- Nem lesznek…nincs teremtő láng…
- Legalább annyit ígérj meg, hogy leírod, ha eszedbe jut valami… -sóhajtott
- Nem ígérek semmit.

Ó, istenem…Sarah mekkora egy ribanc! Az apjának meg fogalma sincs róla. Két napja megdugtam és istenem… annyira jó volt. Olyan fitt, feszes és nedves. Őszintén szólva nem tudom mit tettem volna ha nem megy bele, de ő is olyan lelkes volt mint én. Azt hittem csak egyszeri eset, de tegnap elment John-nal. Utána megkérdeztem tőle, és bevallotta hogy ő is megdugta. Azután ma, amikor láttam hogy Mike-kal és Bennel vigyorogva jön vissza – ahogy sejtettem… Holnap megpróbáljuk valahogy eltávolítani...

Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely második szimatra inkább csábító illatfelhőként borított be minket, hogy megmérgezze az elménket, és maradásra bírjon azon a gyilkos helyen. Halálos félelmet sugárzó árnyak mozdultak a látóhatáron túl, vihogó hangok kísérték őket, és halk pisszegés szólított meg minket...

Belém tolja a farkát és erős csípőjével egész testemet a falhoz emeli. Alig tudom felfogni a testemet eluraló érzéseket. A puncim erőteljes nyújtása, ahogy hatalmas hímvesszője teljesen betölt. Az adrenalinlöket a félelemtől, mert tudom hogy mi történik néhány perc múlva... Az orgazmus elnyom mindent... csak utas vagyok, miközben a testem remeg a kéjtől és elmém felrobban az eksztázistól.

„REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDIK 5… 4… 3… 2… 1… REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDÖTT. AZ ALANY ÉLETFUNKCIÓI KIELÉGÍTŐEK.”
- Hát, szép jó reggelt! Hogy vagyunk? Kellemesen aludtunk?
- Én… Mi történt? Hol vagyok?
- A központi kórházban van. Megpróbálta megölni magát. Illetve, meg is ölte magát.

Kedves olvasó! Ez az első történtem. Meglehet, hogy csiszolatlan, vagy kissé bugyuta. Talán a téma sem a legeredetibb, és sok az elvarratlan szál. Remélem azért szórakoztató lesz, vagy ötletet ad a saját történetedhez.

A történet az időhurok témakörével játszik el, csak ez esetben nem egy, vagy egy csoportnyi ember van tudatában, hanem mindenki a Földön. Milyen hatással lenne egy ilyen esemény a társadalmunkra? Milyen hatással lenne az egyénre az örökös változatlanság?

A pap hasonlóan levágta Madison ruháját is. Őt is vissza kellett fogni önmaga eltakarásától és a barátnőjéhez hasonlóan ő is érezte a combján saját nedvét. A gyülekezet megcsodálhatta formás popsijukat is, amikor utasításra kiléptek a cipőikből és az oltár mögé vezették őket a keresztekhez. Ez volt a legfurcsább rituálé, amiről valaha is hallottak és olyan történetnek ígérkezett amelyet majd évekig mesélnek.

Egy utolsó beszélgetés emléke, avagy bátorság vagy ostobaság-e az önfeláldozás?