Mexikó

Ahogy megnéztem a videót, tudtam mit akarok. A pár perces filmben az ‘Engedelmes leány’ cím elhalványulása után egy kis színpadszerűség jelenet meg. Az emelvényen egy szék és valami fekete lepellel letakart dolog állt. Egy idősebb nő lépett be a képbe és kézenfogva a színpadra vezetett egy fiatal lányt. Megálltak a letakart dolog előtt, amiről hirtelen felemelkedett a lepel. Egy öt-hat láb magas, nagyjából két hüvelyk átmérőjű fényes, tűhegyes végű acélrúd állt ki a színpad padlójából mellette pár lépcsőfokos kis fellépővel.
A lány elkapta a tekintetét a tárgyról, majd a nő felé fordulva, arcát annak mellkasának nyomva esdekelni kezdett. Az idősebb nő azonban hajthatatlan volt. A lány kétségbeesetten megrázta a fejét. A nő megragadta a csuklóját és maga után húzta a székhez. Ott leült és a lányt keresztbefektette a combjain. Felhajtotta a rövid szoknyát, letolta a bugyit és miután kicsit várt hogy a kamera mindent megmutasson, fenekelni kezdte a lányt. A kezdetben hófehér popsi pár csapás után élénk piros színben játszott. A nő ekkor megsimogatta a domborulatot, jól láthatóan finoman ujjazni kezdte a lányt és újra győzködte. Az ujja pár percig ki-be járt a zsenge hüvelyben és izgalmi nedvektől csillogott. A lány csukott szemmel élvezte a kezelést, majd egyszer csak bólintott, mire a nő elengedte. 
A lány felállt és szipogva vetkőzni kezdett. Amikor minden ruhájától megszabadult, a nő átkarolta a vállát és újra az eszközhöz vezette. A lány tiltakozás nélkül állt a fellépőre és óvatosan úgy helyezkedett, hogy a rúd hegye a puncija nyílásánál legyen. A szőrzetét korábban gondosan leborotválták, így semmi kétség nem volt a rúd helyzetét illetően. 
A fények elhalványultak és csak egy spotlámpa világította meg a figyelem középpontját: a csupasz puncit és a gonoszan csillogó rudat. Baljós zene szólalt meg és a lány lassan elkezdett előre csúszni. A zene a csúcspontjára ért és a lány teljes testével a nyársra engedte magát. A testsúlyától azonnal süllyedni kezdett. A nő mögé lépett és haját megmarkolva hátrahúzta a fejét. A lány a hasához kapta a kezét és sikítani kezdett, de erre gyorsan pontot tett az ajkai közül kiemelkedő véres rúd. A spotfény a lányra koncentrált még egy-két percig ahogy a szájából véres buborékok emelkedtek ki, az ágyékából pedig vér és egyéb nedvek folytak végig a rúdon.
Ez volt amit kerestem. Az orvosok még pár hónapot adtak nekem, de én nem akartam csendben elmúlni. Valami emlékezetest szerettem volna.
Kutatni kezdtem a film készítői után. Nem reménykedtem gyors sikerben, de még a vártnál is lassabban haladtam. Már majdnem feladtam, amikor kaptam egy bizonytalan tippet, ami egy újabb bizonytalan tipphez vezetett...és végül Mexikóban kötöttem ki. Tijuana egyik különösen lerobbant kerületében találkoztam Jose-val, akinek megvoltak a megfelelő kapcsolatait. Busszal kétszáz kilométert utaztunk délnek a sivatagba és egy a semmi közepén levő megállónál szálltunk le. Pár perccel később egy leharcolt Chevrolet jelent meg és újabb egy órás út következett ezúttal a hegyek közé. Mire megérkeztünk teljesen kitikkadtam. 
Miután meggyőződtek róla hogy nem vagyok zsaru és komolyan gondolom amit akarok, rátérhettünk az üzletre. Elmondták hogy eddig mindig drogügyek miatt bajba került szereplőkkel forgattak és még sohasem volt férfi alanyuk, de hajlandóak ezzel az újdonsággal megpróbálkozni.
-Pár napon belül forgatunk és egy napig sem tart az egész. Nem egy Oscar díjas a forgatókönyv, de a célnak tökéletesen megfelel. Egy lányt kellene üldöznöd az erdőben. Elkapnád, megkötöznéd, megerőszakolnád majd végeznél vele. Azután a lány barátja és annak ismerősei elkapnának téged és a bosszújuk keretében jöhet amit csak szeretnél. -magyarázta Rafael, a rendező.
-Valami durvára és emlékezetesre gondoltam. Szeretném ha feldarabolnának! Ha gyorsan csinálják talán még életben leszek amikor már csak a fejem és a törzsem lesz egyben. Talán meg is tudok még szólalni és mindenki láthatja hogy nem trükk a felvétel. -mondtam.
-Tetszik a könnyedséged ahogy beszélsz róla! Meg tudjuk csinálni és érzem hogy nagyot fog szólni. -felelte Rafael.
A forgatást keddre tette. Megkaptam a pár mondatos szövegkönyvemet, amit percek alatt megjegyeztem. Hétfőn elgyakoroltuk a jeleneteket, hogy a felvétel közben minden gördülékenyen menjen. Hétfő este mindannyian ittunk és jól éreztük magunkat. Úgy aludtam aznap este mint a bunda.
A lány egy helyi drogdíler volt, aki megpróbálta átverni az ellátóját. Választás elé állították: vagy önként együttműködik ebben a filmben, vagy a teljes családja is megbűnhődik vele együtt. Sajnáltam, de a jelek szerint errefelé így mentek a dolgok. 
-Be lesz gyógyszerezve mire eljön az idő és semmit nem fog érezni abból amit csinálsz vele. Te is be leszel amikor eljön a te időd, de próbálj majd meg úgy tenni mintha éreznéd a fájdalmat! -mondta Rafael. 
Örültem hogy nem fogok kínokat érezni, bár arra is hajlandó lettem volna.
Kedden reggel az egész stáb, a lány és én megreggeliztünk. Maria kifejezetten csinos volt és nehezen hittem hogy pár órán belül végzek vele és nem sokkal utána követem a túlvilágra. Kilenc óra körül Maria nagy adag tequila segítségével lenyelt egy marék tablettát, amit Jose adott neki. Rámnézett, elmosolyodott majd közelebb hajolva megpuszilt mielőtt elindult hogy átöltözzön a filmbeli vékony ruhájába. Én maradtam a pólómban és a farmeremben.
A forgatókönyv szerint egy tisztáson veszekedünk, majd ő futni kezd a kamera felé. Elkapom, egy pajtába hurcolom ahol a falhoz kötözöm és végzek vele. Utána a barátja és annak néhány társa a padlón fekve talál részegen a szobámban. Lekötöznek és bosszúból élve feldarabolnak.
Villámgyorsan készen álltunk a forgatásra. Elfoglaltam a helyemet a tisztáson. Jose kezet nyújtott és jó szórakozást kívánt. Maria is a helyére állt, Rafael pedig elkiáltotta magát:
-Felvétel!
Elkezdtük a vitát, aminek során Maria egyszer csak spanyolul kezdett átkozni és pofon vágott. Én próbáltam lefogni, de ő menekülni kezdett. Utánarohantam, elkaptam és a vállamra véve elindultam vele a pajta felé.
-Ennyi! -hallatszott Rafael hangja.
A következő jelenet a pajtán belül játszódott. A falon bilincsek vártak Maria csuklóira és bokáira és az egész profi módon be volt világítva hogy a kamera elég fényt kapjon. Majdnem olyan volt mint egy Hollywood-i beállítás. Maria vonaglott és szidalmazott miközben a falhoz bilincseltem. Betömtem a száját és letéptem a ruhát gyönyörű testéről és buja kebleiről.
Most jött a neheze. Elővettem egy kést és miközben a mellbimbóját szopogattam, megvágtam vele a combját. A drogok tényleg hatásosak lehettek, mert először észre sem vette a sebet a lábán. Miután feltűnt neki, félelemmel telt tekintettel nézett rám. A kamera közelről vette ahogy megcsókolom és a hasába nyomom a kést. Maria szemei kidülledtek és továbbra is csak meredt rám. Kihúztam a pengét és letoltam a nadrágomat. Hímvesszőm mereven állt készen a vérző test megerőszakolására. 
Ez volt az utolsó szeretkezés mindkettőnk életében, ha lehet annak nevezni. Meleg és szűk volt és úgy tűnt hogy ő is élvezi ezt az utolsó kéjt. Szinte teljesen elfeledkeztem a kameráról és a stábról. Beleélveztem majd visszavettem a nadrágomat. Maria mosolygott annak ellenére hogy tudta mi következik. Balról jobbra húzva a kést felnyitottam a hasát. Ő felnyögött és előre ejtette a fejét. Ahogy kihúztam a pengét, a belei vastag vörös spagettiként a padlóra ömlöttek. A megbeszélteknek megfelelően hagytam hogy a kamera mindent minden szögből felvegyen, majd hátratoltam Maria fejét a homlokánál fogva és a nyakához tettem a kést. Ő csak nézett. Gyorsan és mélyre vágtam. A vére úgy spriccelt mintha törött vízvezetékből jönne. Maria szemei lecsukódtak és gyorsan elvesztette öntudatát. Megpusziltam az arcát.
Most én következtem. Maria testét kiszabadították és egy kisteherautó hátuljába tették. Vajon én is oda fogok kerülni?
A házban elkezdték beállítani az én jelenetemet. Még fél órám volt hátra. Jose adott egy palack tequilát és egy marék tablettát. Mindet lenyeltem.
Fél órával később spiccesen könnyű volt a fejem és határozottan nem éreztem fájdalmat. A késsel egy kicsit megvágtam a karom. A tompa nyomás alig volt észlelhető és néztem a kifolyó vért. A járás nem volt könnyű. Amikor azt mondták hogy feküdjek a padlóra, vegyem kézbe az üres palackot és tegyek úgy mint aki eszméletlen, nem volt nehéz teljesítenem. Fel sem tűnt hogy elkezdődött a felvétel. A szoba ajtaja berobbant és többen átkozódva benyomultak. Néhányszor belém is kellett rúgniuk, de semmit nem éreztem belőle. A kamera követte ahogy az udvarra visznek és széttárt végtagokkal egy masszív faasztalra kötöznek. Oldalra fordított fejjel figyeltem az ügyködésüket és bágyadtan próbáltam tessék-lássék ellenállást tanúsítani. Amikor végeztek, levágták rólam a pólómat majd a nadrágomat és kiszabadították a nemi szervemet. Egy húzás, tompa nyomás...majd valami meleg folyt végig a combomon. Fájdalom nem volt, de emlékeztem hogy úgy kellene tennem mintha lenne. Hátravetettem a fejem és igyekeztem olyan arcot vágni mint aki pokoli kínokat él át. Egy kéz szétnyitotta az ajkaimat és valami puha, meleg, nedves dolog nyomódott közéjük. Kevés férfi érezhette a saját hímvesszőjét a szájában. Nevetés hallatszott majd hóhéraim fejszét ragadtak. 
A csapások megrázkódtatták az asztalt alattam, de csak bőven elviselhetően éles fájdalmat éreztem miközben feldaraboltak. Nem láttam ugyan magam, de kétségtelen volt hogy a felvétel sokkoló lesz és aki látja örökké emlékezni fog rá. A kamera egyszer csak közelebb jött. Felé fordultam és a lencsébe néztem. A szemem sarkából láttam hogy egy fejsze pengéje szeli át a levegőt és közeledik a nyakamhoz. A szemem nagyra nyílt amikor a fém elérte a nyakamat. Azután semmit nem láttam.