Történetek

Kicsi meztelen lábát a gombnak támasztotta. Nem vette észre a sötétben, hogy az volt az a gomb, ami mindig is laza volt. Megkapaszkodott a pult tetejében és tovább lépett volna, hogy felmásszon a pultra, hogy onnan kivegye a legfelső szekrényben tartott kést. Azt a szekrényt sose látta még, mert számára tiltott hely volt a kések miatt...

„Nem könnyű !” - mondta halkan - „Mielőtt bármit is mondanék, két dologra kérnélek : az egyik, kérlek, ne szakíts félbe. És ami még fontosabb, ha befejeztem, mondhatsz bármit, csak egyetlen dolgot ne ! Azt, hogy olyan aranyos vagyok. Ebben a helyzetben, azt hiszem, meghalnék tőle ...”

Éjjel hazavitt. Az autót leállította a házam előtt, és a kezét hirtelen rácsúsztatta a combomra. Éreztem, vagy azonnal leállítom a történést, vagy nincs visszaút. Szó nélkül ültem mellette és testem valami ismerős forróság öntötte el, amit oly nagyon szeretek...

Anna 19 éves volt mikor úgy döntött eldobja magától az életét... túl nehéz volt, túl kegyetlen és neki nem volt elég ereje hozzá. Persze a félelem közbeszólt. Milliószor állat az erkélykorlátnál és bámulta az aszfaltot. Azon töprengett vajon ott fönt jobb-e, lehet hogy mégsem éri meg? Ekkor jött Ő...

A férfi fejét levágták. Ami a legjobban szíven szorított, a pecsétgyűrű volt az ujján. Alan… Adelaide mestere… Alig kaptam levegőt. Berohantam a pulthoz és borzalmas látvány tárult elém. Irtózatos bűz szállt a levegőben, az egész termet beborították a holttestek. Átszúrt szívű, levágott fejű, kettészelt, és… megégetett vámpírok...

- Emlékszel a szüleidre???
- Igen. - hangjában megcsendült a mérhetetlen keserűség. - Tudod, szerencsétlen fiatalok voltak mindketten. Látom magam előtt az arcukat… és egy cseppet sem derít fel, hogy immár emlékszem rájuk. - gyorsan témát váltott. - És te mire emlékszel?
Vállat rántottam a kérdésre.
- Erre-arra. Az álmaim mutatják. De azt a húsz évet maradéktalanul még egyik álmom se hozta vissza…

Elindítottam a hadműveletet, és bevettettem magam Nála. Természetesen volt barátja, de ezt már, mint szükséges rossznak tekintettem, ugyanis volt szerencsém nem egyszer a szerető szerepében tündökölnöm.
Magam lepődtem meg legjobban, mikor végre igent mondott! És ekkor kiléptem...

- Taylor nagyon aranyos rendes lánynak ismeretem meg, de az utóbbi időben... Rettenetesen megváltozott. Nem tudom pontosan mi is történhetett vele, csak sejtem. Egyik este azt mondta, elmegy szórakozni. És utána teljesen megváltozót... Lefogyott, a bőre elsárgult, a szemei beestek, ingerlékeny lett, és gyakran váltakoztak nála az érzelmi pontok. Egyik percben nevettet aztán a másik a percben sírva vergődött. A lakásából egyre jobban tűntek el dolgok, és a számlákat se fizette. Nem volt...

Anikó egyedül érezte magát. Nem tudta feledni első szerelmét, Zolit, akit szívből szeretett. Vele tudta meg, milyen igazán szeretni a másikat, milyen nevetni, boldognak lenni. Dacból szakítottak, annak ellenére, hogy imádták egy mást. Habár ő vetett véget a kapcsolatnak, s ennek már egy éve volt, nem tudta elfelejteni a fiút. Hiányzott neki az illata, az érintése.
Hétfő délután volt, amikor úgy érezte, nem bírja tovább, és felkeresi...

A nevem Trádész Luánná. Az én életemet fogjátok megismerni e novellában, akinek úgy tetszik regényben. 5 éves koromban anyám eldobott magától, hogy a saját útját járhassa. Ez a döntése befolyással volt, egész további életemre. A nagyszüleimhez kerültem, akik a maguk módján próbáltak segíteni, hogy minél előbb túltegyem magam a történteken. Azóta már látom a szeretetük számomra nem volt más, mint falra vetett borsó...